Az iraki Kurdisztánban működő iráni kurd szervezetek egyelőre nem nyitottak szárazföldi frontot Teherán ellen, a katonai jelenlétük mégis tartós fenyegetést jelent Irán nyugati határán. A júliusi rakétacsapások azt mutatják, hogy Teherán már a lehetséges felkelés előtt igyekszik felszámolni ezt a hátországot.
Július 17-én rakéták és robbanó drónok csapódtak a Komala iráni kurd ellenzéki szervezet egyik táborába az iraki Kurdisztán Szulejmánijja tartományában. A szervezet és több regionális forrás szerint kilenc ember meghalt, további három súlyosan megsebesült. A NoonPost elemzése alapján a támadás egy megelőző stratégia része, ugyanis Irán már azelőtt igyekszik meggyengíteni az iraki területen működő kurd szervezeteket, hogy azok ténylegesen megnyitnák a nyugati frontot. A csapás iráni elkövetőjét független vizsgálat nem igazolta, az alkalmazott fegyverek és a korábbi támadások mintázata azonban a Forradalmi Gárda felelősségére utal.
Az iraki Kurdisztánban több, egymástól politikailag és szervezetileg is eltérő iráni kurd csoport működik. A legfontosabbak közé tartozik az Iráni Kurdisztáni Demokrata Párt, a Komala különböző irányzatai, a Kurdisztáni Szabadság Párt valamint a törökországi eredetű PKK regionális hálózatához kötődő, Irán ellen működő PJAK. Együttes fegyveres erejüket 5-8 ezer főre becsülik, a felszerelésük jelentős része könnyűfegyverzet. A szervezetek között vannak föderalista és függetlenségpárti irányzatok, illetve közös bennük az iráni politikai rendszerrel szembeni ellenállás.
Egy közel 40 milliós nemzet saját állam nélkül
A kurdok létszámát világszerte 30-40 millióra becsülik, amivel a világ egyik legnagyobb önálló államisággal nem rendelkező népét alkotják. Történelmi lakóterületük ma főként Törökország, Irak, Irán és Szíria között oszlik meg. Az első világháború után megkötött sèvres-i béke még felvetette egy autonóm, később akár független Kurdisztán lehetőségét, az 1923-as lausanne-i szerződésből azonban ez kimaradt. A kurdok Irakban alkotmányos autonómiát szereztek, a többi országban viszont kisebbségként élnek.
Irán lakosságának körülbelül tizedét adják a főként az ország nyugati tartományaiban élő kurdok. A központi hatalommal való konfliktusuk az 1979-es iszlám forradalom után fegyveres összecsapásokhoz vezetett, az elmúlt évtizedekben pedig a politikai és kulturális jogok korlátozása tartotta fenn az elégedetlenséget. A 2022-es országos tiltakozási hullám egy iráni kurd nő, Mahsza Amini rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála után kezdődött, majd a kurd térségek a múlt év végén kirobbant újabb megmozdulásokban is fontos szerepet játszottak.
Miért maradt el a kurd szárazföldi művelet?
A kurd front megnyitása márciusban reális katonai lehetőségként merült fel. A Reuters és az AP forrásai közölték, hogy az iraki Kurdisztánban állomásozó iráni kurd szervezetek amerikai tisztviselőkkel tárgyaltak egy határátlépő műveletről, amely iráni biztonsági erőket kötött volna le, továbbá teret nyithatott volna a belső rendszerellenes mozgalmaknak. Izrael a Reuters értesülése szerint nyugat-iráni csapásokkal támogatta volna a kurd terveket, az izraeli kormány azonban nem erősítette meg az együttműködést, a CIA részvételének mértékét pedig a hírügynökség sem tudta igazolni.
A művelet végül elmaradt, mert a kurd fegyveresek amerikai hírszerzési és katonai támogatás nélkül kevés eséllyel tudtak volna tartós területet ellenőrizni Iránban.
Az iraki kurd vezetés attól tartott, hogy az offenzíva iráni rakéta- és dróncsapásokat vonna maga után, Bagdad pedig csapatokat küldött a határ lezárására. Törökország szintén ellenérdekelt egy újabb felfegyverzett kurd központ kialakulásában, amely a saját kurd térségeire és a PKK-val zajló rendezési folyamatra is hatással lehetne.
Irak két tűz közé került
Irán és Irak 2023-ban biztonsági megállapodást kötött, amely előírta a határ menti iráni kurd szervezetek lefegyverzését és távolabbra telepítését. A támaszpontok egy részét bezárták, a csoportok mozgását korlátozták, a fegyvereiket azonban nem szolgáltatták be. A végrehajtást nehezíti, hogy a táborok többsége a jelentős önállósággal rendelkező Kurdisztáni Regionális Kormány területén található, Teherán azonban követeli a vezetők mielőbbi letartóztatását és kiadatását.
Bagdadnak egyszerre kell megakadályoznia, hogy Irak területéről támadás induljon Irán ellen, illetve fékeznie Teherán iraki katonai beavatkozását. Az iraki kurd vezetés történelmi és etnikai okokból sem akar teljesen szembefordulni az iráni kurdokkal, ugyanakkor tisztában van azzal, hogy egy határátlépő hadművelet az autonóm régió városait, energiainfrastruktúráját és amerikai kapcsolatait is veszélybe sodorná.
A júliusi támadások azt jelzik, hogy Irán már jelenleg is részleges hadszíntérként kezeli az iraki kurd területeket.
A kurd front így elhalasztott és lezáratlan konfliktus maradt. A szervezetek önálló katonai ereje kevés egy tartós iráni felkeléshez, külső támogatással azonban jelentős belbiztonsági nyomást gyakorolhatnának Teheránra. Egy újabb iráni belső válság, az amerikai–iráni háború kiszélesedése vagy az izraeli beavatkozás fokozódása ismét napirendre helyezheti a határátlépést. Irán ezért megelőző csapásokkal és Bagdadra gyakorolt politikai nyomással próbálja megakadályozni, hogy a nyugati határán működő ellenzéki hátország aktív fronttá váljon. Ez a NoonPost elemzésének fő következtetése, amelyet a hírügynökségi és regionális fejlemények is alátámasztanak.
Kapcsolódó:
