Az Egyesült Államok minimumimportárakkal és 15 százalékos vámmal védi a napelemes értékláncot úgy, hogy az olcsó importtal szemben az ellátásbiztonságot és a hazai kapacitásokat helyezi előtérbe, vállalva a magasabb rövid távú költségeket. Ez a döntés Európa számára is fontos.
Donald Trump augusztus 6-án kereskedelmi védelmet rendelt el a poliszilíciumra és az abból készülő termékekre, miután a kereskedelmi minisztérium nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette az Egyesült Államok importfüggőségét. A december 4-én életbe lépő rendszer minimumimportárakat vezet be a poliszilíciumra, a vékony szilíciumlapkákra, a napelemcellákra és a kész modulokra, a feldolgozott poliszilícium termékek jelentős részére pedig 15 százalékos vámot vet ki. A döntés az 1962-es kereskedelmi törvény 232. szakaszára épül, vagyis Washington a napenergia-ipar alapanyag-ellátását immár ugyanabba a gazdaságbiztonsági kategóriába sorolja, amelyben korábban az acél, a félvezetők vagy több kulcsfontosságú nyersanyag is megjelent.
Washington az értéklánc elejét is hazatelepítené
A kormányzat elhatározása mögött egy iparszerkezeti változás áll. Az Egyesült Államok 2005-ben még a világ poliszilícium-gyártó kapacitásának mintegy felét adta, ám 2024-re a részesedése 2 százalék alá süllyedt. Eközben a globális termelés 2020 óta több mint 270 százalékkal nőtt, a készletek pedig 2024 végére rekordnak számító, 400 ezer tonnára emelkedtek. Amerikában jelenleg mindössze két nagy poliszilícium-üzem működik, Michiganben a Hemlock Semiconductor, Tennesseeben pedig a német Wacker Chemie gyára. A napelemes értéklánc későbbi szakaszaiban még erősebb a függőség: az Egyesült Államok a napelemes szilíciumtömbök, szilíciumlapkák és cellák esetében szinte teljes egészében behozatalra támaszkodik.
Washington ezért a piac árképzésébe is beavatkozik. A poliszilícium minimumimportára kilogrammonként 21, a szilíciumtömböké és -lapkáké 100 dollár, a napelemcelláké wattonként 22, a moduloké pedig 38 cent lesz. Ha az importőr az előírt árszint alatt értékesít, a különbséget vámként kell megfizetnie. A kereskedelmi minisztérium emellett egy olyan beruházási programot indíthat, amely vámkedvezményeket biztosít az amerikai poliszilícium-, szilíciumtömb-, szilíciumlapka- és cellagyártásba beruházó vállalatoknak, aminek a célja egy összetett hazai beszállítói lánc kiépítése a gyorsan bővülő amerikai modul-összeszerelés mögé.
A poliszilícium stratégiai jelentőségét növeli, hogy a napenergia és a félvezetőipar is erre az alapanyagra épül. A félvezetőminőségű poliszilícium jóval tisztább és drágább, de ma mára globális poliszilícium-termelés mindössze 2,4 százalékát használja fel a chipipar. A napelemek iránti hatalmas ezért megfelelő hátteret ad azoknak az üzemeknek is, amelyek félvezetőminőségű anyagot állítanak elő. Washington számítása szerint életképes amerikai napelemes poliszilícium-piac nélkül nehezebb fenntartani a chipekhez szükséges alapanyag hazai gyártását, így ez a napelemipari intézkedés az amerikai félvezető-, mesterségesintelligencia- és védelmi ipar ellátásbiztonságát is szolgálja.
Tizennégy éve épül a kínai dominanciát ellensúlyozó rendszer
A mostani intézkedés egy több mint egy évtizedes amerikai iparpolitikai folyamat következő állomása. Washington ugyanis már 2012-ben dömpingellenes vámokkal próbálta fékezni a kínai napelemek térnyerését, 2018-ban pedig Trump szélesebb körű importvédelmet vezetett be. A kínai gyártók erre válaszul jelentős kapacitásokat helyeztek át Délkelet-Ázsiába. A Biden-kormány 2022-től az Inflation Reduction Act adókedvezményeivel ösztönözte az amerikai gyártást, majd 2025-től 50 százalékra emelte a kínai poliszilíciumra és szilíciumlapkákra vonatkozó Section 301 vámokat. A jelenlegi adminisztráció ennél is tovább megy: a támogatások mellett a teljes értéklánc hazai alapokra helyezését próbálja kikényszeríteni.
Az amerikai törekvés mögött egy rendkívül koncentrált globális piac áll. A Nemzetközi Energiaügynökség idei értékelése szerint Kína a napelemes értéklánc gyártókapacitásának mintegy 85 százalékát ellenőrzi, a szilíciumlapkák esetében pedig a részesedése eléri a 95 százalékot. Ez a koncentráció óriási méretgazdaságosságot teremtett: a kínai túlkapacitás és az erős verseny következtében a napelemes termékek ára 2023 óta több mint 60 százalékkal esett. Az olcsó kínálat gyorsítja a napenergia telepítését szerte a világon, csakhogy közben olyan függőséget épít ki, ami Washington számára gazdaság- és nemzetbiztonsági probléma.
Peking ezzel szemben protekcionista intézkedésnek tekinti az amerikai lépést, miszerint Washington túlzottan kiterjeszti a nemzetbiztonság fogalmát, a korlátozások pedig az amerikai vállalatok költségeit is növelik. A tengerentúli gyártók mindezt másként látják: a T1 Energy, a First Solar és a Qcells üdvözölte a döntést, mert az szerintük kiszámíthatóbb piacot teremt a hazai beruházások számára. A két álláspont mögött alapvető iparpolitikai érdekellentét húzódik: az egyik oldalon az olcsó technológia és a gyors energetikai átállás áll, a másikon az ellátási lánc ellenőrzése és a saját termelőkapacitás fenntartása. Washington az utóbbiért rövid távon magasabb napelemárakat is hajlandó elfogadni.
Európának is döntenie kell az ár és az iparbiztonság között
Az amerikai fordulat Európában is egy egyre aktuálisabb dilemmát vet fel. Az EU a Net-Zero Industry Act révén már elmozdult a kizárólag árközpontú beszerzésektől: az idei évtől a megújulóenergia-aukciók legalább 30 százalékánál – vagy tagállamonként évi legfeljebb 6 gigawattnyi volumenig – fenntarthatósági és ellátásbiztonsági szempontokat is alkalmazni kell. A Bizottság júliusban külön útmutatót adott ki arról, hogyan vehető figyelembe az európai termelés és az ellátási lánc ellenálló képessége. Az amerikai modell azonban egy ennél erőteljesebb piaci beavatkozást jelent. Ha ugyanis az Egyesült Államok hosszú távon nagyobb vámokkal sújtja a kínai termékeket, abból az is következhet, hogy az ázsiai túlkapacitás nagyobb része Európában keres piacot, tovább nehezítve az uniós gyártók helyzetét. Bár ez utóbbi csupán egy elemzői következtetés, a létjogosultságát a rendkívüli kínai kapacitásfölény adja.
Magyarország számára a rendkívül olcsó ázsiai napelempanelek támogatják a naperőművi beruházásokat és az importált fosszilis energia kiváltását, ezért rövid távon gazdasági előnyt jelentenek. Az európai napelemes ipari bázis további zsugorodása ugyanakkor növeli annak a kockázatát, hogy az energetikai átállás egyetlen külső technológiai központtól függjön. A mostani amerikai döntés ebből a szempontból precedenst teremt: a kulcsfontosságú zöldtechnológiáknál Washington elfogadhatónak tartja, hogy az ellátásbiztonságért rövid távon magasabb árat fizessen. Európában is egyre kevésbé kerülhető meg az a kérdés, hogy mekkora többletköltséget érdemes vállalni azért, hogy az energetikai átálláshoz szükséges ipari kapacitások egy része a kontinensen maradjon.
