Peking az űrben is nagyhatalmi áttörésre készül: műholdas, a navigációs és a távérzékelési fejlesztéseivel megkérdőjelezi az amerikai fölényt, Afrikában pedig komplett űrtechnológiai ökoszisztémát épít.
Kína célja, hogy az űrtechnológiában is beérje a világelső Egyesült Államokat, az erre irányuló törekvései pedig egyre inkább célt érnek. A motiváció emögött az, hogy az űrinfrastruktúra – főleg a műhold-technológiák – ma már elengedhetetlen részei a hadviselésnek, ezért az USA katonai fölényének felszámolásában kulcsszerepe lehet az iparág fejlesztésének. Éppen ezért az elmúlt években Peking jelentős előrelépéseket tett a navigációs rendszerek és a távérzékelési képességei terén. A Pentagon a tavalyi, a kínai katonai képességekről szóló jelentésében figyelmeztetett arra, hogy az ázsiai nagyhatalom hírszerzési, megfigyelő és felderítő műholdjainak a fejlődése és növekvő száma növeli az ország lehetőségét az USA és szövetségesei katonai erőforrásainak, tevékenységeinek megfigyelésére a Csendes-óceán területén, valamint növeli a nagy hatótávolságú támadások esélyét.
Az ázsiai nagyhatalom egyre gyorsabb ütemben állít pályára polgári és katonai berendezéseket, a bővülő műhold-konstellációknak köszönhetően pedig valós időben és minden eddiginél részletesebben nyomon követheti az eseményeket. A program egyik leginkább figyelemreméltó eszköze a Pejtou, amely egyes szakértők szerint pontosabb adatok szolgáltatására képes, mint az amerikai GPS-rendszer. A kínai konstrukció 56 műholdat üzemeltet háromféle – közepes Föld körüli, ferde geoszinkron és geostacionárius – pályán, szemben az amerikai GPS 31 műholdjával, amelyek mindegyike közepes pályán mozog, ez pedig ellenállóbbá teheti a kínai rendszert. Az Egyesült Államok Űrhadereje (U.S. Space Force) arra figyelmeztetett, hogy Kína olyan űrbéli elhárító képességeket is fejleszt, amelyek az ellenséges műholdak zavarására, eltérítésére vagy rombolására alkalmasak.
Emellett kisebb és olcsóbb kommunikációs műholdakból álló nagy konstellációkat épít ki az alacsony Föld körüli pályán, hogy a hálózataival hatékonyabbá tudja támogatni a katonai akciókat.
Egyre pontosabb, egyre élesebb
Nyugati elemzők szerint Kínának a távérzékelésben elért eredményeit a szenzorok és a műholdas helymeghatározási technológiák terén végzett, világszinten is élen járó kutatások támogatják. A Center for Strategic and International Studies kereskedelmi távérzékelő műholdakról szóló 2024-es jelentése alapján
a kínai rendszerek a 11 technológiai kategória közül ötben a legmagasabb minőségűek, míg az amerikaiak csak négy kategóriában végeztek az élen (1. ábra).
1. ábra: Kína katonai szempontból releváns műholdállománya több kulcsterületen is gyorsan nő, a megfigyeléstől a navigáción át a hírszerzésig, ez pedig erősíti a képességét a globális helyzetképalkotásban és a katonai műveletek támogatásában. Forrás: The Wall Street Journal
A kínai fegyveres erő 2024 óta működtet az USA-éhoz hasonló űrhadsereget, amely több mint 510 hírszerzési, megfigyelési és felderítési képességekkel ellátott műholdat üzemeltet. Ezek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy Peking minél szélesebb körben tudja monitorozni az Egyesült Államok és szövetségesei katonai aktivitását, illetve erősítik a hosszú távú csapásmérési képességeket. Az eszközök az amerikai flotta megfigyelésére is alkalmasak, mivel a magas felbontású képeik megkönnyítik az egyes hadihajók azonosítását – azokét is, amelyeket lopakodó technológiával próbálnak elrejteni. Ennek az egyik bizonyítéka a kínai MizarVision MI-kereskedelmi startup közösségimédia-posztja, amelyben amerikai anyahajókról tettek közzé műholdas fotókat. Washington erre válaszul májusban szankciók alá helyezte a vállalatot, amiért „olyan műholdképeket közölt, amelyek segítették Iránt az amerikai erők elleni csapások végrehajtásában a Közel-Keleten”.
A kínai kutatók nemrég a lézerkommunikációs technológiában is áttörést értek el, amikor egy műhold és egy földi állomás között másodpercenként 1 gigabit sebességű kétirányú adatátvitelt valósítottak meg több mint 40 ezer kilométer távolságból. Ezek a képességek pedig megnyithatják az utat a valós idejű műholdas megfigyelés előtt, ráadásul
az ukrajnai és az iráni háború kiváló tesztlehetőség az említett fejlesztések gyakorlati alkalmazásában.
Mindkét konfliktusban megfigyelhető, hogy miként támadható a műholdas kommunikáció, azok hogyan használhatók civil adatok katonai célra, és hogyan építhető sok kis elemből álló, túlélőképes hálózat. A műveletek egyúttal lehetőséget adnak a légvédelmi rendszerek, a hajózási útvonalak és az amerikai támaszpontok megfigyelésére. Peking ezeket a tapasztalatait felhasználja a fejlesztéseiben, így tökéletesíti a csapásmérő képességeit egy esetleges Tajvan elleni konfliktusra. Mindez jelentős biztonsági kockázatot jelent az indo-csendes-óceáni térségben.
Kína az afrikai űrprogramokban is dominálhat
Az ázsiai nagyhatalom abból is hasznot húz, hogy az afrikai országok egyre tudatosabban építik ki a saját űrszektorukat, amihez nemzetközi partnereket keresnek a műholdak, a finanszírozás és a szakértelem terén. Ebben a folyamatban az USA kínálata immár kevésbé felel meg az afrikai igényeknek, ami szintén Kínának kedvez, mert Peking komplett megoldásokat – műholdakat, indítási szolgáltatásokat és finanszírozást – kínál. Amerika ezzel szemben inkább adatokkal, képzéssel és szabályozási együttműködéssel támogatja az afrikai partnereit, nem pedig hardverrel, ami strukturális hátrányt jelent számára.
A két nagyhatalom közötti különbséget mutatja, hogy
jelenleg nincs amerikai gyártású afrikai műhold, miközben a kínai vállalatok több mint 20 afrikai államnak biztosítanak űrtechnológiai képességeket,
sőt 2029-ben kínai leszállóegység fedélzetén indulhat a kontinens első tudományos holdmissziója.
Az USA a hordozórakéta-szolgáltatásokban és a műholdas széles sávú technológiában továbbra is domináns, a hátránya a gyártásra és a finanszírozásra szorítkozik. Hasonló verseny figyelhető meg az MI területén is: az infrastruktúrát, a finanszírozást és a teljes körű megoldásokat kínáló szereplők előnybe kerülhetnek azokkal szemben, akik inkább a technológiai tudásra vagy a szakpolitikai együttműködésre építenek. Afrikában így nem feltétlenül a legfejlettebb technológiát biztosító szereplő nyer, hanem az, aki komplett, gyorsan használható és finanszírozható rendszert tud adni.
Afrikában is egyre inkább gazdasági szükségletnek tekintik az űrinfrastruktúrát és a műholdas képességeket, ezt mutatja, hogy a kormányok az előző évhez képest 32 százalékkal, 828 millió dollárra növelték az erre szánt költségvetésüket, a Space in Africa iparági tanácsadó szerint pedig a kontinens űrgazdasága a 2024-es 25 milliárd dollárról 2030-ra 39,5 milliárdra nőhet. Eddig 18 ország fejlesztett ki vagy szerzett be legalább egy műholdat és további hat tervezi az első elindítását 2030-ig.
Az Africa2Moon projekt keretében három gömb alakú szonda rádiócsillagászati rendszert fog alkotni a Hold déli sarkvidékén, ahol a szondák alacsony frekvenciájú rádióteleszkóp-antennákkal keresik majd az univerzum legrégebbi és legtávolabbi részeiből érkező jeleket. A csillagászok szerint a Hold túlsó oldala a Föld közelében a legcsendesebb hely a rádióhullámok szempontjából, így ideális hely arra, hogy zavarás nélkül „hallgassuk” az univerzumot. A rendszer tagjai együttesen figyelik majd meg az űrből érkező alacsony frekvenciájú rádiójeleket, amelyek a bolygónk felszínéről nem észlelhetők.
A programot a Kínai Nemzeti Űrügynökség beválasztotta a Chang’e–8 holdmissziójába, amelynek keretében közel egy tucat nemzetközi berendezést tesztelnek, illetve kísérletet hajtanak végre. Így kínai a segítséggel és együttműködéssel megvalósuló Africa2Moon segíthet a kontinensnek az űrtechnológia és a kapcsolódó tudás fejlesztésében.
Az afrikai űrinfrastruktúrában megszerzett hosszú távú dominancia több területen is stratégiai nyereséget jelent Pekingnek. Egyrészt technológiai függőségeket építhet ki, mivel a műholdak, a földi állomások, az adatfeldolgozó rendszerek, a karbantartás, a képzés és a finanszírozás nehezen helyettesíthető ökoszisztémát alkot. Az afrikai űrgazdaság már akkora piac, hogy az időben lépő szabványalkotók és finanszírozók hosszú évtizedekre előnyös pozícióba kerülhetnek. Másrészt az űrinfrastruktúra adatok megszerzését és a befolyás növelését is jelenti. A műholdak ugyanis – a már említett katonai előnyei mellett – alkalmasak mezőgazdasági területek és bányászati lelőhelyek feltérképezésére, határvédelemre, katasztrófa-előrejelzésre vagy akár várostervezésre. Kína ezeken keresztül befolyást szerezhet a szabványok és a képzések felett, hozzáférhet az adatok jelentős részéhez és közel kerülhet az afrikai államok működésének digitális gerincéhez.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Kuo Ven-pin
