A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű veszélyeztetettsége a globális energiaellátás és kereskedelem egyik legsúlyosabb rendszerszintű kockázata, ami újraírja a térség geopolitikáját.
A tengeri szorosok kiemelt szerepet töltenek be a globális energiaellátás és a világgazdaság működésében. A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros a legfontosabb átjárók közé tartoznak, mivel összekötik a Perzsa-öböl energiaexportőreit az európai és az ázsiai piacokkal, valamint kulcsszerepet játszanak a két kontinens közötti kereskedelemben. E két stratégiai átjáró egyidejű veszélyeztetettsége súlyos gazdasági és geopolitikai következményekkel járhat a világ számára.
Az iráni háborút megelőzően a Hormuzi-szoroson haladt át a világ kőolaj- és LNG-kereskedelmének mintegy ötöde. A Báb el-Mandeb-szoros a tengeri kereskedelem körülbelül 9 százalékát, valamint szintén jelentős közel-keleti olaj- és földgázszállításokat bonyolít, összekötve az Indiai-óceánt a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán keresztül Európával. A két átjáró stratégiai jelentősége azonban szorosan összefügg, mivel a Perzsa-öbölből Európába irányuló energiaszállítmányok a Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoroson keresztül érik el a Szuezi-csatornát, ám a Hormuzi-szoros lezárása miatt a vörös-tengeri útvonal vált az ázsiai export fő alternatívájává. Egyidejű kiesésük a globális tengeri kereskedelem egyik legsúlyosabb válságát idézheti elő. Miközben a Hormuzi-szoros az amerikai/izraeli–iráni konfliktus következtében hónapok óta teljes vagy időszakos részleges blokád alatt áll, a Báb el-Mandeb-szoros biztonságát az Irán által támogatott jemeni húszik részleges tengeri blokádja veszélyezteti.
A válság gazdasági következményei
A 2024-ben kibontakozott vörös-tengeri krízis már akkor is rávilágított a következmények súlyosságára. A húszik két évvel ezelőtti támadásai miatt a legnagyobb hajózási társaságok a Jóreménység foka felé terelték a hajóikat, aminek következtében az Ázsia–Európa-útvonal 10-12 nappal hoszszabbodott meg. Az UNCTAD szerint a Szuezi-csatorna forgalma 42 százalékkal csökkent, míg az EIA adatai alapján a Báb el-Mandeb-szoroson áthaladó kőolaj- és olajtermék-forgalom 2024 első nyolc hónapjában több mint 50 százalékkal esett vissza 2023 azonos időszakához képest. A válság fokozta az energiapiaci volatilitást: a Brent kőolaj ára 2024 januárjában a Vörös-tengeren kialakult biztonsági feszültségek hatására közel 10 százalékkal emelkedett, majd áprilisra – az OPEC+ kitermelés-visszafogása, a kieső orosz finomítói kapacitások, valamint az iráni–izraeli és jemeni feszültségek együttes hatására – 77 dollár/hordóról 90 fölé emelkedett. A közel-keleti válság akkor a holland TTF földgáz tőzsdei árának néhány hét alatti 30 százalékos emelkedéséhez is hozzájárult. Az IMF szerint a magasabb szállítási költségek inflációs nyomást gyakorolhattak a fogyasztói árakra, míg a JPMorgan Research becslése alapján a vörös-tengeri válság 2024 első felében akár 0,7 százalékponttal növelhette a globális magtermék-inflációt, illetve 0,3 százalékponttal a teljes maginflációt.
A „kettős szűk keresztmetszet” forgatókönyve
A 2024-es ugyanakkor csak egy stratégiai átjáró részleges működési zavarának következménye volt. Az a szcenárió, amelyben a Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyszerre válik részben vagy teljesen elzárttá, lényegesen súlyosabb következményekkel járna. Ebben az esetben nemcsak a Perzsa-öbölből érkező kőolaj- és cseppfolyósított földgáz-szállítások kerülnének veszélybe, de nagyban sérülne az Európa és Ázsia közötti konténerforgalom, valamint a globális ellátási láncok működése is. A kettős blokád súlyosan érintené Európát, hiszen jelentős mennyiségű energiahordozót, ipari alapanyagot, elektronikai terméket és fogyasztási cikket importál Ázsiából.
A tengeri útvonalak meghosszabbodása a szállítás költségeinek megnövekedése mellett a vállalatok készletgazdálkodását is megnehezítené. A „just-in-time” termelési modellt követő iparágak, mint az autógyártás, különösen érzékenyek az ilyen logisztikai zavarokra, így a minimális raktárkészletek miatt már néhány hetes késedelem is termeléskiesést idézhet elő. A globális konténerforgalom is érintett: ugyan a hajózási társaságok képesek lennének Afrika megkerülésével fenntartani a kereskedelmet, azonban a hajók hosszabb ideig lennének úton, ami csökkentené a rendelkezésre álló flottakapacitást. Mindez fuvardíj-emelkedést és kikötői torlódásokat idézne elő Afrikában és Európában. A fizikai áruszállításon kívül a globális digitális infrastruktúra is veszélyben van: a Vörös-tengeren áthaladó 16 tenger alatti optikai kábel a világ nemzetközi adatforgalmának mintegy 17 százalékát továbbítja, ezért kulcsszerepet játszik a globális kommunikáció, a pénzügyi tranzakciók és a digitális gazdaság működésében. Egy szabotázsakció a kábelek ellen a pénzügyi szolgáltatásokban, a nemzetközi vállalatok működésében és a felhőalapú informatikai rendszerekben egyaránt fennakadásokat okozhat.
Szorul a hurok a szaúdi olaj körül
A Báb el-Mandeb-szoroson áthaladó energia és egyéb szállítmányok jelentős része a Szuezi-csatornán vagy a SUMED vezetékrendszeren (Vörös-tenger–Földközi-tenger) keresztül jut el Európába. A helyzetet az súlyosbítja, hogy Szaúd-Arábia a Hormuzi-szoros lezárását követően a kőolajexportjának legnagyobb részét a Kelet–Nyugat kőolajvezetéken keresztül a Vörös-tenger partján fekvő Janbu kikötőjébe irányította át. Ha tehát a kőolaj el is jut a Perzsa-öbölből a Vörös-tengerre a szárazföldön át, akkor is át kell haladnia még a Báb el-Mandeb-szoroson Ázsia felé. Ha azonban ott nehézségekbe ütközik, akkor csak a Szuezi-csatorna felé veheti az irányt, amely viszont nem képes ekkora forgalom lebonyolítására.
A Perzsa-öbölből Európába irányuló szaúdi kőolajszállítás jelentős részét jelenleg VLCC tankhajók végzik, amelyek teljes rakománnyal nem képesek áthaladni a Szuezi-csatornán, ezért a kőolaj egy részét a Vörös-tenger partján kirakodják, majd a SUMED vezetéken a Földközi-tenger partján található Sidi Kerir terminálba szállítják, ahol ismét hajóra rakodják. Figyelembe véve, hogy Szaúd-Arábia kőolajkivitelének mintegy 75 százaléka Ázsiába irányul, míg a fennmaradó mennyiség sem kizárólag Európába, jól érzékelhető, milyen logisztikai terhelést jelentene, ha az ázsiai export is az európai útvonalra kényszerülne, ráadásul jelentősen hosszabb szállítási útvonalon. A Hormuzi- és Báb el-Mandeb-szoros egyidejű lezárása a szaúdi hajók számára óriási fennakadást eredményezne, de a Kelet–Nyugat vezeték üzemképtelenné válása a jemeni húszik támadásai miatt ellehetetlenítené a világ egyik legnagyobb olajexportőrének kereskedelmét, ami óriási sokkhatást eredményezne a kőolajpiacon.
Egy térség válsága, mégis világszintű következmények
A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű kiesése a tengeri közlekedés zavarán túl rendszerszintű gazdasági válságot idézne elő, amely egyszerre érintené az energiapiacokat, a nemzetközi kereskedelmet, az ipari termelést és a pénzügyi rendszereket. Az első következmények között a kőolaj és az LNG világpiaci árának emelkedése jelenne meg, ami elősorban az energiaimporttól függő európai és ázsiai gazdaságokat sújtaná. Az energiaárak növekedése a közúti, vasúti és tengeri szállítás költségein keresztül gyorsan megjelenne az inflációban is.
Emellett az európai feldolgozóipar – főleg az autóipar, az elektronikai ipar és a gépgyártás – az Ázsiából érkező alkatrészek akadozó ellátása miatt termeléscsökkentésre vagy átmeneti leállásra kényszerülhetne. A magasabb szállítási költségek és energiaárak a mezőgazdasági termelés költségeit is növelnék, ami világszerte hozzájárulna az élelmiszerárak emelkedéséhez. Mivel a Közel-Kelet meghatározó szerepet tölt be a műtrágyák és alapanyagaik biztosításában, az ellátási láncok zavarai a műtrágya- árak növekedését is eredményeznék. A geopolitikai bizonytalanság fokozódása a pénzügyi piacokon a biztonságos eszközök – például az arany és az amerikai állampapírok – iránti kereslet növekedésével, valamint a részvénypiaci volatilitás erősödésével járna. A magasabb energiaárak és az infláció egyúttal szűkítenék a jegybankok mozgásterét, növelve a stagfláció kockázatát, ami igencsak kedvezőtlen a magas államadóssággal vagy alacsony gazdasági növekedéssel rendelkező országoknak.
A szorosok tartós kiesése az Egyesült Államok és Oroszország számára kedvező piaci lehetőségeket teremthet, mivel több stratégiai termék – például az LNG, a kőolajszármazékok, a műtrágya, a gabona vagy a hélium – esetében alternatív beszállítóként erősíthetik a piaci pozícióikat. Mindez az Európai Unió szempontjából stratégiai dilemmát teremt, mivel az orosz importtól való függőség csökkentésére irányuló törekvések mellett az alternatív beszerzések egy része az USA-tól való függőség erősödését eredményezheti. A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros együttes kiesése és korlátozott helyettesíthetősége napjaink egyik legjelentősebb gazdasági kockázata, amely Európa hosszú távú energiaellátására, ellátásbiztonságára és gazdasági versenyképességére is súlyos hatással lehet.
