Az élelmiszerárak visszahúzódtak a 2022-es csúcsról, az UBS szerint azonban a pandémia előtti, évi 2,5 százalékos inflációs átlag nem tartható. A klímakockázat, a termelők gyenge jövedelmezősége és a csökkenő kínálathoz való alkalmazkodás hosszabb távon drágulást vetít előre.
A világpiacon az élelmiszerárak jelenleg jóval kedvezőbbek, mint az ukrajnai háború első hónapjaiban. A FAO élelmiszerár-indexe az idén júniusban 130,3 ponton állt, ami havi alapon 0,3 százalékos csökkenés. Ez 18,7 százalékkal elmarad a 2022. márciusban elért csúcstól, ugyanakkor egy év alatt 1,7 százalékkal emelkedett. Az összesített adat mögött eltérő folyamatok húzódnak: a gabonafélék és a tejtermékek olcsóbbá váltak, a növényi olajok ára éves alapon 23,3 százalékkal nőtt, a húsárindex pedig rekordot ért el. Az UBS ebből kiindulva azt vizsgálta, hogy fenntartható-e a pandémia előtti, évi 2,5 százalék körüli globális élelmiszer-infláció. A svájci befektetési bank következtetése szerint öt hosszú távú tényező tarthatja a korábbinál magasabban az árakat.
A klíma egyre gyakrabban „jelenik meg” az árcédulákon
A klímaváltozás az UBS értékelésében valamennyi vizsgált térségre hat, ám eltérő erősséggel. Az aszályok, a hőhullámok, az árvizek és a szélsőséges csapadékeloszlások csökkenthetik a terméshozamot és ronthatják a termények minőségét. Egy 2024-ben megjelent nemzetközi kutatás szerint a 2035-ig várható felmelegedés évente 0,92–3,23 százalékponttal emelheti a globális élelmiszer-inflációt. Ezek hatása különösen erős lehet az alacsonyabb földrajzi szélességi köröknél, illetve azoknál a termékeknél, amelyek előállítása néhány nagy exportőrre koncentrálódik. Az Európai Központi Bank számításai alapján a 2022-es rendkívüli nyári hőség 0,67 százalékponttal növelte az európai élelmiszer-inflációt, egy hasonló esemény hatása pedig 2035-re mintegy 50 százalékkal erősebb lehet.
A gyenge jövedelmezőség visszafogja a beruházásokat
A második a mezőgazdasági termelés sok térségben alacsony és kiszámíthatatlan jövedelmezősége. A gazdálkodók ugyanis egyszerre viselik a műtrágya, a takarmány, az energia és a finanszírozás költségeinek az ingadozását, míg a termékeik árát gyakran csak korlátozottan tudják befolyásolni. A tartósan szűk nyereség csökkenti a gépesítésre, az öntözésre, a tárolási kapacitásokra és a termelékenységet javító technológiákra fordítható összeget, ami lassítja a kínálati oldal reakcióját ha a kereslet növekedése vagy egy rossz termés miatt emelkednek az árak. Az Európai Unión belüli mezőgazdaság folyó termelési költsége tavaly 2,3 százalékkal nőtt, ezen belül a műtrágya és a talajjavító anyagok ára 5,5 százalékkal emelkedett. A FAO szerint az idei év első négy hónapjában a műtrágyák globális kereskedelme 20-25 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, ami a következő termelési időszak hozamai számára is kockázatot jelenthet.
A magasabb termelési követelmények beépülnek az árakba
Az állatjóléti, járványvédelmi és nyomon követési követelmények szigorodása elsősorban a hús-, tej- és tojástermelés költségeit emeli. Az állatok számára biztosított nagyobb férőhely, a korszerűbb tartási rendszerek, az épületek átalakítása és a szigorúbb biológiai biztonsági előírások jelentős beruházást igényelnek. Bár ezek a változtatások javíthatják az élelmiszer-biztonságot és csökkenthetik az állatbetegségek kockázatát, mérsékelhetik az egy telepen előállítható mennyiséget. Az UBS szerint a folyamat jelenleg az európai és brit baromfiágazatban látható a legjobban, de hasonlók a követelmények más területeken is. A költségek egy részét átmenetileg elnyelhetik a termelők, a feldolgozók vagy a kiskereskedők, a hosszú távon csökkenő árrések mellett azonban növekvő hányaduk jelenik meg a fogyasztói árakban.
Az élelmiszerlánc minden szakaszában drágul a munka
A negyedik a munkaerőköltség emelkedése. Az élelmiszer-gazdaság továbbra is jelentős élő munkát igényel, főként a kertészeti termelés, az állattartás, a feldolgozás és a vendéglátás terén. A bérek növekedése mellett több fejlett gazdaságban a munkaerőhiány is emeli a költségeket, mivel kevesebb az idénymunkás és az élelmiszeripari műszakok nehezebben tölthetők fel. Az automatizáció mérsékelhetné ezt a nyomást, ám a technológia terjedése egyenetlen. Az agrártechnológiai vállalatok 2020 és 2025 között 14 milliárd dollárnyi finanszírozást vontak be, szemben a megelőző tizenöt év 6 milliárdjával. A beruházások magas induló költsége, az üzemeltetés összetettsége és a bizonytalan megtérülés miatt a fejlesztések egyelőre lassabban terjednek annál, hogy ellensúlyozzák az ágazat költségemelkedését.
A mezőgazdasági kínálat lassan tud alkalmazkodni
Az ötödik mozgatórugó a kínálat korlátozott rugalmassága. A mezőgazdasági termelés bővítéséhez földre, vízre, tőkére és többéves fejlesztésekre van szükség, ám egyes állattenyésztési ágazatokban már az állomány növelése is hosszú időt vesz igénybe. A termőterület bővítését sok országban környezeti korlátok és városiasodási folyamatok fékezik, más térségekben az infrastruktúra hiánya és a klímakitettség csökkenti a lehetőségeket. A magasabb ár ezért csak késleltetve ösztönöz nagyobb termelésre. Az Európai Bizottság is kiemeli, hogy a mezőgazdaságban időbeli eltolódás van a fogyasztói kereslet változása és a gazdák kínálata között. Egy termelési sokk gyorsan megjelenhet a világpiacon, csakhogy a kieső mennyiség pótlásához több betakarítási ciklusra lehet szükség.
A drágább élelmiszer átalakítja a fogyasztást
Világszinten a tartósan magasabb élelmiszer-infláció az alacsonyabb jövedelmű országokat és háztartásokat érinti a legerősebben, mivel azok a költségvetésük nagyobb részét fordítják alapvető termékekre. A magasabb bolti árak a fejlett gazdaságokban is átrendezhetik a fogyasztást: az UBS úgy véli, hogy nőhet az otthoni étkezés részesedése, ezzel együtt csökkenhet az éttermekre és más, szabadon választható kiadásokra jutó összeg. A bank nyolc régióból ötben – az Egyesült Királyságban, Európában, Ausztráliában, Délkelet-Ázsiában és Kínában – a korábbi átlagnál magasabb élelmiszer-inflációt valószínűsít. Az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában ahhoz hasonló ütemet vár, India esetében pedig a termelékenység javulása és az állami beavatkozások alacsonyabb inflációt hozhatnak.
Európában szakpolitikai egyensúlyt kell kialakítani
Az európai élelmiszer-infláció rövid távon mérséklődött: az euróövezetben az élelmiszerek, az alkohol és a dohánytermékek éves áremelkedése az idén júliusban 1,2 százalék volt, ám ez a kedvező adat kevéssé változtat a hosszabb távú kockázatokon. Európában erős a klímakitettség, magas a munkaerő és az energia költsége, továbbá szigorúak a termelési követelmények. Az uniós mezőgazdasági jövedelem egyéves munkaerőegységre számítva 9,2 százalékkal nőtt tavaly, részben azért, mert az ágazat munkaerő-felhasználása 2,2 százalékkal csökkent. Az uniós szakpolitikának ezért össze kell hangolnia a megfizethető termékek piacra dobását, a gazdaságok életképességét, a termelési biztonságot és a környezeti célokat. A szabályozásból eredő költségeket termelékenységi beruházásokkal és megfelelő átmeneti idővel célszerű ellensúlyozni.
Magyarország előnye csak beruházásokkal tartható fenn
Hazánkban idén júniusban az élelmiszerek ára éves alapon mindössze 0,2 százalékkal emelkedett, a vendéglátási szolgáltatások nélkül számított bolti élelmiszerek pedig 2,4 százalékkal olcsóbbak voltak. Az átlag mögött jelentős eltérések maradtak: a burgonya 7,6 százalékkal drágult, míg a sertéshús ára 10,9, a vajé és a vajkrémé 12,9 százalékkal csökkent. A jelenlegi mérséklődés kedvező a háztartások számára, ám nem szünteti meg a hazai agrárium szerkezeti kitettségeit.
Az alacsony élelmiszer-inflációhoz a világpiaci folyamatok és az állam árkorlátozó intézkedései mellett a forint jelentős felértékelődése is hozzájárult. A magyar fizetőeszköz január eleje és augusztus között közel 6 százalékkal erősödött az euróval szemben, ami mérsékelte az importált élelmiszerek, alapanyagok és termelési eszközök forintban számított költségét, egyúttal fokozta a külföldi termékek árversenyét. Ugyanez a folyamat az exportáló gazdaságok és élelmiszeripari vállalatok számára kedvezőtlen lehet, mivel az euróban elért bevétel kevesebb forintra váltható át, ám a munkabérek, a földbérleti díjak és a belföldön igénybe vett szolgáltatások költségei nem igazodnak automatikusan az árfolyamhoz.
A fogyasztó rövid távon alacsonyabb bolti árakkal találkozhat, csakhogy a termelők jövedelmezősége és beruházási képessége gyengülhet. Az árfolyamhatás így jól mutatja az UBS által azonosított szerkezeti problémákat: csökkenti a fejlesztésekre fordítható forrásokat, növeli a forintban fizetett munkaerőköltséget és lassíthatja a mezőgazdasági kínálat alkalmazkodását. Az elhalasztott öntözési, gépesítési és feldolgozóipari beruházások azonban később tovább növelhetik a magyar élelmiszer-gazdaság időjárási és piaci kitettségét.
Magyarországnak jelentős mezőgazdasági területe és exportkapacitása van, az öntözött terület aránya azonban 2024-ben mindössze 2,6 százalék volt. A hosszú távú árstabilitást ezért a vízmegtartás javítása, az öntözési infrastruktúra fejlesztése, a feldolgozóipar korszerűsítése, valamint a precíziós technológiák szélesebb alkalmazása teremtheti meg. Ezek a beruházások egy bizonytalanabb európai kínálat mellett erősíthetik a hazai termelők versenyképességét és az ország élelmezésbiztonságát.
Kapcsolódó:
