Az ukrán támogatás megszüntetéséhez kevés lenne néhány európai kormányváltás – állítja Gevorg Mirzajan orosz politológus, aki szerint az uniós politika csak egy korrupciós botrány, egy meghatározó választási vereség és egy jelentős ukrán katonai kudarc együttes hatására változhatna meg.
Mirzajan pontosan fogalmazza meg az Ukrajna európai támogatásával kapcsolatos orosz gondolkodás egyik fontos irányát. A Vzgljadban megjelent írásának értékét viszonylagos mértékletessége adja, miszerint nem jósol közeli európai összeomlást, ahogy azt sem állítja, hogy néhány kormányváltás automatikusan megszüntetné Kijev finanszírozását. Ehelyett azt vizsgálja, hogy milyen politikai és katonai fejlemények együttes hatása törhetné meg az európai támogatást.
A gondolatmenet kiindulópontja a jövő évi európai szavazási hullám: Franciaországban elnök-, míg több uniós tagállamban is parlamenti választást tartanak.
A Die Welt szerint az Ukrajna támogatására és az európai fegyverkezésre fordított kiadások éles versengése várható a szociális programokkal, ezért a választási kampányok beszűkíthetik a kormányok mozgásterét. A német lap azt sürgeti, hogy Európa még az idén építse ki az ukrán támogatás hosszabb távú pénzügyi mechanizmusait.
A kormányváltás még nem jelent politikai fordulatot
A választási eredmények azonban önmagukban kevésnek bizonyulhatnak az európai politika átalakításához, hiszen az új kormányokat kötnék a korábban elfogadott uniós döntések, a közös pénzügyi eszközök és a tagállamok közötti megállapodások. Egy Ukrajnával szemben kritikusabb kabinet lassíthatná vagy szűkíthetné ugyan a segítségnyújtást, a teljes rendszerből való kilépés viszont jóval nagyobb politikai költséggel járna.
A támogatás valóban mélyen beépül az intézményi rendszerbe, mivel az EU 90 milliárd eurós hitelprogramot fogadott el Ukrajna 2026–2027-es költségvetési és védelmi szükségleteire, amelyet 24 tagállam részvételével, megerősített együttműködésben valósítanak meg. A keretből 30 milliárd euró szolgálja az ukrán állam pénzügyi működését, 60 milliárd pedig a védelmi ipari kapacitásokat és a fegyverbeszerzéseket. Az unió a háború kezdete óta összesen 216,2 milliárd eurónyi pénzügyi, katonai és humanitárius támogatást biztosított Ukrajnának.
Mirzajan „tökéletes vihara”
Az orosz politikai elemző úgy véli, hogy az első valódi fordulópontot az jelenthetné, ha az ukrán támogatás közvetlen választási teherré válna, amihez egy nagyszabású korrupciós ügyre vagy az európai pénzek eltulajdonítását hitelesen bizonyító botrányra lenne szükség. Ez az elem nem tekinthető pusztán orosz vágyképnek, hiszen az uniós hitel folyósítását Brüsszel is jogállami és korrupcióellenes feltételek teljesítéséhez kötötte, így egy súlyos visszaélési ügy ténylegesen megakaszthatná a kifizetéseket.
A második feltétel egy meghatározó európai kormánypárt választási veresége lenne, amelyet a választók egyértelműen az Ukrajnával kapcsolatos politikához kötnének. Egy ilyen eredmény közvetlen figyelmeztetést küldene a többi európai vezetőnek, mondván az ukrán támogatás fenntartása személyes politikai kockázattá válhat. A választási vereség ekkor sem állítaná le automatikusan a finanszírozást, viszont megváltoztathatná a tagállami kormányok politikai számítását.
A harmadik elem egy olyan jelentős ukrán harctéri vereség volna, amely Európa vezetői számára közelinek és nehezen elkerülhetőnek mutatná Kijev katonai kudarcát. Ebben a helyzetben több kormány vélhetően megpróbálna távolságot tartani Ukrajnától, valamint előzetes kapcsolatokat keresne Moszkvával. Az európai támogatás visszafogása ebben a szcenárióban már a veszteségek korlátozásának és a háború utáni rendezésre való felkészülésnek az eszközévé válna.
A szakértő érvelése inkább feltételes forgatókönyv, mint közeli jóslat, maga is elismeri, hogy a szükséges politikai és katonai feltételek jelenleg nem állnak fenn, sőt az uniós finanszírozást a jövő év végéig jelentős részben intézményesítették.
Az európai választási ciklusok, a védelmi és szociális kiadások közötti feszültség, valamint a korrupciós kockázatok ugyanakkor sérülékenységet jelentenek. A támogatás érdemi meggyengüléséhez több, egymást erősítő sokkra lenne tehát szükség – éppen ez a visszafogottság teszi az orosz elemző gondolatmenetét figyelemre méltóvá.
Kapcsolódó:
