Az idei aszály már Európa ipari és energetikai központjait is elérte. A Rajnán akadozik a nyersanyagszállítás, a Duna mentén erőművi kapacitások estek ki, Franciaországban pedig a felmelegedő folyók korlátozzák az atomenergia-termelést.
A csapadékhiány gazdasági következményei általában késleltetve jelentkeznek. Először kiszárad a talaj és csökken a folyók utánpótlása, majd visszaesik a vízhozam, felmelegszik a folyóvíz és apadnak a tározók. Az ipar korlátozása akkor kezdődik, amikor a hajók már csak kisebb rakománnyal közlekedhetnek, az erőművek hűtőrendszerei pedig elérik a műszaki vagy környezetvédelmi határaikat.
Az idei folyamat hónapok alatt épült fel.
Ausztriában az 1857-ben, Csehországban az 1961-ben kezdődő országos mérések óta ez volt a legszárazabb tavasz. a Duna, a Visztula és több Balti-tengerhez tartozó vízgyűjtő vízhozama már ekkor elmaradt a sokéves átlagtól. Májusban a Rajna és több északi folyó is bekerült az érintett térségek közé, júniusra pedig Franciaországtól Magyarországig egy jelentős hidrológiai stresszövezet alakult ki.
A víz gazdasági súlyát Németország példája érzékelteti, amely az elmúlt 25 évben mintegy 60 milliárd köbméter vizet veszített, a tartós vízhiány kezelésének az elmaradása pedig 2050-ig 625 milliárd, azaz évi átlagban 25 milliárd euró gazdasági kárt okozhat. A kormány ezért az idén júliusban egy országos alacsony vízi információs rendszert indított, amely a folyók, a talaj és a felszín alatti vízkészletek állapotát egy helyen követi.
Európában térségenként eltérő a gazdasági kockázat. A Rajna mentén a folyami tömegáru-szállítás csökkenése veszélyezteti a vegyipart és az acélgyártást, a Duna vízállása az erőművek hűtését, a vízenergia-termelést és a regionális üzemanyag-logisztikát érinti, Franciaországban elsősorban a folyók magas hőmérséklete korlátozza az atomerőműveket, Észak-Olaszországban pedig a vízenergia-termelés és az ipari vízellátás került nyomás alá.
| Térség | Fő vízfüggőség | Leginkább érintett terület | Július végi helyzet |
| Rajna–Ruhr | Hajózási víz mélysége | Vegyipar, acélipar, finomítók | Kritikus |
| Középső és alsó Duna | Hűtővíz, vízenergia, hajózás | Atom- és vízenergia, üzemanyag-szállítás | Kritikus |
| Francia folyóvölgyek | Vízhőmérséklet és vízhozam | Atomerőművek | Kritikus |
| Pó-síkság | Folyóvíz és alpesi tározók | Vízenergia, feldolgozóipar, öntözés | Magas |
| Visztula–Odera | Folyóvízzel működő hűtés | Szén- és ligniterőművek | Magas, részben látens |
| Skandinávia | Tározók vízkészlete | Vízenergia és áramexport | Közepes |
A Rajna alacsony vízállása elérte a német gyárakat
A Rajna középső szakaszán fekvő Kaub Európa egyik legfontosabb hajózási szűkülete. A vízmérce az idén július 31-én 25 centimétert mutatott, ami megegyezett a 2018-as történelmi mélyponttal. A hajózás ilyen vízállásnál még folytatható, a rakomány nagysága azonban erősen csökken. Egy átlagos hajó ezen a kritikus szakaszon már csak a normál kapacitásának mintegy ötödét tudja szállítani.
A kisebb rakomány miatt ugyanannyi áru mozgatásához több hajó és több forduló szükséges. A Rotterdam és Karlsruhe közötti fuvardíj tonnánként 45 euróról 60-70-re emelkedett, miközben a Rotterdam és a Rajna közötti árumozgás július végére körülbelül 10 százalékkal maradt el a megszokottól. A teljes folyami üzemanyag-szállítás közúti pótlásához német becslések szerint naponta körülbelül háromezer tartálykocsira lenne szükség, míg a vasút nehézsége a magas kihasználtság és a pályafelújítások.
A logisztikai zavar a termelésbe is begyűrűzött, és a fennakadás elérte a termelést: a ThyssenKrupp duisburgi üzemében a nyersanyagok késése miatt visszafogták a nyersvasgyártást, a vállalat uszályai pedig leálltak. A BASF és a Covestro nagyobb készletekkel, sekélyebb merülésű hajókkal és alternatív szállítási útvonalakkal védekezik.
A történelmi adatok megmutatják a kiesés lehetséges nagyságrendjét. A Kieli Világgazdasági Intézet szerint egy teljes hónapon át tartó rajnai alacsony vízállás mintegy 25 százalékkal csökkentheti a német belvízi áruszállítást és körülbelül 1 százalékkal az ipar termelését. A 2018-as válság a BASF eredményét hozzávetőleg 250 millió euróval rontotta, és a Financial Times által idézett közgazdászok az idei helyzet tartóssá válása esetén 0,2 százalékpontos német növekedési veszteséggel számolnak.
A Duna mentén erőművi kapacitások estek ki
A Duna térségében ugyanez az alacsony vízi esemény érinti az atom-, a vízenergiát, a hőerőművi hűtést és a folyami üzemanyag-szállítást. Pakson július 31-én mínusz 123 centiméteres vízállást, másodpercenként 684 köbméteres vízhozamot és 25,4 Celsius-fokos vízhőmérsékletet mértek. A blokkok teljesítményét július 27-től fokozatosan csökkentették, a 3. blokkot leállították, a 2. teljesítményét pedig megfelezték. Az erőmű Pakson július 31-én 965 megawattot termelt, augusztus 3-ra azonban már csak egyetlen, 240 megawattos turbina működött, ami a két gigawattos névleges kapacitás alig több mint tizede. A teljes leállást a hét későbbi részére várták, miközben a hőség az esti áramigényt is megemelte.
Teljes paksi leállás esetén az elméleti napi kiesés megközelítheti a 48 gigawattórát, ráadásul egy különösen érzékeny időszakban, amikor a hőség növelte a légkondicionálás áramigényét, míg a hazai termelés csökkenése nagyobb importra és a gázerőművek erősebb szerepvállalására kényszerítheti Magyarországot.
A lakosság és több mint háromszáz nagyvállalat önkéntes fogyasztáscsökkentése egyetlen nap alatt 700 megawattal mérsékelte a rendszer terhelését, ami másfél paksi blokk teljesítményének felel meg. A kormányzati becslés szerint a drágább villamosenergia-import 100–200 milliárd forintos többletköltséget okozhat. A helyzet rámutatott arra is, hogy az importkapacitás csak addig jelent biztosítékot, amíg a szomszédos rendszerekben marad szabad termelés és átviteli lehetőség.
Romániában az egyik 706 megawattos cernavodăi blokkot leállították, a második tervezett lekapcsolását egy csatornából átvezetett vízzel egyelőre elkerülték, az ország azonban augusztusra országos energia-vészhelyzetet hirdetett. Szerbiában a Đerdap 1 vízerőmű termelése július végére a beépített kapacitásának mintegy ötödére esett, a kostolaci szénerőművek hűtése is korlátozottá vált. A dunai uszályok a teljes rakományuk csupán 30-40 százalékával közlekedtek, a szerb üzemanyagimport pedig a júliusi terv 25 százalékára csökkent.
A magyar, román és szerb kiesés szűkíti a regionális villamosenergia-piac alkalmazkodási lehetőségét, ám Szlovákia jelezte, hogy kész villamos energiával segíteni Magyarországot.
Az ország kedvezőbb helyzetét részben az adja, hogy a mohi és a jászapáti (Jaslovské Bohunice) atomerőmű zárt, hűtőtornyos rendszert használ. Mohi a Garam nagykoszmályi (Veľké Kozmálovce) tározójából, Jászapáti a Vág Pöstyén melletti tározójából pótolja a párolgási és technológiai veszteséget, míg a hűtővíz nagy része körforgásban marad. Pakson a kondenzátorok hűtése közvetlen dunai vízkivételre épül, ezért a rekordalacsony vízállás gyorsabban elérte a rendszer fizikai korlátját. Az import így csak addig jelent biztos pótlást, amíg a környező országok erőműveiben és a határkeresztező hálózatokon marad szabad kapacitás.
Franciaországban a felmelegedő folyók korlátozták az atomenergiát
Az országban a hőség idején tizenkét reaktornál több mint 9 gigawatt kapacitást korlátoztak, ami a francia nukleáris kapacitás mintegy 15 százaléka. Az ország nettó áramexportja a korábbi 10-12 gigawattos szintről körülbelül 3-ra esett. A francia állami energiacég, az EDF 8,7 milliárd eurót különített el atom-, vízerőművei és hálózatai hőmérsékleti alkalmazkodására. Ezzel együtt a társaság az idei évre 10 százalékos EBITDA-csökkenést vár, amiben az alacsony áramárak mellett a hőhullámok miatti termeléskiesés is szerepet játszik.
Június 23-án a német másnapi villamosenergia-ár 210 euró/megawattóráig emelkedett, téli csúcsokra jellemző szintre.
Ausztriában a döntően vízenergiára támaszkodó többségi osztrák állami tulajdonú energetikai vállalat, a Verbund első féléves eredményét a kedvezőtlen hidrológiai helyzet mintegy 370 millió euróval rontotta.
Olaszországban január és május között éves alapon 28 százalékkal csökkent a vízenergia-termelés. A kiesés pótlására a gázerőművek átlagos termelése 5,2, májusban pedig 35 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ez drágítja az áramtermelést, és épp a nyári feltöltési időszakban emeli a gázfogyasztást.
A Visztula–Odera térségében egyelőre látens az energiakockázat
Lengyelországban július végére 68 vízgyűjtőn maradt érvényben hidrológiai aszályra vonatkozó figyelmeztetés. A tartósan érintett területek közé tartozott a Warta és a Noteć vízrendszere, valamint a Visztula és az Odera több mellékfolyója; augusztus elején a Visztula vízgyűjtőjének jelentős részén továbbra is az alacsony vízállási tartomány volt jellemző.
Gondot jelent, hogy az ország villamosenergia-rendszerében még tavaly is 27,9 gigawattnyi szén- és lignittüzelésű kapacitás működött. Ezek az erőművek a hűtésükhöz jelentős vízmennyiséget igényelnek, így az alacsony vízhozam és a felmelegedő folyók csökkenthetik a termelés mozgásterét. Július végéig nem jelentettek országos léptékű, egyértelműen az aszályhoz köthető erőművi kiesést, a sérülékenység pedig telephelyenként eltérő: a kozienicei erőmű új, 1075 megawattos blokkja például zárt hűtőkörrel és hűtőtoronnyal működik, ami mérsékli a folyó vízállásától való függést. Lengyelország ezért jelenleg magas kockázatú térség, ahol a hidrológiai stressz már látható, ám a nagyobb energiatermelési veszteség még nem következett be.
A tározók időt adnak az alkalmazkodásra
A folyók aktuális vízállása mellett a tározók töltöttsége mutatja meg, hogy egy ország mekkora tartalékból képes áthidalni a száraz időszakot. Spanyolországban a csapadékos tél jelentős puffert hagyott: július 28-án a tározók 39,985 milliárd köbméter vizet tartalmaztak, a teljes kapacitás 71,3 százalékát. A készlet egyetlen hét alatt 1,127 milliárd köbméterrel (azaz egy félbalatonnyival), a teljes kapacitás 2 százalékával csökkent, de a legtöbb vízgyűjtő továbbra is viszonylag magas szinten állt. A Segura tározói 55,8, a júcaréi 59,7, az ebróéi pedig 68,2 százalékos töltöttséget mutattak.
Portugáliában szintén kedvezőbb volt a hidrológiai háttér, mint Európa középső részén: júniusban a vízgyűjtők többségének a tározói készlete elérte vagy meghaladta az időszakos átlagot, és csak a Mondego, valamint a Lima medencéjében jeleztek enyhe hidrológiai aszályt. Az ibériai példa azt mutatja, hogy a korábbi hónapokban felhalmozott vízkészlet a nyári hőség idején is fenntarthatja az ivóvízellátás és az energiatermelés mozgásterét.
A gyors spanyol apadás ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy tartós hőség esetén ez a tartalék néhány hét alatt számottevően csökkenhet.
Norvégiában más jellegű a kockázat, mivel a tározók közvetlenül az ország villamosenergia-termelési tartalékát jelentik. A 30. hét végén országosan 61,8 százalékos töltöttséget mértek, 0,3 százalékponttal kevesebbet az egy héttel korábbinál, miközben csökkent a vízerőművi termelés és a nettó áramexport. A norvég tározórendszer teljes kapacitása 87,4 terawattóra, így már néhány százalékpontos eltérés is több terawattórányi villamos energiát jelent. Az országos átlag ugyanakkor elfedheti a régiók közötti különbségeket: Dél-Norvégiában a száraz tél és nyár miatt már júliusban nagyon alacsony folyóvízhozamokat mértek.
Az alkalmazkodással időt nyerhetünk, ám a függőség megmarad
Európa vállalatai a 2018-as és a 2022-es aszály óta több védelmi intézkedést vezettek be. A Rajna menti ipari szereplők növelték a készleteiket, hosszabb időre kötöttek le hajókapacitásokat és fejlesztették előre jelző rendszereiket. A BASF olyan tartályhajót állított szolgálatba, amely 30 centiméteres kaubi vízállásnál is mintegy 800 tonna rakományt képes szállítani, emellett egyes telephelyeken javították a víz-visszaforgatást és a hűtőrendszereket.
Az intézkedések érzékelhetően jobbá tették a rövid távú ellenálló képességet. A nagyobb készletek néhány hétig fenntarthatják a termelést, a kis merülésű hajók a hagyományos flottánál több árut tudnak szállítani, a vasúti és közúti alternatívák pedig a legfontosabb rakományok célba juttatásában segíthetnek.
A fizikai korlátok ettől még fennmaradtak, mivel a teljes rajnai árumennyiség nem terelhető át vasútra vagy közútra, néhány különleges hajó pedig nem képes egy egész ipari térség ellátását biztosítani. A víztakarékosabb üzemmód akkor is alapanyaghiánnyal szembesülhet, ha az oda vezető folyami útvonal elveszíti a kapacitásának nagy részét.
Az idei helyzet legfontosabb tanulsága az egyidejűség.
Az európai energiarendszer és ipar korábban regionális importtal, alternatív szállítással és tartalék erőművekkel képes volt kezelni az elszigetelt vízhiányt. A Rajna, a Duna, a francia folyók és az alpesi vízenergia-termelés párhuzamos gyengülése azonban már a helyettesítő kapacitásokat is korlátozza.
A víz így az európai versenyképesség stratégiai tényezőjévé vált. Az operatív vízállási küszöbök nyilvánossá tétele, a kisebb vízigényű ipari technológiák, a logisztikai tartalékok és az erőművi hűtőrendszerek korszerűsítése egyre inkább az ellátásbiztonság alapfeltétele. A kérdés immár az, hogy az egyes országok mennyi ideig képesek fenntartani a termelésüket akkor, amikor a szomszédos rendszerek is ugyanúgy vízhiánnyal küzdenek.
Kapcsolódó:
