A világ energiafogyasztása tavaly minden korábbinál magasabb szintre emelkedett, ahogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források is mérföldkőhöz értek. A kettő együttes jelenléte azonban azt mutatja, hogy a zöldenergia-átmenet egyelőre inkább kiegészíti, mintsem felváltja a fosszilis kapacitásokat, ami világszerte igen nehéz döntések elé állítja a kormányokat.
Az Energy Institute 75. alkalommal megjelent éves globális energiajelentése szerint a globális primer energiafelhasználás tavaly 1,7 százalékkal nőtt, először lépve át a 600 exajoule-os határt. A dokumentumot a houstoni Rice Egyetem Baker Institute for Public Policy nevű intézete mutatta be egy szakmai kerekasztal keretében néhány nappal ezelőtt.
Kereslet és kínálat
Az Energy Institute jelentése és a Rice Egyetem publikációja szerint a villamosenergia-fogyasztás növekedésének a motorjai elsősorban a fejlődő gazdaságok maradtak tavaly is. Ugyanis amíg
az OECD-országok energiafelhasználása 1,1 százalékkal bővült – főként az erős amerikai kereslet miatt –, addig a nem OECD-térségekben 2 százalékos volt a bővülés, ami a folytatódó iparosodást és a népességnövekedést tükrözi.
Az olajtermelés 3,5 százalékkal nőtt, jelentősen meghaladva az 1,3 százalékos fogyasztásbővülést, az Egyesült Államok pedig a világ legnagyobb olajtermelője maradt, mintegy 4 százalékos termelésnövekedéssel.
A földgáztermelés is 1,6 százalékkal emelkedett, az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) exportja pedig 27 százalékkal nőtt,
éves szinten közel 150 milliárd köbméterre, ami tovább erősíti Washington pozícióját az energiaellátás terén, főként a közel-keleti export zavarai idején.
A növekedés már zöldenergiából jött
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a globális villamosenergia-kereslet évi mintegy 3 százalékos növekedését tavaly első ízben teljes egészében alacsony szén-dioxid-intenzitású források fedezték, méghozzá egy olyan időszakon kívül, amikor ezt korábban csak gazdasági válság vagy világjárvány okozta keresletvisszaesés tette lehetővé. Az Energy Institute vezetője úgy véli, hogy ez fordulópontot is jelezhet, bár a szervezet egyelőre visszafogottan fogalmaz:
a jelentés szerint a szénfelhasználás, bár csupán 0,7 százalékkal, de globálisan nőtt tavaly. Mi több, az idén tavassal kitört hormuzi válság Ázsiában és Afrikában is éreztette a hatását, ezáltal még több szénerőművet kellett üzembe állítani.
Energiafaló adatközpontok
A statisztikai áttekintés első alkalommal külön is nyomon követte az adatközpontok villamosenergia-fogyasztását. A digitális infrastruktúra, azaz zömmel
a felhőalapú szolgáltatások és mesterséges intelligencia világszerte mintegy 788 terawattórát használt fel, ami a világ villamosenergia-termelésének 2,4 százaléka.
Az Egyesült Államokra a globális kereslet körülbelül 40 százaléka jut, ahol az adatközpontok már a nemzeti áramtermelés 6,6 százalékát fogyasztják. Egyes regionális piacokon ez az arány már eléri a 30–40 százalékot is, a fogyasztás pedig évi mintegy 25 százalékkal tovább növekszik,ami azt jelzi, hogy az MI-alapú digitalizáció önálló, iparpolitikai és hálózatfejlesztési döntéseket kikényszerítő energiafogyasztási szegmenssé vált.
Kibocsátás és kockázatok
A fosszilis és a megújuló kapacitások együttes bővülése azonban nem hozott érdemi áttörést a kibocsátáscsökkentésben:
a villamos energiából származó üvegházhatású gáz kibocsátása tavaly 1,1 százalékkal emelkedett, elérve a mintegy 41 gigatonnát.
Kína eközben a villamosítás terén is átvette a vezető szerepet, az országban az elektromos energia már a teljes energiaellátás közel 24 százalékát adja, megelőzve az Egyesült Államokat és Európát is, ami azt mutatja, hogy az energiaátmenet környezetvédelmi mellett versenyképességi és iparszervezési kérdéssé vált.
A jelentés szerzői szerint a következő évtizedeket nem csupán a tiszta energia terjedésének üteme határozza majd meg, de az is, hogy a kormányok mennyire tudják kezelni a mindinkább összekapcsolt és villamosenergia-függő világgazdaság kihívásait. Az emelkedő kibocsátás azt jelzi, hogy a klímacélok elérése a jelenlegi trendek mellett egyre költségesebbé válik és számos konfliktust szülhet, amiért az energiapolitika makrogazdasági és nemzetbiztonsági kérdéssé alakul át. Nem is szólva az olyan energetikai válságokról, amelyeket a klímaváltozás erősít fel – ahogyan láttuk ezt a paksi erőmű leállása kapcsán.
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
