Július 24-én új szakaszba lépett Donald Trump vámháborúja, miután a korábbi, ideiglenes globális terhek kifutásával olyan, határozatlan időre szóló vámrendszert vezetett be, amely a kényszermunka elleni fellépésre hivatkozva az amerikai import szinte egészét lefedi.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság februárban megsemmisítette a rendkívüli gazdasági felhatalmazásra épített vámok egy részét, ezért a Fehér Ház átmenetileg az 1974-es kereskedelmi törvény 122. szakaszához nyúlt. Ez legfeljebb százötven napra engedett ideiglenes importpótlékot, így inkább állványzatként tartotta a helyén Trump vámpolitikáját, amíg elkészült a tartósabb megoldás. Július 24-én ez az átmeneti megoldás kifutott, majd életbe lépett az úgynevezett 301. szakaszra épülő vámrendszer – egy a tisztességtelennek minősített külföldi kereskedelmi gyakorlatok szankcionálását lehetővé tevő eljárás –, amelynek az a különlegessége, hogy nem kapcsolódik hozzá automatikus lejárati idő.
A változás első pillantásra technikai korrekciónak tűnhet, valójában Washington gazdasági nyomásgyakorlásának átalakulását jelzi: a hangzatos elnöki bejelentések helyét egy célzottabb, jogászok által felépített kereskedelmi fegyver veszi át.
Az új szabályozás két kulcsot alkalmaz. Azok a gazdaságok, amelyek Washington értékelése szerint megfelelő tilalmat vezettek be a kényszermunkával előállított termékekre, 10 százalékos vám alá kerültek, köztük az Európai Unió, a többi érintett partnerre 12,5 százalékos teher vonatkozik. A rendszer közel hatvan gazdaságot fed le, ugyanakkor mentességet kaptak az energiahordozók és egyes alapanyagok, például a műtrágya. Kivül maradnak továbbá a nemzetbiztonsági indokra hivatkozva kivetett ágazati vámok is, mint az európai szempontból kiemelten fontos amerikai acél- és alumíniumvámok, amelyek megdrágítják az uniós termékek amerikai piacra jutását, sőt közvetve a magyar járműipari, gépipari és fémipari beszállítókat is érinthetik. Ezenkívül az új intézkedés nem érinti az USMCA – az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada között 2020 óta hatályos szabadkereskedelmi megállapodás – hatálya alá tartozó árukat sem.
A jogi váltás adja az intézkedés stratégiai súlyát: a korábbi vámok egyetlen nagy sorompóként álltak az amerikai piac bejáratánál, az új rendszer viszont inkább több, külön indokolható fizetőkapuból áll.
Washington így országonként és ágazatonként tud nyomást gyakorolni, ráadásul a megtámadott intézkedések bírósági megvédése is könnyebbé válhat.” A Semafor szerint további vizsgálatok futnak a gyártási gyakorlatokról és más stratégiai termékekről, Trump pedig gyógyszervámokat is kilátásba helyezett, a mostani csomag ezért egy hosszabb folyamat kezdete, nem lezárt kereskedelmi alku.
Mit ért el eddig Trump vámháborúja?
A vámok eredményessége attól függ, hogy iparpolitikai, geopolitikai vagy költségvetési eszközként vizsgáljuk őket. Az amerikai feldolgozóipar a bejelentett beruházások ellenére sem mutatott különösebb fellendülést, ahogy a kereskedelmi hiány tartós csökkenése sem igazolható egyértelműen. Washington ugyanakkor engedményeket csikart ki több partnerétől, visszaszorította a közvetlen kínai importot, a vámteher számottevő részét pedig a külföldi exportőrökre hárította.
A mérleg ezért célonként eltérő, mivel a vámok nyomásgyakorló eszközként erősebbnek bizonyultak, mint az amerikai ipar széles körű újjáépítésének motorjaként.
A költségvetési eredmény megítéléséhez a nettó vámbevételt kell használni, vagyis a beszedett vámokból le kell vonni az importőröknek visszafizetett összegeket. Ez a mutató tavaly októberben még 31,4 milliárd dollárt tett ki, ez év februárjára 26,6 milliárdra, áprilisra pedig 22,1 milliárdra csökkent. Májusban a havi egyenleg mínusz 42 millió dollárra fordult, júniusban pedig mínusz 25,6 milliárd volt. A pozitív havi bevételek tehát fél év alatt nettó költségvetési kiadássá alakultak, mert a Legfelsőbb Bíróság döntése nyomán meginduló vámvisszatérítések meghaladták az adott hónapban beszedett bruttó vámbevételeket.
A 2026-os amerikai költségvetési év (ami 2025. október 1-től 2026. szeptember 30-ig tart) első kilenc hónapjában, vagyis október és június között a kumulált nettó vámbevétel még így is mintegy 163 milliárd dollár maradt, amely összeg már figyelembe veszi az addig teljesített vámvisszatérítéseket, így a pénzügyi év egyenlege június végén pozitív maradt. A szeptember végéig tartó időszak végeredménye azonban a következő három hónap bevételeitől és a további visszafizetések nagyságától függ. A havi fordulat mégis fontos figyelmeztetés: a beszedett pénz egy része csak ideiglenesen volt a szövetségi kincstárnál, ezért a bírósági döntés után vissza kellett adni. A vámbevétel ebben az időszakban egy olyan pénztárhoz hasonlított, amelynek a napi forgalma magas, miközben a korábbi vásárlások után sorra érkeznek a nagy összegű visszatérítések.
A bevételi fordulat a Trump-adminisztráció számára is erős ösztönzést adott egy tartósabb jogi konstrukció kialakítására. A július 24-én életbe lépett vámokat már egy 1974-es kereskedelmi törvényre alapozták, amely bevett eljárást kínál a tisztességtelennek minősített külföldi gyakorlatok szankcionálására. Ezzel Washington a korábbi, rendkívüli felhatalmazásra épített és a Legfelsőbb Bíróság által elutasított rendszer helyett jogilag alaposabban előkészített vámfalat emelt. Az új megoldást ugyanakkor nem lehet bírósági úton támadhatatlannak tekinteni, mivel amerikai importőrök már most pereket indítottak ellene.
A kormányzat célja ettől még egy olyan vámrendszer fenntartása, amely tartós bevételt és kereskedelmi nyomásgyakorlási lehetőséget biztosít, egyszersmind kisebb eséllyel omlik össze egyetlen bírósági döntés következtében.
A vámok stratégiai eredménye Kína esetében látszik a leginkább: 2024-ben még az Egyesült Államok áruimportjának 13 százalékát adta, a 2025 júniusa és 2026 májusa közötti tizenkét hónapban azonban ez az arány 8 százalék alá csökkent. Az összeszerelés egy része Vietnámba és Mexikóba helyeződött át, ám számos alkatrész és ipari alapanyag változatlanul kínai beszállítói hálózatokból érkezik. Washington tehát mérsékelte a közvetlen kínai kitettséget, a mélyebb ipari függőségek felszámolása viszont jóval lassabb folyamat. A vámháború eddigi legfontosabb eredménye így a kereskedelmi útvonalak átrendezése és az amerikai alkupozíció megerősítése, miközben az ipari és költségvetési nyereség bizonytalanabb.
Európa számára a kiszámíthatóság is veszély
Az új vámok rövid távon kisebb megrázkódtatást okozhatnak, mint a korábbi, magasabb fenyegetések, mivel a világgazdaság az elmúlt időszakban részben alkalmazkodott a tartós kereskedelmi korlátokhoz, a vállalatok pedig új beszállítókat és szállítási útvonalakat kerestek.
A mérsékeltebb kezdeti sokk ugyanakkor félrevezető lehet, mert az új rendszer tartós jogi alapot ad az uniós termékek vámterhelésének. Az EU esetében a meglévő amerikai vámtételt a 301. szakasz szerinti teher egészíti ki 10 százalékra, így az új vám nem rakódik automatikusan a korábbiakra. A legtöbb uniós termékre vonatkozó 15 százalékos teljes vámszint ugyanakkor fennmarad. Ezért is értékelte az Európai Bizottság úgy, hogy az új intézkedés összhangban marad a korábbi USA-EU vámmegállapodással.
Viszont érdekesség, hogy külön rendszerben maradnak például nemzetbiztonsági indokra hivatkozva a kivetett ágazati terhek, amelyek alapján az Egyesült Államok jelenleg 50 százalékos vámot vet ki az európai acél- és alumíniumtermékekre, bár egyes feldolgozott származékos árukra alacsonyabb kulcsok és kivételek vonatkoznak.
Az Európai Unió számára a legnagyobb kockázat a piacvesztés és a politikai kiszolgáltatottság összekapcsolódása. Az USA az uniós gyógyszerek, járművek, ipari gépek és elektronikai berendezések egyik legfontosabb felvevőpiaca, így a magasabb vámok az európai vállalatok nyereségét, beruházási döntéseit és termelési helyszíneit is befolyásolhatják. Egy exportőr dönthet úgy, hogy lenyeli a teher egy részét, árat emel az amerikai piacon, vagy bizonyos gyártási fázisokat az Egyesült Államokba telepít. Az uniós tagállamok eltérő ipari érdekei közben megnehezítik az egységes fellépést, főleg akkor, ha Washington országokra vagy ágazatokra szabott engedményeket kínál.
Magyarország két irányból találkozhat a vámok hatásával: a közvetlen amerikai kivitelben főként a gépipari, elektronikai, jármű- és gyógyszeripari termékek érintettek, a nagyobb kockázat azonban az európai termelési láncokon keresztül érkezhet.
Az Audi gyártósora gyára például a Volkswagen-csoport számos külföldi gyárát látja el hajtásláncokkal, a kecskeméti Mercedes-üzem a vállalat globális termelési hálózatába illeszkedik, míg a Bosch hatvani telephelye autóipari elektronikai berendezéseket gyárt.
Ha az amerikai vámok miatt csökken a német és más európai vállalatok tengerentúli értékesítése, annak következménye alacsonyabb magyarországi alkatrészrendelés és elhalasztott beruházás lehet.
Mindent összevetve az új amerikai vámok kevésbé radikálisak, mint Trump korábbi bejelentései, viszont tartósabbak és célzottabbak lehetnek. Washington a bírósági vereség után olyan rendszert épített, amelyben a kereskedelempolitika nyomásgyakorlási eszközként működik, a partnerek pedig minden megállapodás után újabb ágazati vizsgálatokra számíthatnak. Európa és Magyarország feladata ezért túlmutat egyetlen vámtétel kivédésén, azaz olyan ipari és kereskedelmi mozgásteret kell kialakítani, amely több exportpiacra, rugalmasabb beszállítói hálózatokra és nagyobb hazai hozzáadott értékre épül. Így kisebb kárt okoz, ha az amerikai piac bejáratánál ismét lejjebb ereszkedik a vámsorompó.
Kapcsolódó:
