A török tulajdonú Nagyezsda nevű hajó elleni dróntámadás jelezte, hogy a fekete-tengeri konfliktus már érinti Ankara hajózási érdekeit. A polgári forgalom drágul, emellett a térség gabona- és olajexportja is sérülékenyebbé válik.
A török tulajdonú Nagyezsda teherszállítót augusztus 3-án az orosz partoktól mintegy húsz tengeri mérföldre dróntámadás érte, éppen akkor, amikor a járművek és más rakományok szállítására alkalmas hajó Novorosszijszkból a törökországi Samsun felé tartott. A 22 fős legénységet Oroszországba menekítették, három tengerész súlyosan megsérült, az orr-részben pedig tűz keletkezett. A rendelkezésre álló adatok alapján a támadás elkövetőjét egyelőre nem sikerült azonosítani.
A török külügyminisztérium az incidens után Oroszországot és Ukrajnát is felszólította a fekete-tengeri hajózás biztonságának garantálására. Ankara közölte, hogy komoly aggodalommal figyeli a polgári hajók elleni támadásokat, amelyek a korábbi török figyelmeztetések ellenére folytatódnak. A nyilatkozat óvatosan kerülte a felelősség megállapítását, és inkább a civil tengeri forgalom védelmére helyezte a hangsúlyt, ami összhangban áll Törökország eddigi álláspontjával, amely minden hadviselő féltől önmérsékletet követel a Fekete-tengeren.
A kereskedelmi útvonalak is célponttá váltak
A Nagyezsda elleni támadás egy gyorsan romló biztonsági helyzetbe illeszkedik. Az ukrán infrastrukturális minisztérium júliusban 35 kikötőben tartózkodó és 22 tengeren haladó hajó elleni támadást tartott nyilván, emellett 67 csapás érte a kikötői infrastruktúrát, összehasonlításképp a tavalyi év egészében mindössze 14 hasonló eset történt. Oroszország az Odessza térségében lévő ukrán kikötőket és kereskedelmi hajókat támadja, Ukrajna pedig fokozta az orosz olajkereskedelemhez kapcsolódó tartályhajók elleni műveleteket.
Mindkét fél szerint ezek a támadások katonai célokhoz kapcsolódtak.
A katonai eszkaláció azonban az exportkapacitásokat is visszafogja. Ukrajna mezőgazdasági kivitelének több mint 90 százaléka az Odessza környéki tengeri útvonalakon halad át, ezért a kikötők működési zavarai közvetlenül érintik az ország legfontosabb exportbevételi forrását. Kijev éppen ezért igyekszik bővíteni az alternatív útvonalait, ám ezek augusztus végéig várhatóan csak a fekete-tengeri kikötők szokásos forgalmának mintegy felét tudják kezelni. Az orosz gabonaszállítás Novorosszijszkból és Tuapszéből ugyan működik, de a korábbiaknál lassabb ütemben.
A növekvő veszély gyorsan megjelent a transzport költségeiben. A fekete-tengeri olajszállító hajók átlagos napidíja egyetlen hét alatt valamivel több mint 200 ezer dollárról 300 ezer fölé emelkedett, a háborús biztosítás díja pedig két hét alatt a hajók értékének körülbelül 1 százalékáról akár 2-re is nőhet. Ez egyetlen út esetén több százezer dolláros többletterhet jelenthet, amely beépül az olaj, a gabona és a szállítási árába. A Fekete-tenger így a közel-keleti útvonalak zavarai mellett a világgazdaság másik jelentős tengeri kockázati pontjává válik.
Ankara egyensúlypolitikája egyre költségesebb
Törökország helyzete azért különösen érzékeny, mivel a Fekete-tenger partján lévő államként közvetlenül érdekelt az ottani kereskedelmi hajózás fenntartásában, és Oroszországgal, valamint Ukrajnával is kapcsolatot tart. Ankara már tavaly év végén veszélyesnek nevezte az orosz érdekeltségű tartályhajók elleni támadásokat, amelyek közül több a kizárólagos török gazdasági övezetben történt. Ankara akkor is az érintetteket a műveletek beszüntetésére szólította fel, Bulgáriával és Romániával pedig egyeztetett a tengeri útvonalak és a kritikus infrastruktúra biztonságáról.
Az orosz Vzgljad úgy vélekedik, hogy Ankara csak akkor lépett fel határozottabban, amikor a harcok török tulajdont és török állampolgárokat érintettek. Vagyis szerintük az orosz kikötők és kereskedelmi hajók elleni korábbi ukrán támadások nem váltottak ki hasonlóan erős reakciót, a török felszólítás pedig épp akkor érkezett, amikor Moszkva fokozta az ukrán tengeri logisztikára gyakorolt nyomást. Ezzel az orosz politikai értelmezéssel szemben a helyzet az, hogy az elkövető kiléte a Nagyezsda esetében egyelőre ismeretlen, Ankara pedig korábban is bírálta az orosz hajók elleni csapásokat.
A fejlemény jelentősége a fekete-tengeri konfliktus földrajzi és gazdasági kiterjedése. A hajózás kockázata már közvetlenül érinti azokat az államokat és vállalatokat, amelyek nem kívánnak részt venni a háborúban. Törökország várhatóan erősebben szorgalmazza majd a polgári hajók védelmét és egy regionális feszültségcsökkentő mechanizmust, emellett kerüli bármelyik félhez való igazodást. Közép-Európa számára a magasabb fuvardíjak, a bizonytalan gabonaforgalom és a konstancai útvonalak esetleges túlterhelődése jelent rizikót, illetve minden további incidens emeli a térség kereskedelmi kockázatát, még működő kikötői kapacitások mellett is.
Kapcsolódó:
