Ki birtokolja azokat az ásványi erőforrásokat, amelyekre a globális energiaátmenet, az ipari termelés és a modern technológiák épülnek? A válasz unalomig ismert: elsősorban Kína.
Az energiaellátás, a zöldinfrastruktúra, az elektromos járművek, az akkumulátorok, az adatközpontok és a csúcstechnológiai iparágak növekvő mennyiségű ásványi erőforrást igényelnek. Így a 21. század geopolitikai versenyének erőviszonyait alapjaiban határozza meg, hogy mely országok birtokolják és termelik ki ezeket a modern gazdaságokhoz nélkülözhetetlen alapanyagokat.
Az osztrák pénzügyminisztérium adatai alapján készült rangsor a világ országait a 2024-es ásványi termelésük szerint állítja sorrendbe. A számítás minden ásványi nyersanyagot figyelembe vesz: a fémeket, az ipari ásványokat – például a bauxitot vagy a gyémántot –, valamint az energiahordozókat, a szenet, a kőolajat és a földgázt. Vagyis a lista nem azt mutatja meg, mely államok birtokolják a legértékesebb ásványkincseket, hanem azt, hogy hol termelik ki a legnagyobb tömegű nyersanyagot.
Kína dominanciája
Az ábrán látható eredmény önmagáért beszél: a világ ásványinyersanyag-termelése néhány nagyhatalom kezében összpontosul. A világon a legnagyobb 2024-ben Kína volt, amely messze megelőzte valamennyi versenytársát 5,341 milliárd tonnás ásványinyersanyag-termelésével, ami a globális termelés 26,9 százaléka.
Az ázsiai gigász fölénye mögött elsősorban a szénkitermelés áll, hiszen például 2024-ben közel 4,8 milliárd tonnát bányászott: az energiaigényes ország ipari modellje ugyanis jelentős mértékben támaszkodik a szénre, annak ellenére, hogy a világ egyik vezető szereplőjévé vált a napenergia, az elektromos járművek és az akkumulátortechnológia területén is. Ez a kettősség a kínai gazdasági stratégia egyik legfontosabb sajátossága. Peking egyszerre építi óriási sebességgel a jövő technológiáit és biztosítja a jelenlegi ipari rendszer energiaellátását.
A szerepe ráadásul nem merül ki a kitermelésben, hiszen számos kritikus ásvány esetében – főként a ritkaföldfémeknél, az akkumulátor-alapanyagoknál, valamint a megújulókra épülő technológiákban – a feldolgozókapacitások területén még nagyobb a dominanciája. Ez adja az egyik legfontosabb geopolitikai előnyét, mert ezzel az egész ellátási lánc meghatározó szereplőjévé vált.
Az ezüstérmes Amerika lett, amely 2,397 milliárd tonna ásványi nyersanyagot termelt – ez a világ teljes termelésének a 12,1 százaléka. Az előkelő helyezése elsősorban az energiaipari teljesítményből következik, ugyanis az USA a világ egyik legnagyobb kőolaj- és földgáztermelője, a fosszilis energiahordozók tömege pedig jelentősen növeli az összesített ásványi termelési adatot.
Kína tehát több mint kétszer annyit termelt, mint az Egyesült Államok, Ugyanakkor mindkét országnak másban rejlik az erőssége: Peking elsősorban az ipari termelési láncokban és a feldolgozásban domináns, míg az USA-nak az energiaforrások terén van jelentős előnye. A valódi stratégiai fórt itt az jelenti, ha egy ország képes ellenőrizni a kitermelést, a feldolgozást és a magas hozzáadott értékű ipari felhasználást is.
A Big Five és a többiek
A világ öt legnagyobb ásványtermelője közé Oroszország, India és Ausztrália is bekerült. Oroszország 2024-ben a harmadik helyen állt 1,566 milliárd tonnás termeléssel, ami a globális kibocsátás 7,9 százalékát jelentette. Moszkva pozícióját elsősorban a fosszilis energiahordozók adják, de az arany, a nikkel, a réz és más ipari fémek miatt jelenleg is fontos szereplője a globális nyersanyagpiacoknak.
India a negyedik helyen végzett 1,413 milliárd tonnával, azaz a világtermelés 7,1 százalékával, nagyrészt szintén a széntermelésnek köszönhetően. A gyorsan növekvő gazdaság energiaigénye miatt az ország jelentős fosszilisenergia-felhasználó, ugyanakkor komoly erőfeszítéseket tesz a megújuló energiaforrások bővítésére.
Ausztrália az ötödik helyet szerezte meg 1,332 milliárd tonnával, ami 6,7 százalékos globális részesedés. Az ország azért van különleges helyzetben, mert a lakossága viszonylag kicsi, az ásványkincsei azonban rendkívül jelentősek. A világ egyik vezető vasérc-, bauxit- és lítiumtermelője, így igencsak fontos szereplője az energiaátmenethez szükséges nyersanyagok piacának.
Honnan, honnan nem
A rangsorban több közel-keleti ország is előkelő helyet foglal el. Szaúd-Arábia a hetedik helyen végzett 620 millió tonnával, Irán a kilencediken 540,3 millióval, az Egyesült Arab Emírségek a tizenharmadikon 238,3 millióval, Irak a tizennegyediken 226,6 millióval, Katar pedig a tizenötödiken 215,2 millióval.
Afrika és Dél-Amerika a teljes ásványi termelésben kisebb súlyt képvisel, az előbbi 1,084 milliárd tonnával az 5,5, az utóbbi pedig 934,1 millióval a 4,7 százalékát adta a globális termelésnek, azonban a mennyiségi adatok ebben az esetben nem tükrözik a geopolitikai jelentőséget. Afrika ugyanis számos olyan ásványban meghatározó, amelyekből kisebb mennyiség is óriási értéket képvisel: a kobalt, a platinafémek és több ritka ásvány nélkülözhetetlen a modern ipar számára. Dél-Amerika a réz- és lítiumellátás egyik kulcstérsége: Chile, Peru és Argentína nyersanyagai nélkül az elektromos átállás és az energiatárolás globális projektjei csigalassúsággal haladnának.
A 20. század nagy részében az olaj jelentette a stratégiai erőforrást, a következő évtizedekben azonban már egy egész ásványi rendszer birtoklása határozza meg a versenyt: a lítium, a réz, a nikkel, a kobalt, a grafit, a ritkaföldfémek és természetesen továbbra is az energiahordozók. Arra a kérdésre, hogy jelenleg ki képes biztosítani a modern ipar működéséhez szükséges fizikai alapokat, a válasz egyértelműen Kína, amely a világ legnagyobb ásványtermelője, a feldolgozás és a technológiai felhasználás globális központja.
Az igazi hatalom mindig a föld mélyén van. Csak ki kell ásni.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
