Egy amerikai megállapodás jól mutatja, hogy Washington a fúziós energiát ma már nemzetbiztonsági kérdésként kezeli. Ez a lépés nem előzmény nélküli, de a mértéke és a mögötte álló intézményi háttér arra utal, hogy a magántőke, valamint a védelmi szféra összefonódása a szektorban gyorsul, amire Európának választ kell találnia.
A kaliforniai székhelyű fúziós startup, a Fuse Energy Technologies Corporation augusztus elején jelentette be, hogy ötéves, úgynevezett CRADA keretmegállapodást (Cooperative Research and Development Agreement) kötött a Nevada National Security Sites (NNSS) fővállalkozójával, a Mission Support and Test Servicesszel, amely az egyik amerikai katonai fejlesztésekért felelős szervezet.
A Defensedaily.com anyagában is részletezett megállapodás hosszú távú együttműködést jelent a cég és az amerikai nukleáris biztonsági intézményrendszer között.
A kezdeti projektek a következő generációs fúziós technológiák validálására, a tríciumkezelési képességek fejlesztésére, valamint az impulzusos fúziós rendszerek neutronkibocsátásának növelésére összpontosítanak.
Az egyezmény a cég korábbi, más NNSA-intézményekkel (National Nuclear Security Administration) kötött együttműködéseit egészíti ki. A vállalat vezetője, J. C. Btaiche hangsúlyozta, hogy az állami laboratóriumok szaktudásának és a magánszektor rugalmasságának összekapcsolása felgyorsítja a fejlesztéseket.
Kettős felhasználás
A megállapodás egy sokkal szélesebb trend része, ezzel ugyanis az amerikai védelmi intézményrendszer és a magántőke együttműködése még szorosabbá válik a kettős, polgári és katonai felhasználású energiatechnológiák fejlesztésében.
Az állami háttér stabilitása és a magántőke tempója együtt felgyorsíthatja, hogy a kísérleti kutatásokból piacképes megoldás legyen, ami növeli a szektor vonzerejét a befektetők számára, felpörgetve a fúziós fejlesztéseket a tengerentúlon.
Tőke és verseny
A számok is ezt támasztják alá, hiszen a Fusion for Energy (F4E) Fusion Observatory tavalyi, valamint a Fusion Industry Association (FIA) idei jelentéseinek az adatai szerint a globális magánfinanszírozású fúziós beruházások üteme gyorsult. Az utóbbiból kiderül, hogy a kumulált befektetések mértéke meghaladta a 14,24 milliárd dollárt, amiből a magánszektor az elmúlt egy évben rekordnak számító 4,48 milliárd dollárt vont be. Ez 69 százalékos növekedés az előző évhez képest, és a legmagasabb összeg a felmérés 2021-es indulása óta. Fontos különbség azonban, hogy a két jelentés eltérő módszertant használ. Az F4E európai metódusa szélesebb körű, magában foglalja a hibrid és állami forrásokat, ezért mutat tavalyra is némileg magasabb, 13 milliárd eurós (kb. 15 milliárd dolláros) összeget. Az FIA amerikai módszertana ehhez képest csak a magántőkét számolja, és
56 magánerőből működő fúziós startupot és innovatív vállalatot, valamint több mint 16 ezer fős munkaerőt mutatott ki világszerte.
Ám a fúziós beruházások erősen koncentráltak: az Egyesült Államok dominál 28 vállalattal, köztük az öt olyan amerikai székhelyű céggel, amely egyenként több mint 1 milliárd dollár tőkét gyűjtött: Commonwealth Fusion Systems (~5,5 milliárd dolláros becsült értékelés, 2025), Helion Energy (15,5 milliárd, 2026), TAE Technologies (több mint 6 milliárd a Trump Media SPAC-felvásárlás tranzakciós értéke alapján, 2025), Pacific Fusion (mintegy 4 milliárd, 2025), Shinet Technologies (az értékelése nem publikált, de a gyűjtött tőkéje meghaladja az egymilliárd dollárt). A globális FIA-listán Kína négy céggel szerepel, igaz, az ázsiai adatsor és vállalati felmérés azért alulreprezentált, mert több állami és magántőkéből finanszírozott cég működését csupán helyi sajtóhírek alapján feltételezik.
Európa itt is lemaradásban
Kontinensünkön Németország vezet: a Proxima Fusion, a Gauss Fusion és a Marvel Fusion együtt több mint egymilliárd dollárt gyűjtött, azaz jóval kisebb tőkét, mint az öt legnagyobb amerikai vállalat. A szektorban a TAE Technologies és General Fusion tőzsdére is lépett, az USA-ban pedig több fúziós vállalat kötött későbbre, a technológia beérése utánra villamosenergia-eladási megállapodást. A Microsoft a Helion Energyvel, a Google pedig a Commonwealth Fusion Systems céggel szerződött.
A megkérdezett fúziós cégek 71 százaléka azt várja, hogy a 2030-as években a hálózati áramtermelés is megkezdődik.
Az arányok jól jelzik, hogy a szektorban az erőviszonyok alapvetően változatlanok maradtak: az Egyesült Államok és Kína meghatározó, Európa részesedése pedig csekély.
Méghozzá azért, mert a globális magánfinanszírozású fúziós beruházások összege – ahogy említettük – meghaladta a 13 milliárd eurót, amiből Amerika és Kína több mint 85 százalékot tudhat magáénak – az EU részesedése ezzel szemben nagyjából 5 százalék, és a fennmaradó részen osztozik a világ többi része, zömmel a fejlettebb ázsiai országok, amely arány jelzi a szektor jelenlegi erőviszonyait.
Az EU felzárkózna
Az Európai Bizottság márciusban fogadta el a 2026–2027-es Euratom kutatási és képzési munkaprogramot, amely 330 millió eurót (kb. 345 millió dollárt) irányoz elő a nukleáris kutatásra, ebből 222 milliót (kb. 256 millió dollárt) kifejezetten a fúziós energia fejlesztésére – többek között egy európai állami-magán partnerségi program (PPP) létrehozására és induló fúziós vállalkozások támogatására.
Az európai fúziós ipar vezetői ennek ellenére korábban nyílt levélben sürgették az Európai Bizottságot egy önálló, ambiciózus uniós fúziós stratégia mielőbbi kidolgozására, arra hivatkozva, hogy
az erőművek helyszíneit már kijelölték Németországban, az Egyesült Királyságban és Svédországban, ám közben az Egyesült Államok, Kína, Japán, valamint Kanada is gyorsítja az állami és magánbefektetéseit.
A folyamat nem áll meg: a müncheni székhelyű Proxima Fusion júliusban 411 millió eurós (kb. 473 millió dolláros) tőkebevonást jelentett be, amivel Európa jelenleg legjobban finanszírozott fúziós vállalatává vált 2,4 milliárd eurós (kb. 2,7 milliárd dolláros) értékeltség mellett – ez azonban egyetlen tranzakcióban is csak a töredéke annak, amit az amerikai és kínai szereplők együttesen mozgatnak a szektorban.
Hazai vonatkozások
Magyarország számára a legreálisabb kapcsolódási pont a hazai kutatási infrastruktúra nemzetközi integrációja lehet, mindenekelőtt a szegedi ELI-ALPS lézeres kutatóközponté és a hazai fizikai tudásbázisé. Ez önmagában nem helyettesíti a nagyobb léptékű tőkebefektetéseket, de erősítheti a hazai beszállítói kör pozícióit és hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország részt vállaljon a formálódó nemzetközi energiatechnológiai láncokban.
Fotó: Freepik
Kapcsolódó:
