A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű blokádja a világ energiakínálatának negyedét fagyasztja be, ami az áruszállítás megbénításával tovagyűrűzhet inflációs sokkba taszítva az ipart.
A jelenlegi krízis megértéséhez a szaúdi–húszi összecsapásokat kell vizsgálnunk. A közvetlen kiváltó ok egy a szanaai repülőtér elleni szaúdi koalíciós légicsapás lett, amelynek elsődleges célja egy iráni repülőgép landolásának megakadályozása volt. Erre a lépésre válaszul a jemeni húszik rakétacsapásokat indítottak, illetve fizikailag elvágták Szaúd-Arábia utolsó tengeri exportútvonalát a Báb el-Mandeb-szorosnál.
Ez az eszkaláció rendkívüli mértékben súlyosbítja a már eddig is kritikus nemzetközi energiaellátási zavarokat, hiszen az amerikai–iráni háború miatt a Hormuzi-szoros korábbi lezárása már önmagában a globális olajkínálat ötödének kiesését idézte elő.
A szaúdi kármentés kudarca
A keleti útvonalak zárlata után Rijád a keleti zárlat okozta károkat a hatalmas kapacitású Petroline kőolajvezetéken keresztül igyekezett ellensúlyozni a teljes nyersolajkivitel átirányításával a vörös-tengeri Janbu kikötőjébe.
Ez a manőver napi 7,4 millió hordó áteresztésével biztosította a globális olajkínálat 7 százalékának célba juttatását – ami a nagyjából 100 millió hordós napi világszintű fogyasztás bázisán vizsgálva stabilizáló hatású lehet.
A húszik blokádja azonban ezt az egyetlen, még nyitott útvonalat is elvágta,
Így a szaúdi kármentési kísérlet kudarcot vallott.
Szorosan jön ki a matek
A nemzetközi energiaellátás – amelynek gerincét a napi, nagyságrendileg 100 millió hordós olajpiac és a cseppfolyósított földgáz (LNG) forgalma adja – extrém módon kitett a közel-keleti tengeri fojtópontoknak.
Ahogy említettük, a keleti ütőér, a Hormuzi-szoros lezárása önmagában a világ teljes olaj- és gázkínálatának mintegy ötödét szigeteli el a nemzetközi piacoktól, majd amikor a szaúdi vezetés a Petroline vezetéken át a Vörös-tengerre terelte az exportját, azzal további nagyjából 5 százalékát próbálta megmenteni, ám a Báb el-Mandeb-szorosnál kialakult húszi blokád ezt a mentőövet is kiiktatta, vagyis
a stratégiai válság valódi mélységét ez az összeadódó hatás alakította ki.
A keleti és a nyugati tengeri átkelők egyidejű megbénulásával a világ teljes olaj- és gázellátásának a negyede esik ki a nemzetközi piacokról. Egy ekkora kapacitásvesztés olyan űrt teremt a kínálati oldalon, amelyet a fennmaradó globális kitermelők fizikailag és technológiailag is képtelenek belátható időn belül kompenzálni.
A megbénult tengeri kereskedelem és az inflációs sokk
Bár a blokád jelenleg a szaúdi, izraeli vagy amerikai érdekeltségű forgalmat célozza, egy válogatás nélküli, teherforgalom egészét érintő lezárás erőteljesen megakasztaná a tengeri áruszállítást. A Báb el-Mandeb és azzal együtt a Szuezi-csatorna kiesése a világ teljes tengeri árukereskedelmének nagyjából 9 százalékát fagyasztaná be, azonnali készlethiányokat okozva a globális iparban.
A tengeri áruszállítás időtartamának és költségeinek megugrása súlyosan érinti az ázsiai alkatrész- és nyersanyag-beszállításokra utalt iparágakat – például a globális járműipart és az akkumulátorgyártást –, amelyek a Szuezi-csatorna kiesése miatt heteket csúsznának. A világpiaci referenciaárak hirtelen emelkedése beépül az üzemanyagárakba is, ami 15-20 százalékos drágulást generálhat a szállítási költségekben. Ezek az extra logisztikai költségek érdemben hozzájárulhatnak az inflációs nyomás újbóli erősödéséhez, ami jól mutatja a tengeri fojtópontokra utalt világgazdasági hálózat aszimmetrikus függőségét.
Fotó: Dreamstime
Kapcsolódó:
