A kínai és a japán jegybank helyett egyre inkább az MI-lázban részt vevő globális magánbefektetők finanszírozzák Amerika külső hiányát. Ez rövid távon erősíti a dollárközpontú rendszert, hosszabb távon viszont a Wall Street technológiai ciklusához köti az Egyesült Államok finanszírozási stabilitását.
Az USA folyó fizetési mérlegének a hiánya ez év első negyedében 226,8 milliárd dollárt, a GDP 2,9 százalékát tette ki, ami azt jelenti, hogy az amerikai gazdaság árukért, szolgáltatásokért és külföldi befektetők jövedelméért összességében többet fizetett ki, mint amennyi bevételt külföldről szerzett. A hiány 5,8 milliárd dollárral nőtt az előző negyedévhez képest, ugyanakkor az Egyesült Államok külföldiekkel szembeni pénzügyi kötelezettségei három hónap alatt 803,7 milliárd dollárral emelkedtek.
A folyó fizetési mérleg hiánya különbözik a szövetségi költségvetés deficitjétől, a két folyamat mégis összekapcsolódik a pénzügyi piacokon. Amikor az USA több dollárt fizet ki külföldre, mint amennyi visszaáramlik exportbevételek formájában, a külvilágnál felhalmozódó pénz amerikai állampapírokba, vállalati kötvényekbe vagy részvényekbe kerülhet. A tőkebeáramlás tartja egyensúlyban a rendszert, ami nélkül gyengülne a dollár, illetve magasabb hozamot kellene kínálni az amerikai értékpapírok vásárlóinak.
A kínai és a japán jegybank helyét magánbefektetők veszik át
A 2000-es években az amerikai külső hiány finanszírozásának fontos szereplői a nagy kereskedelmi többletet felhalmozó országok jegybankjai voltak. Japán hivatalos amerikai állampapír-állománya 2004-ben a nyilvánosan tartott szövetségi adósság 18 százalékának felelt meg, Kína részesedése pedig 2010-ben 14 százalék körül tetőzött. Ez a két arány mára 4, illetve 2 százalék alá csökkent, részben a tartalékkezelési szempontok, részben a geopolitikai kockázatok miatt.
A külföldi kereslet ettől még nem tűnt el, hiszen a nem amerikai szereplők rekordnagyságú, mintegy 9,4 ezermilliárd dollárnyi amerikai állampapírt tartanak maguknál, aminek több mint a fele magánkézben van. A külföldiek részesedése a nyilvánosan tartott amerikai államadósságból ugyanakkor a 2012-es 50 százalékról körülbelül 30-ra esett. Az amerikai finanszírozás így kevésbé függ néhány nagy jegybank hosszú távú tartalékpolitikai döntésétől, viszont érzékenyebbé válik a globális befektetői hangulatra.
A szerkezetváltás a külföldiek amerikai vagyonának az összetételében is megjelent, mivel míg 2010-ben az amerikai pénzügyi eszközökbe fektetett külföldi vagyon harmada volt részvény, az idei év első negyedére ez az arány 61 százalékra emelkedett, az állampapírok súlya ugyanakkor 22-ről 14 százalékra csökkent.
A külföldiek amerikai részvénytulajdona már a piac rekordnak számító, 18 százalékát teszi ki, és a múlt év közepén 19,8 ezermilliárd dollár értékű amerikai részvényt tartottak maguknál.
Az MI-boom egyszerre vonzza a tőkét és növeli az importot
A globális befektetőket elsősorban az amerikai technológiai óriásvállalatok nyeresége és az MI-adatközpontokhoz kapcsolódó növekedési várakozások vonzzák. Az Apple és a Microsoft hitelminősítése már kedvezőbb az amerikai államénál, egyes befektetők pedig a stratégiai jelentőségű technológiai vállalatokat az állampapírokhoz hasonló biztonságú, magasabb hozamot kínáló eszközként kezelik. Jegybankok és szuverén vagyonalapok is növelték a részesedésüket az olyan amerikai cégekben, mint a Microsoft vagy az Nvidia.
Az MI-beruházási hullám ugyanakkor növelheti az amerikai külső hiányt, hiszen az adatközpontokhoz szükséges chipek, memóriák és egyéb berendezések körülbelül 90 százaléka Kelet-Ázsiából érkezik,
ezért a technológiai beruházások gyorsulása jelentős importigényt teremt. Egy friss jegybanki kutatás szerint ezek a technológiai sokkok tartósan, a történelmi átlaghoz képest mintegy 10 százalékkal ronthatják a folyó fizetési mérleget. Az MI-boom így egy sajátos körforgást alakít ki: növeli az amerikai importot, miközben a hozzá kapcsolódó részvényárfolyam-emelkedés külföldi tőkét von az országba.
Ez a modell rövid távon működőképes, mert az amerikai tőkepiac mérete, likviditása és technológiai súlya nehezen helyettesíthető. A kockázatot a befektetők megváltozott viselkedése jelenti. A jegybankok ugyanis elsősorban a biztonságot, a likviditást keresik, és jellemzően hosszú ideig tartják az eszközeiket, a magánbefektetők pedig nagyobb hozamot várnak, ezért egy tőzsdei korrekció esetén gyorsabban csökkenthetik az amerikai kitettségüket. Az Egyesült Államok nettó külföldi vagyonpozíciója már mínusz 21,27 ezermilliárd dollár, ami megközelíti a GDP 70 százalékát.
Az SK Hynix megmutatta a magas várakozások kockázatát
A dél-koreai SK Hynix az MI-adatközpontok egyik legfontosabb beszállítója, mivel vezető gyártója a gyorsítóchipekhez szükséges nagy sávszélességű memóriáknak. A vállalat második negyedéves működési eredménye több mint hatszorosára, rekordnak számító 60,5 ezermilliárd vonra emelkedett, a bevétele pedig 79,3 ezermilliárdot ért el. A részvény árfolyama mégis 9,6 százalékkal esett, mivel az eredmények elmaradtak a 64, illetve 84 ezermilliárd vonos piaci várakozástól, részben a következő generációs HBM4-memóriák szállítási késése miatt.
Ez a reakció azt mutatja, hogy az MI területén nyertesnek számító vállalatok értékelésébe már a tartós hiány, a folyamatosan gyorsuló kereslet és a rendkívüli profit is beépült.
Az SK Hynix mintegy tíz, jellemzően ötéves szállítási megállapodással próbálja stabilizálni a bevételeit, miközben az idei beruházásait közel 50 ezermilliárd vonra emeli. A befektetők közben attól tartanak, hogy a nagy technológiai vállalatok idővel lassítják az adatközpontokra szánt összegeiket, a kínai memóriagyártók kapacitásbővítése pedig gyengíti az árakat. A koreai chiprészvények korábbi zuhanása egyetlen napon 10,8 százalékkal húzta le a Kospi indexet, jelezve, hogy a technológiai várakozások változása már egész nemzetgazdaságok pénzügyi stabilitását érintheti.
A dollár kiváltsága immár főként a Wall Street sikerétől függ
Az Egyesült Államok most is képes hatalmas külső hiányt finanszírozni, mert a dollár a vezető tartalékvaluta, az amerikai tőkepiac pedig a globális megtakarítások elsődleges célpontja. A finanszírozás minősége azonban átalakult: a stabilabb jegybanki kötvényvásárlások helyett egyre nagyobb szerepet kapnak a hozamérzékeny részvénybefektetések, ami addig erősíti a dollárközpontú rendszert, amíg az amerikai technológiai vállalatok fenntartják a növekedésüket, a külföldi befektetők pedig elfogadják a magas értékeltségüket. Egy jelentősebb MI-piaci korrekció viszont egyszerre lassíthatná a tőkebeáramlást, gyengíthetné a dollárt és növelhetné az USA finanszírozási költségeit. Az Egyesült Államok külső egyensúlya így fokozatosan összekapcsolódik azzal, hogy a világ továbbra is hisz-e az MI-forradalom amerikai vállalatai által ígért hozamában.
Foto: Dreamstime
Kapcsolódó:
