A német hatóságok engedélyezték, hogy a francia Framatome leányvállalata orosz licencek és műszaki megoldások felhasználásával gyártson fűtőelemeket a közép- és kelet-európai atomerőművek számára.
A döntés sajátos átmeneti modellt hoz létre, melyben az európai országok ugyan csökkentik az Oroszországból érkező kész fűtőelemek arányát, ugyanakkora gyártás egyelőre kényszerűen a Roszatom technológiai tudására támaszkodik. A program közvetlenül érintheti a szovjet tervezésű VVER-reaktorokat üzemeltető országokat, köztük Magyarországot is.
Berlin politikailag ellenzi, jogilag mégis engedélyezte
Az Advanced Nuclear Fuels a Framatome lingeni üzemében gyártaná az orosz típusú, hatszögletű fűtőelem-kazettákat. Alsó-Szászország környezetvédelmi minisztériuma a szövetségi kormány megbízásából járt el, és július 22-én adta ki az engedélyt. A tartomány környezetvédelmi minisztere, Christian Meyer politikailag súlyosan elhibázottnak nevezte az együttműködést, valamint azt hangsúlyozta, hogy az európai energiapolitikának csökkentenie kellene az orosz nukleáris függést.
A német kormány jogi érvelését tekintve az atomtörvény azt írja elő, hogy akkor kell kiadni az engedélyt, ha a műszaki és biztonsági követelmények teljesülnek, a feltárt kockázatok pedig hatósági előírásokkal kezelhetők.
A szövetségi biztonsági szervek frissített értékelése alapján a kémkedés vagy szabotázs veszélye nem adott elegendő jogalapot a kérelem elutasítására.
Berlin szerint az orosz állami vállalatokkal folytatott nukleáris együttműködést uniós szankciókkal lehetne korlátozni, ehhez azonban nincs meg a szükséges tagállami támogatás.
Az engedélyhez ezért szigorú biztonsági feltételeket kapcsoltak. A TVEL és a Roszatom munkatársai a szabály szerint nem léphetnek be a lingeni üzembe, kivételes esetben csak hatósági felügyelet mellett tartózkodhatnak ott. Az Oroszországból érkező berendezéseket, szoftvereket és üzemanyag-alkatrészeket külső ellenőrzésnek vetik alá, az orosz technológiai rendszereket pedig el kell választani az üzem többi informatikai infrastruktúrájától. A feltételek azt mutatják, hogy a német állam gazdasági engedélyt adott, ám biztonságpolitikai szempontból kockázatos partnerként kezeli a Roszatomot.
A Framatome gyorsabban léphet be a VVER-piacra
A Framatome az együttműködést átmeneti diverzifikációs megoldásként mutatja be, miszerint a lingeni gyártás lehetővé teszi, hogy az európai atomerőművek a közvetlen orosz beszerzéseiket európai gyártású fűtőelemekkel váltsák ki. Az orosz licenc használata jelentősen lerövidíti a piacra lépéshez szükséges időt, mivel egy teljesen saját VVER-üzemanyag kifejlesztése, tesztelése és engedélyezése hosszú folyamat. A francia cég ezzel párhuzamosan önálló európai konstrukción dolgozik.
Az orosz Vzgljad szerint a Framatome azért ragaszkodik a Roszatomhoz, mert a francia atomipar gazdasági és technológiai nehézségekkel küzd. Ennek az érvelésnek van történelmi alapja, mivel az Areva a finn Olkiluoto–3 erőmű költségtúllépései és a francia EPR-program problémái után állami feltőkésítésre és mélyreható szerkezeti átalakításra szorult. Az egykori csoport reaktorgyártási, fűtőelem-előállítási és erőművi szolgáltatási üzletágát 2017 végén az EDF vette át, majd Framatome néven szervezte újjá. A bányászattal, urándúsítással és kiégett fűtőelemek kezelésével foglalkozó tevékenységekből jött létre az Orano.
A jelenlegi pénzügyi adatok ugyanakkor nem támasztják alá, hogy a lingeni program a Framatome fennmaradását eldöntő „túlélési projekt” lenne. A társaság árbevétele tavaly 15,5 százalékkal 5,4 milliárd euróra emelkedett, az EBITDA-ja pedig 665 millió eurót ért el. Az új megrendelések értéke megközelítette az 5,9 milliárdot, amit a brit Sizewell C program, az európai fűtőelem-szerződések és az észak-amerikai karbantartási munkák támogattak. A működésből származó pénzáramlás 706 millió euróról 49 millióra csökkent, amit jelentős ipari beruházások és felvásárlások kísértek.
A francia nukleáris rendszer egészében már jóval több feszültség látható: a Framatome többségi tulajdonosa, az EDF a múlt év végén 51,5 milliárd euró nettó pénzügyi adósságot tartott nyilván, a Hinkley Point C projekten pedig 2,5 milliárdos értékvesztést számolt el. Az első brit blokk tervezett indulása 2030-ra tolódott, az építési költséget 2015-ös árakon 35 milliárd fontra becsülik (akkor 48,24 milliárd euró), a hat francia EPR2-reaktor várható költsége pedig elérte a 72,8 milliárd eurót. Az EDF ettől függetlenül 8,4 milliárdos nettó eredményt ért el, sőt a múlt évben növelni tudta a francia atomerőművek termelését.
Az Orano helyzete ugyancsak árnyaltabb annál, mint amit az orosz értelmezés sugall. A cég elveszítette az ellenőrzését az egyik fontos nigeri uránbányája felett, ami komoly geopolitikai és ellátási kockázatot jelent. A vállalatcsoport pénzügyi teljesítménye ugyanakkor stabil maradt, mivel tavaly 5,14 milliárd euró árbevételt, 26,9 százalékos EBITDA-rátát és 476 millió euró pozitív nettó pénzáramlást jelentett, emellett a nettó adóssága 440 millióra csökkent. A francia atomipar tehát jelentős projektkockázatokkal és állami finanszírozási igénnyel működik, a fő vállalatai pedig jelenleg nyereségesek és komoly megrendelésállományuk van.
Moszkva részesedést őrizne az európai piacon
Az orosz értelmezés legerősebb pontja az, hogy a Roszatom a helyi gyártás révén részben megőrizheti az európai piaci jelenlétét. A kész fűtőelem exportja Oroszországból nagyobb hozzáadott értéket biztosítana, a licencdíjakból, műszaki támogatásból és egyes komponensek szállításából azonban továbbra is bevétel származhat. Moszkva számára a lingeni együttműködés egyben lehetőséget ad arra, hogy technológiai partnerként az európai ellátási láncban maradjon akkor is, ha a kész orosz üzemanyag iránti kereslet csökken. A Vzgljad ebben a tekintetben reálisan mutatja be a Roszatom gazdasági érdekeit.
Az orosz lap több állítása viszont túlzó vagy pontatlan. A Westinghouse már gyárt VVER–440-es fűtőelemeket, és szállított Ukrajnába, Finnországba, valamint Csehországba is. A vállalat a múlt évben Magyarországgal is szerződést kötött, az első paksi szállításokat 2028-ra tervezik. Ez arra utal, hogy az európai országok választási lehetősége bővül, és a lingeni üzem nem válik az orosz fűtőelemek egyetlen alternatívájává. A Framatome számára az orosz technológia elsősorban időelőnyt és piaci pozíciót biztosít, a Roszatom pedig részben megőrizheti a bevételeit és a szakmai befolyását.
Hazánk szempontjából a döntés azt mutatja, hogy a beszállítók számának növelése és a technológiai függőség csökkentése külön feladat. A Paksi Atomerőmű a Westinghouse mellett a Framatome-mal is együttműködik, így az ellátásbiztonság javulhat és erősödhet a magyar tárgyalási pozíció. A beszerzések értékelésénél ugyanakkor azt is vizsgálni kell, hogy az adott termék mögött milyen licenc, alkatrészellátás és műszaki támogatás áll. A lingeni modell rövid távon csökkentheti az Oroszországból érkező kész fűtőelemek szerepét, a teljes technológiai önállóság elérése azonban ennél hosszabb folyamat lesz.
Kapcsolódó:
