Közép-Ázsia már nem egyszerűen nagyhatalmi versenytér, mivel a régió államai a kínai tőkét, a török kulturális és logisztikai kapcsolatokat, valamint az orosz biztonsági örökséget egyaránt a saját mozgásterük növelésére használják.
Serdar Yurtçiçek török kutató a Sanghaji Egyetem Török Tanulmányok Központjának posztdoktori munkatársa és a Koç Egyetem Ázsia-kutató központjának vendégkutatója. Fő kutatási területe a kínai–török kapcsolatok, a közép-ázsiai térség és a török diplomácia kínai, illetve ujgur vonatkozásai.
Törökország és Kína közép-ázsiai jelenléte bár ugyanarra a területre vonatkozik, a két ország eltérő erőforrásokkal közelít a térséghez – érvel a kínai Guancha hír- és véleményportálon megjelent elemzésében Serdar Yurtçiçek. Amíg ugyanis Peking tőkét, kereskedelmi kapcsolatokat és nagyszabású infrastruktúrát kínál, addig Ankara a nyelvi-kulturális közelségére, az oktatási hálózatára, a védelmi együttműködésére és az európai összeköttetéseire épít. A szerző szerint ezek több területen is kiegészítik egymást, így Közép-Ázsia a török–kínai együttműködés egyik új alapjává válhat.
A gondolatmenet elveti azt a hagyományos képet a „nagy játszmáról”, amelyben minden új szereplő csak egy másik hatalom rovására növelheti a befolyását. Törökország a gazdasága mérete alapján nem válthatja ki Kínát, biztonsági téren pedig Oroszország örökségének a teljes átvételére sincs kapacitása. Ankara értéke inkább abban rejlik, hogy Közép-Ázsiát a Kaszpi-tengeren és a Dél-Kaukázuson keresztül Törökországgal, majd az európai piacokkal köti össze.
Török–kínai gazdasági kapcsolatok
A kétoldalú áruforgalom tavaly elérte az 52,9 milliárd dollárt, ám erősen egyoldalú maradt: amíg Törökország csupán 3,3 milliárd dollár értékben exportált Kínába, addig 49,6 milliárdnyi kínai terméket importált, így a hiány meghaladta a 46 milliárdot. A török befektetési hivatal korábbi összesítése szerint több mint 1300 kínai hátterű vállalat működik az országban, a beruházásaik összértéke pedig megközelítette a 6 milliárd dollárt, amit azóta a BYD és a Chery egyaránt egymilliárdos autóipari projektje bővít.
Közép-Ázsia saját mozgásteret épít
A térség államai számára a többirányú kapcsolatrendszer egy tudatos stratégia. Kazahsztán, Üzbegisztán és szomszédaik a kínai kereskedelmet és beruházásokat használják a gazdasági modernizációjukhoz, de közben fenntartják az orosz kapcsolataikat, illetve erősítik a török és európai irányt. Törökország jelenléte azért értékes számukra, mert az egy további politikai és logisztikai lehetőség, amely csökkentheti számukra az egyetlen nagyhatalomtól vagy útvonaltól való függést.
Ebben a rendszerben a Türk Államok Szervezete politikai és kulturális keretet ad Ankara térnyerésének, míg Kína az Egy övezet, egy út kezdeményezésen keresztül hozzájárul a fizikai infrastruktúrához és a finanszírozáshoz.
Az együttműködés közös érdeke a kiszámítható tranzit, a határátkelők fejlesztése és a térség termelésének a bekapcsolása az eurázsiai értékláncokba. A közép-ázsiai államok a saját exportjuk és feldolgozóiparuk fejlesztését várják a gazdasági folyosóktól, nem szeretnének a kínai áruk útvonalának átrakóterületévé válni.
Kína és Törökország gazdasági lábnyoma Közép-Ázsiában
Kína gazdasági jelenléte meghaladja Törökországét. Az előbbi és az öt közép-ázsiai állam közötti áruforgalom tavaly 12 százalékkal rekordnak számító, 106,3 milliárd dollárra emelkedett: a kínai export 71,2 milliárd, a térségből származó import 35,1 milliárd dollárt tett ki. Az ázsiai nagyhatalom közvetlen befektetéseinek az állománya a múlt év közepére megközelítette a 36 milliárd dollárt, a régióban pedig több mint 11 ezer kínai érdekeltségű vállalkozás működött. Peking jelenléte az energiahordozókra és a bányászatra épült, majd kiterjedt az infrastruktúrára, a feldolgozóiparra, valamint az elektromos járművekhez és a megújuló energiához kapcsolódó beruházásokra.
Törökország kisebb tőkeerővel, viszont sűrű vállalati és intézményi hálózattal van jelen. A Kazahsztánnal folytatott kereskedelme az előző év első tizenegy hónapjában elérte a 8,95 milliárd dollárt, Üzbegisztánnal pedig az éves forgalom 3 milliárd körül alakult. Kazahsztánban több mint háromezer török tulajdonú vállalat működik, a két ország üzleti szereplői pedig 142 közös projektet valósítottak meg, 7,6 milliárd dollár értékben. Ankara súlyát az építőipari, az energetikai és a feldolgozóipari jelenléte mellett a közvetlen közlekedési kapcsolatok és a türk intézményi hálózat adja. A két modell közötti különbség alapján Kína elsősorban a beruházási volumen és a kereskedelmi függés, Törökország pedig a helyi beágyazottság és a nyugati kijárat révén válik fontossá a térség számára. Ez utóbbi a gazdasági adatokból és a szerző által bemutatott munkamegosztásból adódik.
Mi a Középső Folyosó?
A Középső Folyosó Kínából Kazahsztánon, a Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon és Georgián keresztül vezet Törökország, majd Európa felé. A forgalma 2022 és 2024 között mintegy 125 százalékkal, 1,5 millió tonna alatti szintről több mint 3,3 millióra nőtt. A Világbank szerint megfelelő beruházásokkal 2030-ra ez 11 millió tonnára emelkedhetne, a jelenlegi kapacitása azonban legfeljebb az Oroszországon keresztül vezető északi útvonal 5 százalékát éri el. A legszűkebb keresztmetszetet a Kaszpi-tengeri hajókapacitás, a kikötők, a vámeljárások és a rossz állapotú vasúti infrastruktúra jelenti.
Üzenet a kínai olvasóknak
Az elemzés megjelenési helye legalább annyira érdekes, mint maga a tézis. A Guancha ugyanis a kínai stratégiai és hazafias megnyilvánulások egyik befolyásos online fóruma, amely a saját meghatározása szerint kínai és külföldi gondolkodók nézeteit közvetíti, valamint döntési támpontokat kíván nyújtani a felemelkedő kínai elitnek. Egy török szerző együttműködést hangsúlyozó írásának a közlése azt jelzi, hogy létezik olyan megközelítés, amely Ankara közép-ázsiai térnyerését kezelhető vagy akár hasznos folyamatként értelmezi Kína számára – igaz, nem tekinthető hivatalos pekingi álláspontnak.
A cikk török pozícióépítési kísérlet is lehet, Ankara ugyanis nem Kína vetélytársaként kíván megjelenni, inkább nélkülözhetetlen nyugati összekötője lenne Pekingnek.
Törökország földrajzi helyzete, európai vámuniós kapcsolata és a Boszporusz feletti ellenőrzése megnöveli ennek az ajánlatnak az értékét, valamint felvázolja azt, hogy Ankara kínai tőkét keres a vasúti és ipari kapacitásainak bővítéséhez. A közös projektek így geopolitikai megállapodások tárgyává válhatnak, amelyben Kína nyugati útvonalat, Törökország pedig beruházást és tranzitszerepet kapna.
Az együttműködés korlátai
A szerző mindezek ellenére hajlamos alábecsülni a hatalmi különbségeket, pedig a több mint 46 milliárd dolláros török kereskedelmi hiány azt mutatja, hogy a két ország gazdasági kapcsolata Kína számára jóval kedvezőbb. Ha Peking finanszírozza, technológiával látja el és áruforgalommal tölti meg a Középső Folyosót, Ankara könnyen tranzitkapuvá válhat egy olyan rendszerben, amelynek az irányítására korlátozott marad a ráhatása.
Ezek mellett feszültséget okozhat az ujgurok kérdése, a török kulturális befolyás politikai következménye és a logisztikai szabványok feletti ellenőrzés. Kína ugyanis csupán addig érdekelt Ankara közép-ázsiai szerepének erősödésében, amíg az megkönnyíti az áruik nyugatra jutását, vagyis nem korlátozza Peking politikai hálózatát. Törökország számára viszont akkor marad előnyös az együttműködés, ha a saját vállalatai és a közép-ázsiai gazdaságok is részesednek a létrejövő értékből. A térség jövőjét ezért az dönti el, hogy a Középső Folyosó közös fejlődési tengely vagy kínai tranzitútvonal lesz-e.
Kapcsolódó:
