Németország csökkentené a Kínától való függőségét. Először felmérte a saját kitettségeit, most viszont már az ázsiai óriás európai függőségeit is számba veszi, sőt lehetséges ellenlépéseket készít elő – ezzel a passzív ellenállástól a gazdasági elrettentés felé mozdul.
A német kormány elemzi a kereskedelmi adatokat, a vállalati beszállítói láncokat és az egyes technológiák eredetét, hogy feltárja, mely kínai iparágak függnek német vagy más európai tudástól. A Bloomberg értesülése szerint ennek a célja egy esetleges gazdasági konfliktusban felhasználható nyomásgyakorlási lehetőségek azonosítása. Exporttilalmakról egyelőre nincs döntés, Berlin egy olyan eszköztárat kíván előkészíteni, ami egy későbbi kínai korlátozásra adott válasz lehet.
A fordulatot a kétoldalú gazdasági kapcsolat átalakulása magyarázza, ugyanis Kína tavaly ismét Németország legnagyobb kereskedelmi partnere lett, így a két ország áruforgalma elérte a 252,4 milliárd eurót, amiben a német hiány megközelítette a 90 milliárdot. A német exportőrök egyre erősebb kínai versennyel szembesülnek, a kínai import szerepe pedig több iparágban növekszik. A német vállalatok tavaly több mint 7 milliárd eurót fektettek be Kínában, vagyis a függéscsökkentési politika ellenére tovább mélyült a vállalatok beágyazottsága.
Peking már megmutatta a nyomásgyakorló képességét
Kína az elmúlt években exportengedélyekkel és -korlátozásokkal szabályozta a ritkaföldfémekhez, a grafithoz, a galliumhoz és más kulcsfontosságú anyagokhoz való hozzáférést. A Goldman Sachs becslése szerint Peking a globális ritkaföldfém-bányászat 69, a -feldolgozás 92 és az állandó mágnesek gyártásának a 98 százalékát ellenőrzi, ezek az anyagok az autó-, a hadiipar, a robotika és a félvezetőgyártás számára is nélkülözhetetlenek, így a kínai engedélyezés lassítása a termelés fennakadásait és jelentős áremelkedést okozhat.
Peking július 24-én 14 európai vállalatot, köztük a Rheinmetallt helyezte exportellenőrzési listára, válaszul arra, hogy az EU kínai és hongkongi cégeket vont be az Oroszország elleni 21. szankciós csomagba. A listázott vállalatok nem kaphatnak Kínából ellenőrzött kettős felhasználású termékeket, és külföldi közvetítők sem adhatnak tovább számukra kínai eredetű érintett árukat. A döntés azt jelezte Berlin számára, hogy a kölcsönös gazdasági függés a közvetlen geopolitikai nyomásgyakorlás eszköze lett.
Mi van a németek kezében?
Németország legerősebb technológiai ütőkártyái a félvezetőgyártás néhány szegmensében találhatók. A Trumpf különleges, nagy teljesítményű lézerrendszere hozza létre az ASML legfejlettebb chipgyártó berendezéseiben használt extrém ultraibolya fényt, másodpercenként 50 ezer óncseppet alakítva plazmává. A Carl Zeiss pedig azokat a rendkívüli pontosságú optikai rendszereket és tükröket készíti, amelyek ezt a fényt a szilíciumlapkára irányítják.
A két német vállalat technológiája a már említett holland ASML rendszerébe épül, így az európai félvezetőipari lánc egyik legnehezebben kiváltható elemét alkotja.
A lehetséges német eszköztár azonban ennél szélesebb: a Siltronic állítja elő a legnagyobb chipgyártók által használt, akár 300 milliméteres, nagy tisztaságú szilíciumlapkákat. Az Aixtron összetett félvezetők előállításához szükséges rétegleválasztó berendezéseket gyárt, a SUSS pedig fotómaszkok feldolgozásához, litográfiához és lapkaillesztéshez kínál precíziós rendszereket. Ezek a cégek önmagukban nem képesek megállítani Kína teljes technológiai fejlődését, egyes gyártási szakaszokban azonban késedelmet, magasabb költséget vagy minőségi visszalépést okozhatnak.
Kínai irónia és a gazdasági elrettentés határai
A Guancha ironikusan úgy számol be erről, hogy Németország „csendben számba veszi” Kína technológiai gyengeségeit, mintha megkésve és óvatosan keresné Európa még megmaradt előnyeit. Emögött az a feltételezés állhat, hogy Peking iparpolitikája idővel ezeket a függőségeket is felszámolja.
Az említett cikk alapja a Bloomberg névtelen kormányzati forrásokra támaszkodó értesülése, amely egy a háttérben zajló német felmérésről számolt be, vagyis a vizsgálat nem tekinthető hivatalosan meghirdetett kereskedelmi háborús tervnek.
A németek mozgástere egyszerre valós és korlátozott, hiszen amíg a technológiai előnyök tárgyalási erőt adhatnak, addig minden szűk keresztmetszet a kínai fejlesztési programok célpontjává válhat. Peking pedig erre a ritkaföldfémek, a piaci hozzáférés és az engedélyezési eljárások szigorításával válaszolhat, ráadásul a német autó-, gép- és vegyipar erősen kötődik Kínához. A felmérés igazi jelentősége így az, hogy Németország a károk mérséklésén túl olyan kölcsönös függőséget akar kialakítani, amelynek egy későbbi konfliktusban elrettentő ereje lehet.
Kapcsolódó:
