Ázsia hat hónapon belül a második nagy energiaválsággal néz szembe: a jemeni húszik blokádja a Báb el-Mandeb-szoroson keresztül szinte lezárta a szaúdi olajexport egyik fő útvonalát, ráadásul a térség még mindig a Hormuzi-szoros korábbi lezárásának következményeit nyögi. Így mára csak a Szuezi-csatorna maradt nyitva az Öböl menti olaj előtt.
Japán, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Dél-Korea kormányai – amelyek akár 90 százalékban is támaszkodnak a közel-keleti olajra – most próbálják biztosítani az ellátásukat, miután a jemeni húszik pár napja blokád alá vonták a Báb el-Mandeb-szoroson áthaladó szaúdi hajóforgalmat. A The Guardian friss cikke szerint több ázsiai ország még nem is tért magához a Hormuzi-szoros márciusi effektív iráni lezárásától, amely miatt a régió kormányai egyre szűkülő közel-keleti nyersolaj-készletekért versengtek.
Nagyon kevés a tartalék
A lapnak nyilatkozó elemzők úgy vélik, hogy a globális tartalékkapacitás kimerülőben van. Japán és szomszédai már milliárdokat költenek üzemanyag-támogatásra, hogy alacsonyan tartsák az árakat, ami komolyan megterheli a költségvetéseket, mi több, Dél-Korea a húszik bejelentése után gyorsan meg is hosszabbította a még tavasszal, az iráni válságra válaszul létrehozott üzemanyag-adócsökkentési rendszerét.
Az importárak megugrása közben a régiós inflációt újra felhajtja, növelve a nyomást olyan regionális nagyhatalmakon, mint Japán és Indonézia.
A Janbu-kitérő veszélybe kerül
Márciusban Szaúd-Arábia a Hormuzi-szoros lezárására reagálva az ország keleti partjairól a nyugati,
vörös-tengeri Janbu kikötőjébe terelte az olajexportját, amely azóta Rijád nyersolajkivitelének több mint 70 százalékát bonyolítja le.
Ez mindeddig érdemi mentőövnek bizonyult több ázsiai ország – köztük a legnagyobb szaúdi olajvásárló Kína, valamint India, Japán és Dél-Korea – számára is.
Drága kerülőutak
Egyes japán és dél-koreai finomítók a Szuezi-csatornán, a Földközi-tengeren és Afrika megkerülésével próbálnak kitérni a húszik fenyegetése elől, ám ez komoly többletköltséggel jár. A legnagyobb tartályhajók (VLCC-k) ugyanis túl nagyok ahhoz, hogy telt rakománnyal áthaladjanak a Szuezi-csatornán, így a rakományuk felét ki kell rakodniuk a Vörös-tengeren, amit aztán Egyiptom Sumed vezetékén szállítanak tovább a mediterrán partig. A Jóreménység foka körüli kerülőút emellett több mint duplájára, mintegy 50 napra növelné a legtöbb ázsiai importőr esetében a szállítási időt.
A húszik a múlt héten legalább két szaúdi olajszállító tartályhajót vettek célba, e héten pedig szaúdi olajlétesítményeket is megtámadtak, így a Báb el-Mandebon áthaladó hajók száma mélypontra esett.
A hadikockázati biztosítási díjak állítólag egy hét alatt megduplázódtak, ami akár több százezer dollárral is megdrágíthat egy-egy utat.
Szén és négynapos munkahét
A cikk felidézi, hogy amikor márciusban a Hormuzi-szoroson leállt a forgalom, több ázsiai ország sürgősen próbálva enyhíteni a zavar hatásain újraindította a szénerőműveket, emellett Srí Lanka négynapos munkahetet vezetett be, Vietnámban pedig otthoni munkára ösztönözték a dolgozókat. Mostanra azonban a tartalékok és a türelem is fogytán van.
Az orosz olaj a megoldás?
Rövid távú megoldás híján az ázsiai importőrök távolabbi forrásokat keresnek, ezért a közel-keleti káoszból ismét Oroszország profitálhat. Idén korábban Japán és Dél-Korea az orosz–ukrán háború 2022-es kezdete óta először vásárolt orosz olajat, a Reuters pedig arról számolt be, hogy egy kínai finomító a legutóbbi napokban növelte a szankcionált orosz nyersolaj felvásárlását.
A húszik fenyegetése arra ösztönzi most a Fülöp-szigeteket, Indiát és Dél-Koreát, hogy erősítsék meg a stratégiai olaj- és gáztartalékaikat,
Sőt a válság új lendületet adott a megújulóenergia-átállásnak is. A kérdés csak az, hogy milyen áron, milyen ellátási sokkok révén fizetik meg a tanulópénzt a kiszolgáltatott ázsiai államok, illetve az egész világ.
Kép: Freepik
Kapcsolódó:
