Brüsszel egyelőre nem meri szankcionálni azt az ír alumínium-oxid-gyárat, amit azzal gyanúsítanak, hogy közvetve az orosz hadiipart is ellátja. Az ok egyszerű: a létesítmény az uniós alumínium-oxid-feldolgozás több mint harmadát biztosítja, így egy esetleges fellépés Moszkván kívül az európai autó-, védelmi és energetikai ipart is súlyosan érintené.
Az uniós tisztviselők haboznak az olyan intézkedések javaslatát illetően, amelyek az ukrajnai orosz fegyverek gyártásához használt nyersanyagok előállításával vádolt ír alumínium-oxid-üzem ellen irányulnának, attól tartva, hogy ezzel elvágnák az európai ipar számára elengedhetetlen ellátási forrásokat. Az ír kormány a múlt héten eredménytelen vizsgálatot folytatott annak kiderítésére, hogy az orosz tulajdonú Aughinish Alumina által előállított alumínium-oxidot hasznosítják-e Moszkva katonai ellátási láncaiban használt alumínium előállításához, miután a The Irish Times egyik cikke arra utalt, hogy a gyár termékeit egy olyan kereskedelmi vállalatnak értékesítették, amely Oroszország egyik fő katonai-ipari központját látja el.
Dublinra nyomást gyakorolnak más uniós fővárosok Európa legnagyobb alumínium-oxid-üzemének jövője miatt, de a tisztviselők arra figyelmeztetnek, hogy az Aughinish Alumina elleni fellépés veszélyeztetné az EU alumíniumolvasztóinak ellátását, amelyek az autó-, a védelmi ipart, valamint a villamosenergia-hálózatokat látják el.
A cég tulajdonosa a Ruszal, egy moszkvai székhelyű konglomerátum, amit a szankcionált orosz oligarcha, Oleg Deripaska alapított, aki az En+ 45 százalékos tulajdonosa, amely a Ruszal többségi részvényese.
Az ír jelentés alapján a kormány nem talált elegendő bizonyítékot arra, hogy alátámassza azokat az állításokat, miszerint az Aughinish Alumina Ltd. által előállított alumínium-oxidot az orosz hadseregnek szállítják, amely azt használja vagy bármilyen más módon közvetlenül kapcsolódik hozzá.
A jelentés megállapítja, hogy az idei év első öt hónapjában az Aughinish Alumina termelésének az 52 százalékát Oroszországba, 34 százalékát pedig Franciaországba, Svédországba és Hollandiába szállította. emellett 2022 és 2025 között mintegy 23 százalékkal növelte az Oroszországba irányuló exportját.
Az Aughinish Alumina hétfőn közölte, hogy együttműködött a kormányzati vizsgálatban, valamint kidolgozott egy keretrendszert a Ruszal vállalattal az alumínium-oxid nyomon követhetőségének további javítása érdekében.
A vállalat szerint az Írország délnyugati részén található üzem az európai ipari bázis által felhasznált olvasztóminőségű alumínium-oxid 37 százalékáért felelős, amivel központi szerepbe kerül az EU azon célkitűzése során, hogy 2030-ra a létfontosságú nyersanyagok 40 százalékát az unió területén dolgozzák fel.
Az ír kormány pénteken közölte, hogy jelenleg nincs elegendő bizonyító erejű információja ahhoz, miszerint az Írországból származó alumínium-oxid bekerül az orosz katonai beszállítók ellátási láncába. Szerintük nem valószínű, hogy augusztus vége előtt – amikor a nyári szünet után Brüsszelben újraindul a szokásos munkarend – bármilyen büntetőintézkedésről tárgyalnának. A gyár szankcionálásához ráadásul alternatív alumínium-oxid-ellátási forrásokra lenne szükség.
Megtorpanás
A szóban forgó üzem helyzete jól mutatja, hogy az Európai Unió szankciós politikája egy olyan ponthoz érkezett, ahol igencsak nehéz összeegyeztetni a geopolitikai célokat a gazdasági és iparpolitikai érdekekkel. Bár az EU változatlanul Oroszország hadiipari képességeinek a gyengítésére törekszik, egyes stratégiai nyersanyagok esetén olyan kölcsönös függőségi viszonyok állnak fenn, amelyek korlátozzák a büntetőintézkedések szigorításának a lehetőségét. Az Aughinish Alumina szankcionálása Oroszországon kívül az uniós autó-, a védelmi ipart, a villamosenergia-hálózati beruházásokat és a kulcsfontosságú infrastruktúra fejlesztését is jelentős ellátási kockázatnak tenné ki.
Mindez arra is rámutat, hogy az EU stratégiai autonómiára irányuló törekvései korántsem valósultak meg. Amíg Brüsszel célja a létfontosságú nyersanyagok európai feldolgozási arányának a növelése, addig a jelenlegi ipari szerkezet miatt kénytelen kompromisszumokat kötni a szankciós politikája során, ami azt is jelenti, hogy a jövőben várhatóan nagyobb hangsúly kerül az alternatív beszállítói láncok kiépítésére és a hazai feldolgozókapacitások bővítésére, mert ezek nélkül az unió mozgástere korlátozott marad a kül- és biztonságpolitikai döntései terén.
Politikai szempontból az is látszik, hogy a 27 tagállam egyhangúságát igénylő szankciós mechanizmus egyre nehezebben működik, amikor az intézkedések közvetlen gazdasági áldozatokkal járnak. Bár az EU az idén betiltotta az orosz alumíniumimportot, nem gátolta meg az alumínium, az alumínium-oxid vagy a bauxit exportját az unióból Oroszországba. Több ország – köztük Ukrajna legközelebbi balti szövetségesei – szorgalmazta az alumínium-oxid-export szankcionálását, de nem sikerült elérnie a szükséges konszenzust. Emiatt valószínű, hogy a jövőbeni szankciós csomagok célzottabb, technológiai vagy pénzügyi korlátozásokra épülnek, a kulcsfontosságú ipari alapanyagokat érintő intézkedések pedig csak akkor kerülhetnek napirendre, ha az EU már biztosítani tudja azok alternatív beszerzési forrásait. A helyzet jól példázza, hogy a geopolitikai versengésben az ellátási láncoknak és a létfontosságú nyersanyagoknak legalább akkora a stratégiai jelentősége, mint a hagyományos katonai vagy pénzügyi eszközöknek.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
