Japán a mesterséges intelligenciát egy ember által kijelölt célokat szolgáló társadalmi infrastruktúra részeként képzeli el. A Society 5.0 modelljében az algoritmusok, a szenzorok, a robotok és a közintézmények egyetlen visszacsatolási rendszerben működnének együtt.
Ez a megközelítés eltér az amerikai technológiai versenytől és az európai szabályozási fókusztól, mivel a mesterséges intelligenciáról szóló nyugati viták jelentős része magára a gépre összpontosít. Milyen gyorsan fejlődnek a nagy nyelvi modellek? Elérhetik-e az emberi intelligencia szintjét? Melyik technológiai vállalat építi meg a legerősebb rendszert? Tokió elsősorban az idősödésre, a munkaerőhiányra, valamint az ipari és közszolgáltatási rendszerek fenntarthatóságára keres gyakorlati választ, ezért eltérő kérdést tesz fel:
hol legyen az MI helye a társadalomban, és milyen emberi célok szolgálatába állítható?
A válasz alapját a Society 5.0 koncepció adja, amelyet a japán kormány 2016-ban vezetett be. A számozás egy történelmi fejlődési sort követ: a vadászó társadalmat a mezőgazdasági, majd az ipari és az információs korszak követte, az ötödik szakasz pedig a fizikai és a digitális világ szoros összekapcsolására épülne. A hivatalos meghatározás szerint a Society 5.0 olyan emberközpontú társadalom, amelyben a gazdasági fejlődés összeegyeztethető a társadalmi problémák megoldásával.
A termosztát logikája társadalmi méretekben
A japán elképzelés megértéséhez a kibernetika fogalma kínál egyszerű támpontot. Egy termosztát megméri a szoba hőmérsékletét, összeveti azt a kívánt értékkel, szabályozza a fűtést, majd ismét megvizsgálja az eredményt. A rendszer működésének lényege az érzékelés, az elemzés, a beavatkozás és a visszacsatolás folyamatos körforgása.
A Society 5.0 ugyanezt a logikát alkalmazná társadalmi léptékben. Szenzorok adatokat gyűjtenek a fizikai környezetből, a digitális hálózat továbbítja azokat, az MI feldolgozza az információt, majd az eredmény visszakerül az emberekhez, a gépekhez vagy a közszolgáltatásokhoz. A japán dokumentumok többnyire kiberfizikai rendszerekről szólnak, a felépítés azonban egyértelműen kibernetikus: az intelligencia a teljes rendszer információáramlásában jelenik meg.
Egy idős ember otthonában például érzékelők jelezhetik a szokatlan mozgást vagy egy esetleges elesést, amely után az MI értékelné az adatokat, majd szükség esetén értesítené az ellátórendszert, az orvos vagy a gondozó pedig dönthet a szükséges beavatkozásról.
Hasonló logika alkalmazható a közlekedésben, az infrastruktúra karbantartásában, az energiafelhasználásban és a katasztrófavédelemben is.
Az MI ebben a rendszerben kevésbé szembeötlő, mint egy chatrobot. A felhasználó sok esetben közvetlenül nem is találkozik vele, mivel a technológia a háttérben hangolja össze az adatokat, a gépeket és az intézményi döntéseket. A társadalmi célt, az elfogadható kockázatot és a felelősségi szabályokat továbbra is emberek határozzák meg.
Japán a saját problémáira keres választ
A Society 5.0 mögött erős demográfiai és gazdasági kényszer áll. Japán népessége idősödik és fogy, a vidéki térségekben növekszik a munkaerőhiány, az egészségügyi ellátás és az elöregedő infrastruktúra fenntartása pedig súlyosbodó terhet jelent. Az ország ezért az MI-t és a robotikát elsősorban a meglévő társadalmi kapacitások kiegészítésére használná.
Mindez jól illeszkedik Japán ipari szerkezetéhez, hiszen az ország ugyan lemaradt az amerikai és kínai általános célú MI-modellek versenyében, viszont erős az ipari robotikában, a precíziós gépgyártásban, az autóiparban és a speciális elektronikai berendezésekben, ezért ott próbál előnyt kialakítani, ahol a szoftver találkozik a fizikai világgal.
A japán stratégia a munkahelyeken felhalmozott hallgatólagos tudást is gazdasági erőforrásként kezeli, hiszen egy tapasztalt mérnök, gépkezelő vagy ápoló tudásának jelentős része nincs kézikönyvekben rögzítve. Azonban a gyakorlat során kialakult mintafelismerés, időzítés és problémamegoldás megfelelő adatokkal szakosított MI-rendszerekbe építhető, majd szélesebb körben alkalmazható.
Az idei terv gyakorlati programmá alakítaná a víziót
A júniusban bemutatott japán MI-alapterv a korábbi társadalmi víziót iparpolitikai programmá formálja. A dokumentum az „AI Transformation”, röviden AX fogalmát használja, amely a szervezeti döntéshozatal és a működési folyamatok MI-alapú átalakítását jelenti. A cél az, hogy a technológia mélyen beépüljön a gyártásba, a szolgáltatásokba, az infrastruktúrába és az állami működésbe.
A stratégia egyik kulcsfogalma a vertikális MI, amely rendszer egy meghatározott ágazat vagy intézmény adataira és tapasztalataira épül. Egy hajógyár, kórház vagy önkormányzat számára fejlesztett modell nem az általános világismeretével teremtene értéket, inkább az adott szervezet működésének megértésével.
A másik terület a fizikai MI, amely az algoritmikus elemzést gépeken, járműveken és robotokon keresztül alakítja valós cselekvéssé. Amíg a vertikális rendszer felismerheti, hogy egy ipari berendezés meghibásodás előtt áll, addig a fizikai MI módosíthatja a működését vagy elindíthatja a szükséges karbantartási folyamatot. A japán terv szerint e két technológia együttesen erősítheti az ország gyártási, szolgáltatási és infrastruktúra-üzemeltetési képességeit.
A Noetra jelzi a gyakorlati fordulatot
A stratégia egyik legfontosabb projektje a Noetra, egy államilag támogatott japán vállalat, amely fizikai MI-hez és robotokhoz használható alapmodellt fejleszt. A kezdeményezés mögé 44 japán nagyvállalat sorakozott fel, köztük a SoftBank, a Honda és a Sony. Az első év állami támogatása meghaladhatja a 380 milliárd jent, a projekt pedig 27 500 Nvidia Rubin chip beszerzését tervezi. Az infrastruktúra építése jövő áprilisban kezdődhet, az üzemszerű működés pedig 2028 júniusában indulhat. (Reuters)
A Noetra olyan hazai alapmodellt kínálna a japán vállalatoknak, amelynél saját ellenőrzésük alatt tarthatják az ipari adataikat.
Ez különösen fontos a gyártócégek számára, amelyek sokszor nem kívánják az üzemi, fejlesztési vagy beszállítói információikat külföldi technológiai platformokra feltölteni.
A kormány 2040-ig tízmillió MI-vezérelt robot alkalmazását célozza meg a feldolgozóiparban, a hajógyártásban és az idősgondozásban. A terv mérete mutatja, hogy Tokió a fizikai MI-t önálló stratégiai iparággá kívánja fejleszteni.
Amerika a technológiai versenyre összpontosít
Az Egyesült Államok megközelítését a technológiai elsőségért folyó verseny határozza meg, hiszen az amerikai MI-akcióterv fő célja az innováció gyorsítása, az adatközponti és félvezető-infrastruktúra bővítése, valamint az amerikai MI-rendszerek globális exportja. Washington a magánszektor fejlesztési szabadságát és a szabályozási akadályok csökkentését tekinti a vezető pozíció megőrzése egyik feltételének.
Ez a modell elsősorban általános célú alapmodellekre, nagy számítási kapacitásokra és globálisan értékesíthető platformokra épül. A technológiai óriásvállalatok olyan rendszereket fejlesztenek, amelyek később számos ágazatban felhasználhatók, a fejlesztési folyamatot pedig erősen meghatározza a vállalati verseny és a tőkepiac megtérülési elvárása.
Japán ezzel szemben a társadalmi alkalmazási területből indul ki: először azonosítja a megoldandó működési problémát, majd ehhez rendeli hozzá az adatokat, a szakosított algoritmust és a fizikai eszközöket. Az általános képességű modell értékét az mutatja meg, hogy mennyire hatékonyan illeszthető be egy konkrét intézmény vagy termelési rendszer működésébe.
Európa a bizalom és a szabályozás felől közelít
Az Európai Unió mesterségesintelligencia-politikájának központi eleme a biztonság, az alapjogok védelme és a jogbiztonság, az MI-rendelet pedig kockázati kategóriák szerint határozza meg a fejlesztők és alkalmazók kötelezettségeit, miközben az AI Continent program számítási infrastruktúrát, adatkapacitást és ágazati alkalmazást épít. Az EU MI-gyárakra, gigagyárakra és stratégiai ágazati programokra támaszkodva próbálja csökkenteni technológiai lemaradását.
Az uniós megközelítés az utóbbi időben közelebb került a japán alkalmazási logikához. Az Apply AI-stratégia már az egészségügyben, az autóiparban, a gyártásban és a közszolgáltatásokban gyorsítaná az MI bevezetését. A különbség főként a kiindulópontban marad: Brüsszel egy közös piaci, szabályozási és finanszírozási keretet épít, Tokió pedig a társadalmi rendszer egészét próbálja egy kiberfizikai működési modell köré szervezni.
A termelékenységhez szervezeti átalakulás kell
A japán modell az MI és a termelékenység kapcsolatáról szóló vitához is fontos szempontot ad. A vállalatok egyre nagyobb összegeket fordítanak adatközpontokra és modellekre, a nemzetgazdasági termelékenységi adatokban mégis mérsékelt az áttörés, aminek az egyik oka az lehet, hogy egy általános MI-eszköz bevezetése önmagában kevéssé alakítja át a teljes vállalati működést.
A Society 5.0 logikája hosszabb átmenetet feltételez. Az MI gazdasági hatása akkor válik jelentőssé, amikor a technológia beépül a döntési láncokba, a gépek működésébe és az intézményi felelősségi rendbe, amihez megfelelő adatvagyon, átalakított munkafolyamatok, képzett dolgozók és világos irányítás szükséges. A japán terv maga is hangsúlyozza, hogy az MI-re épülő működéshez a szabályokat és az ember-gép együttműködés formáit is át kell alakítani.
Az emberközpontúság önmagában még kevés
A japán vízió legvonzóbb eleme az emberi célok elsőbbsége, hiszen a technológia optimalizálja az eszközöket, de a társadalom jelöli ki az elérendő állapotot. Ez a felosztás azonban komoly politikai kérdést vet fel: ki dönti el, mit jelent a hatékony egészségügy, az optimális közlekedés vagy az elfogadható szociális kockázat?
Egy rosszul meghatározott cél esetén az MI rendkívül hatékonyan követhet hibás ösztönzőket: ha például egy egészségügyi rendszert kizárólag a költségek csökkentésére optimalizálnak, háttérbe szorulhat az ellátás minősége vagy az egyedi emberi körülmények mérlegelése.
Az adatok koncentrációja szintén érzékeny terület. A Society 5.0 működéséhez egészségügyi, közlekedési, munkahelyi és fogyasztási információk összekapcsolása szükséges. Egy ilyen rendszer javíthatja a szolgáltatások pontosságát, ám közben jelentős megfigyelési és adatbiztonsági kockázatot teremt.
Az MI láthatatlanná válása a felelősségi viszonyokat is elhomályosíthatja. Egy chatrobot használatakor egyértelmű, hogy algoritmussal történik a kapcsolat. Egy közlekedési hálózatban vagy közigazgatási folyamatban az állampolgár már sokszor nem érzékeli, hogy a döntését részben gépi értékelés alakította. Az emberközpontúság ezért intézményi garanciákat, átlátható felülvizsgálatot és egyértelmű felelősségi láncot igényel.
A japán elképzelés végső üzenete, hogy a mesterséges intelligencia társadalmi hatását kevésbé a modellek feltűnő képességei döntik el. A meghatározó kérdés az lesz, hogy milyen intézményeket, felelősségi szabályokat és működési folyamatokat építünk köréjük.
Kapcsolódó:
