A legismertebb hazai brandek közül több is túlélt háborúkat, államosítást, rendszerváltást és tulajdonosváltásokat. Összeállításunkban ezek közül mutatunk be néhány ma is működőt, megnéztük, mekkorára nőttek, kik a tulajdonosok, illetve mennyit őriztek meg az eredeti karakterükből.
Az elmúlt másfél évszázadban többször újrarajzolódtak Magyarország határai és vele együtt a gazdaság szabályai. Egyes márkák családi vállalkozásból állami céggé váltak, majd új tulajdonoshoz kerültek, másutt évtizedek múltán ismét a család vagy egy nemzetközi vállalat vette át az irányítást. A legismertebb nevek közül több ma is jelentős forgalmat bonyolít.
A Herendinél 64 millió termék közül lehet választani
A neves porcelán története eltört főúri étkészletekkel kezdődött. Az 1826-ban alapított műhely első megrendelői külföldről hozott porcelánjaik hiányzó darabjait pótoltatták, majd ebből a munkából nőtt ki Magyarország legismertebb porcelánmanufaktúrája.
A vállalat egyik legnagyobb fordulata 2005-ben következett be. Amikor Simon Attila átvette a vezérigazgatói posztot, a Herendi mintegy egymilliárd forintos veszteséget termelt, az adóssága pedig elérte a kétmilliárdot. Az elődje egy pendrive-ot adott át neki, mondván azon vannak a szükséges vállalati információk, ám az üres volt. Simon későbbi elmondása szerint ezt azóta is őrzi.
Az új vezetés visszafogta a költségeket és rendezte a külföldi kereskedelmi kapcsolatokat.
A manufaktúra már a következő évben nyereségbe fordult, sőt később az adósságát is ledolgozta. A cég 2024-ben közel nyolcmilliárd forintos árbevételt és több mint 1,2 milliárdos adózás előtti eredményt ért el.
A manufaktúra 16 ezer fehér porcelánformát és négyezer mintát tart nyilván, ezekből elméletben 64 millió különböző termék állítható össze. A gyártás és a festés ma is jórészt kézzel történik, ami a növekedés határait is kijelöli: a porcelánfestők és formakészítők tudását többéves képzéssel lehet megszerezni. Az árbevétel mintegy 90 százaléka külföldről érkezik, így a vállalat erősen függ a nemzetközi luxuskereslettől.
A Zwacknál a család, a Diageo és a tőzsde osztozik a tulajdonon
Az Unicum történetét az államosítás törte ketté, a Zwack család elvesztette a gyárat, az egyik tagja azonban a titkos recepttel együtt elhagyta az országot. A családi történet szerint egy szovjet katonai teherautón egy olajoshordó alá rejtőzve jutott át a határon, a receptet pedig a mellényzsebében vitte magával. Az állam kezébe került gyár ennek ellenére tovább készítette az Unicumot a Zwackok szerint módosított recept alapján, majd a család a rendszerváltás idején tért vissza, hogy ismét megszerezze a vállalat irányítását.
A szavazati jogok felét és még egy részvényt a családhoz kötődő Peter Zwack & Consorten Handels-GmbH birtokolja, 26 százalék a brit Diageóé, a többi tőzsdei közkézhányad és a vezetésben a család hatodik generációja is részt vesz. A társaság a 2025–2026-os üzleti évben 24,43 milliárd forintos nettó értékesítési árbevételt ért el, az átlagos foglalkoztatotti létszáma 259 fő volt.
A Zwack több külföldi ital magyarországi forgalmazását is végzi, a saját termékfejlesztései azonban változatlanul főként az Unicum köré épülnek.
A márka külföldi súlya ugyanakkor jóval kisebb, mint azt a hazai ismertsége alapján gondolhatnánk. A termékértékesítés bevételének csaknem 90 százaléka továbbra is Magyarországról érkezik. A 2025–2026-os üzleti évben az export nettó árbevétele 5,1 százalékkal csökkent: Románia és a duty free értékesítési csatornában növekedést, Olaszországban, Németországban és Szlovákiában viszont visszaesést könyvelt el a társaság, a külföldi terjeszkedés így megoldandó feladat maradt.
A Pick már évi kilencmillió rúd szalámit értékesít
A Pick szalámigyártása sokáig a Tiszától és az évszakoktól függött. Az 1869-ben alapított vállalkozás 1900-ban költöztette az üzemét a folyó közelébe, ahol a hűvös, párás levegő kedvezett az érlelésnek. Innen ered a téliszalámi elnevezés is: mesterséges hűtés híján csak a hidegebb hónapokban lehetett megfelelő minőségben elkészíteni.
A gyártás ma egész más léptékben zajlik, a Pick évente közel kilencmillió rúd szalámit értékesít, a termékei pedig több mint húsz országba jutnak el.
A 2025-ös cégadatok mintegy 90,4 milliárd forintos forgalmat és körülbelül 1500 alkalmazottat mutattak.
A méretnövekedést a Szabadkai úti új szalámiüzem is jelzi, amelynek a története egyelőre göröngyös. A Pick már 2018-ban új gyárat tervezett, majd helyszínt váltott, és 2021-ben már a meglévő Szabadkai úti telep bővítését jelentette be. Az akkori menetrend alapján 2024-re készült volna el az üzem, a termelés azonban a jelenlegi várakozások szerint 2027 elején indulhat meg.
Az export az utóbbi időben kissé megcsappant, a külföldi értékesítés bevétele tavaly 7,1 százalékkal, 21,57 milliárd forintra csökkent, vagyis a nettó árbevétel nagyjából negyede érkezett külföldről. Németország súlya kiugró: a Pick ott 13,64 milliárd forintos bevételt számolt el, ami a teljes export közel kétharmada. A következő legnagyobb piac, Horvátország és Csehország, amely egyenként kétmilliárd forint alatti forgalmat hozott.
A Pick működése ugyanakkor már rég nem egyetlen termékre épül, a társaság évente mintegy tízezer tonna szalámi mellett körülbelül harmincezer tonna más húskészítményt állít elő Szegeden, Baján és Alsómocsoládon.
A Pöttyös holland tulajdonba került
A Túró Rudi neve ma ártalmatlannak hat, a 60-as évek végén azonban az akkori lapkiadók erkölcstelennek találták és megtagadták a termék hirdetését. A nevet Klein Sándor, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója találta ki az enyhén citromos, csokoládébevonatú túródesszertnek, amelynek az ötletét egy korábbi moszkvai tejipari tanulmányút adta. A gyártás 1968-ban Budapesten indult, majd a gyorsan növekvő kereslet miatt a 70-es évek elején Mátészalkára költözött.
Az első termékek mindössze három napig voltak fogyaszthatók, ebből egyet a szállítás vitt el.
A hűtési és csomagolási technológia fejlődésével a szavatossági idő később két hétre nőtt, a Túró Rudit pedig több üzemben kezdték el gyártani.
A mátészalkai termelés méretéről közölt legutóbbi konkrét adat 2021-ből származik: akkor naponta mintegy egymillió Pöttyös Túró Rudi készült az üzemben, majd további kapacitásbővítést jelentettek be. A Pöttyös ma a holland FrieslandCampina tulajdonában van, míg a gyártás Mátészalkán maradt. Az üzemben körülbelül háromszázan dolgoznak, az alapanyagokat pedig több mint negyven magyar tejtermelő szállítja. Vagyis bár a márka külföldi tulajdonba került, a termelése és a beszállítói háttere jelenleg is erősen kötődik hazánkhoz.
A Tisza Cipő néhány száz párral indult újra
A márka története a cseh Baťa által létrehozott martfűi gyárhoz vezet vissza. A Tisza Cipő 1971-ben jelent meg, az üzem pedig külföldi vállalatoknak, köztük az Adidasnak is termelt. A rendszerváltás után a cipőgyártás visszaesett, több védjegy oltalma pedig 2000-re lejárt.
Vidák László 2002-ben jelentette be újra a jellegzetes T betűs védjegyet, a cipők pedig 2003-ban kerültek vissza a piacra. A fejlesztés régi fényképek, tervrajzok, kaptafák és szerszámok átvizsgálásával kezdődött, az első sorozatokból pedig csupán néhány száz pár készült, mivel a tulajdonosok nem tudták, mekkora lesz a kereslet a felújított márkára.
A cég működését hosszú ideig egy védjegyper is bizonytalanná tette, amely több mint tíz évig húzódott és százmillió forintot meghaladó kártérítési kötelezettséggel járhatott volna.
A Kúria végül 2021-ben a márkát működtető vállalkozásnak adott igazat.
A Tisza mögött álló Clash Kft. tavaly csaknem 699 millió forintos bevételt és mintegy 32 milliós adózott eredményt ért el, amely összeg elmaradt az előző évi 728 millió forinttól, a vállalkozás pedig 2023-ban és 2024-ben is veszteséges volt, így a foglalkoztatotti létszám két év alatt 23-ról 18-ra csökkent. A márka több mint húsz éve ismét jelen van a piacon, de az érdemi növekedés vagy a külföldi terjeszkedés egyelőre nem látszik a cégadatokon.
A Rába ma már főként alkatrészekből él
Egykor teherautók, buszok és katonai járművek homlokfalán volt látható a Rába emblémája, ma viszont többnyire a járművek alatt és belsejében dolgozó alkatrészeken jelenik meg. A győri folyóról elnevezett márka a 20. század hajnalán először a monarchia számára licenc alapján gyártott teherautókon tűnt fel.
A vállalat a következő évtizedekben vasúti kocsikat, autóbuszokat, teherautókat és katonai járműveket is készített, ám jelenleg a Rába üzletének nagyobb része olyan termékekre épül, amelyek kevésbé kerülnek szem elé: futóműveket, futóműalkatrészeket, kovácsolt elemeket, ülésvázakat és speciális járműveket gyárt. Megrendelői között amerikai, valamint európai haszonjármű- és mezőgazdaságigép-gyártók, a Volkswagen-csoport és a Magyar Suzuki is megtalálható.
A csoport tavaly 54,24 milliárd forintos konszolidált árbevételt ért el, ám a járműipari kereslet visszaesése a forgalmon is érződött, a teljes átfogó eredmény ugyanakkor megközelítette a hárommilliárd forintot. A vállalat tehát egy gyenge piaci évben is nyereséges maradt, emellett az adósságállományát is csökkenteni tudta. Az új többségi tulajdonos, a 4iG hadiipari tervei jelentősen átalakíthatják a Rábát, de egyelőre beruházási elképzelésekről van szó, ezért a hatásuk még nem jelenik meg a termelési számokban.
Mint a válogatásunkon is látható: a jól csengő hazai márkák mögött egész eltérő vállalati történetek húzódnak. A Herendi kézműves termelésre, a Pick nagyüzemi kapacitásra, a Zwack egy régi recept folyamatos továbbfejlesztésére, a Tisza Cipő pedig egy eltűnt márka újjáépítésére alapozta a jelenlegi működését.
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
