Az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) ez év első felében rekordot döntött, a működési modellje azonban jelentősen átalakult. A kínai magánvállalatok immár nagyobb szerephez jutnak a külföldi ipari beruházásokban, az állami óriáscégek pedig a nagy infrastruktúrákat építik. A BRI ezzel Kína globális ipari és infrastrukturális hálózatává válik.
Az Egy övezet, egy út kezdeményezés történetének legerősebb első fél évét zárta, ami mögött mélyebb szerkezeti változás húzódik. A Green Finance & Development Center és a Queenslandi Egyetem jelentése szerint a BRI súlypontja elmozdul a kínai állami bankok által finanszírozott infrastruktúra-fejlesztésektől egy hibrid rendszer felé, melyben a magánvállalatok külföldi termelőkapacitásokat létesítenek, az állami óriáscégek nagy infrastruktúrákat építenek, a finanszírozásba pedig már a fogadó államok, a kereskedelmi bankok és a multilaterális intézmények is bekapcsolódnak. A kezdeményezés így a kínai vállalatok globális ipari, technológiai és kivitelezési platformjává válik.
Az Egy övezet, egy út kezdeményezésről
Az eddigi trendekből kirajzolódóan a BRI-t az eddigi működése alapján három korszakra oszthatjuk fel: az első korszakát a 2010-es években a kínai fejlesztési és exporthitelbankok által finanszírozott utak, vasutak, kikötők és erőművek határozták meg. A kockázatok növekedésével, majd a pandémia idején Peking kisebb projekteket, szigorúbb kockázatkezelést és más pénzügyi intézményekkel közös finanszírozást kezdett előnyben részesíteni. Ez a 2018 után kibontakozó átalakulás már BRI 2.0-ként írható le:
Kína részben multilaterális bankokra és nyugati kereskedelmi pénzintézetekre bízta a projektek átvilágítását és a környezeti, társadalmi, valamint pénzügyi kockázatok kezelését
A megaprojektek 2025–2026-ban visszatértek, a pénzügyi szerkezet azonban lényegesen eltér a korábbitól, így ez már a BRI 3.0 korszakának lehet a kezdete.
Afrika lett a beruházási, a Közel-Kelet a kivitelezési központ
A fenti ábra világosan jelzi a BRI földrajzi átrendeződését: az Afrikába irányuló kínai beruházások értéke 254 százalékkal, 33,5 milliárd dollárra emelkedett, így a kontinens adta az első fél évi beruházások mintegy kétharmadát. A Közel-Kelet eközben 36,5 milliárd dollárnyi szerződéssel a kínai kivitelezések legfontosabb célterületévé vált. Dél-Ázsia háttérbe szorult, Pakisztánban és Oroszországban pedig egyetlen új BRI-ügyletet sem rögzítettek.
Afrikában Kína hosszú távú ipari befektetőként jelenik meg. Az etiópiai energetikai és zöldammónia-fejlesztések, valamint az egyiptomi energia- és acélipari projektek a teljes BRI-beruházási érték több mint felét adták.
Ez Afrika felértékelődését mutatja, egyúttal arra is figyelmeztet, hogy a rekord néhány nagy ügyletre koncentrálódik.
A Közel-Keleten ettől eltérő modell érvényesül. A kínai vállalatok főként vasutak, kikötők és energetikai létesítmények kivitelezőiként vesznek részt a fejlesztésekben.
Az Öböl-államok jelentős saját pénzügyi kapacitása miatt az ázsiai óriás itt elsősorban az építőipari tudását, a technológiáját és a projektvezetési tapasztalatát értékesíti.
Afrika vonzerejét az alacsonyabb termelési költségek, a bőséges energia- és nyersanyagkínálat, valamint a kedvező külpiaci kapcsolatok növelik. Az amerikai és európai kereskedelmi korlátozások szintén harmadik országok felé terelik a kínai ipari beruházásokat, így a kontinens a kínai termelési hálózatok egyik új külföldi központjává válhat.
A folyosók mellé ipari értékláncok épülnek
Az ábra alapján láthatóan az energia a BRI legnagyobb ágazata, a részesedése azonban 43,5-ről 28,7 százalékra mérséklődött. Az energetikai projektek értéke közben 36,3 milliárd dolláros rekordot ért el, valamint jelentősen nőtt a közlekedés, a technológia és a feldolgozóipar súlya, ami arra utal, hogy a BRI szerkezete kiegyensúlyozottabbá válik.
Az energetikai portfólió több mint fele már megújuló- és vízenergia-projektekhez kapcsolódik, az új létesítmények pedig mintegy 28 gigawatt kapacitást jelenthetnek, a földgáz ugyanakkor fontos maradt.
A kínai energetikai fejlesztések így egyszerre szolgálják a villamosenergia-ellátást és a kapcsolódó ipari beruházások működését.
A legfontosabb változás a fém- és bányászati szektorban látható. A 21,8 milliárd dolláros projektérték mintegy 80 százaléka már feldolgozókapacitásokhoz, főként acél- és alumíniumüzemekhez kötődött.
Kína tehát a kitermelés helyett ma már inkább a magasabb hozzáadott értékű feldolgozást telepíti külföldre.
Két eltérő módszer: a stratégiai ágazatokban tulajdonos, az infrastruktúrában kivitelező
Az ábra eltérő BRI-üzleti modelleket mutat, miszerint a fém- és bányászati projektek értékének 68, a technológiai ügyletekének 74 százaléka közvetlen beruházásként jelent meg, a feldolgozóiparban pedig kizárólag ez a forma dominált. A közlekedési, közmű- és ingatlanprojektekben ezzel szemben főként kivitelezési szerződések születtek.
A különbség egyfajta stratégiai munkamegosztást jelez.
A kínai vállalatok a technológiai és ipari ágazatokban tulajdonosi pozíciót építenek, így hosszú távon részesednek a termelésből és a nyereségből. Az infrastruktúrában pedig inkább a mérnöki kapacitásaikat és a berendezéseiket értékesítik, miközben kisebb tartós tőkekitettséget vállalnak.
A két modell egymást erősíti: a kínai tulajdonú gyárak értékét növeli a hozzájuk kapcsolódó energia- és közlekedési infrastruktúra, az építkezések pedig keresletet teremtenek a kínai ipari eszközök iránt. A BRI ereje így főként a különböző projektek összekapcsolásából fakad.
A magáncégek térnyerése mögött továbbra is ott az állam
Az ábra szerint a kínai magánvállalatok részesedése a BRI-projektek értékéből 2020 és 2026 első fele között 12,5-ről 47,7 százalékra nőtt. A beruházásokban már ők vezetnek, főként energetikai, technológiai és feldolgozóipari projektek révén.
A nagy infrastruktúrák kivitelezését még mindig az állami vállalatok uralják, bár az előnyük gyorsan szűkül. Míg a múlt év első felében tizenegyszeres volt a fölényük, idén ez nagyjából háromszorosra csökkent.
A BRI így hibrid rendszerként működik, hiszen a magáncégek külföldi termelőkapacitásokat építenek, az állami vállalatok pedig a nagy, politikailag érzékeny infrastruktúrákat viszik. Peking közben diplomáciai, szabályozási és iparpolitikai eszközökkel szorosan alakítja a vállalatok külföldi mozgásterét, nem közvetlen utasítási rendszer által.
Úgy tűnik, hogy ez lesz a BRI új nagy és jelentős korszaka. Kérdéses persze, hogy ez az újfajta irány profitábilis lesz-e a kínai gazdaságpolitika számára, illetve természetesen az is fontos kérdés, hogy a kínai magánvállalat nem állami tulajdonú cégként mennyire létezik a valóságban, hol születnek meg a tényleges üzleti döntések. Mindenképpen érdemes lesz tehát szemmel követni a gazdaságpolitika változásait.
Kapcsolódó:
Borítókép: Chat GPT
