Kazahsztán váratlan diplomáciai kezdeményezéssel lépett be az orosz–ukrán háború rendezéséért folyó küzdelembe: Tokajev elnök a harcok befagyasztását és az isztambuli békefolyamat újraindítását sürgeti. Az „Isztambul 2.0” egyelőre inkább diplomáciai kísérlet, mint kész béketerv, de Asztana különleges helyzete új csatornát nyithat Moszkva és Kijev között.
Az orosz–ukrán háborúnak egyelőre koránt sincs nincs vége, sőt mindkét fél katonai műveletei az ellenséges terület mélyén is folytatódnak. A háború kitörése óta számos diplomáciai kísérletet tettek a békés megoldás elérése érdekében, sikertelenül.
Most Kazahsztán is beszáll a küzdelembe. Július 25-én Kaszim-Zsomart Tokajev elnök azt javasolta, hogy a felek függesszék fel a katonai műveleteiket, majd indítsák újra az isztambuli békefolyamatot mindkét fél által jóváhagyott nemzetközi garanciavállalók közreműködésével. „Talán itt az ideje, hogy befagyasszuk ezt a konfliktust, és az Isztambul 2.0höz forduljunk, mert ott jelentős eredményeket értek el. Ezután a nagyhatalmak – köztük Oroszország – garanciái mellett elindulhatnánk a régóta várt béke felé” – mondta a közép-ázsiai vezető. A javaslat Tokajev omszki látogatása során hangzott el, ahol az Oroszország–Kazahsztán Interregionális Együttműködési Fórum keretében találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
A kazah elnök korábban kijelentette, hogy nem szeretné, ha az országa közvetítő szerepet vállalna a konfliktusban, illetve nem kívánja felváltani a már meglévő diplomáciai folyamatokat. Asztana inkább a párbeszédet és a tárgyalások előmozdítását célzó konkrét lépéseket kívánja elősegíteni. Kijev és Moszkva igényeitől függően Asztana elősegítheti a két fél közötti párbeszédet is. Egyelőre nem világos, hogy Asztana hajlandó-e otthont adni a felek képviselői közötti személyes tárgyalásoknak. Elméletileg Asztana szolgálhatna semleges helyszínként, ahol Kijev és Moszkva találkozhatna a békefolyamat újraindítása érdekében.
Az isztambuli béketárgyalások az elsők között voltak, amelyek a konfliktus tárgyalásos megoldására törekedtek. Az első találkozóra 2022. március végén került sor, ahol kidolgoztak egy dokumentumot, az Isztambuli Közleményt („Az Ukrajna biztonsági garanciáiról szóló szerződés legfontosabb rendelkezései”), amely a békeszerződés alapjául szolgált volna. Nyilvánvaló, hogy a párbeszéd nem haladt előre, mivel a földi (valamint a légi és a fekete-tengeri) katonai műveletek megakadályozták a feleket abban, hogy fenntartsák a lendületet, így április közepére a béketárgyalások véget értek.
Most Tokajev igyekszik újraéleszteni ezt a formátumot, illetve közvetlenül bekapcsolódni a folyamatba. A megvitatandó konkrét kérdések között szerepel a tűzszünet, a humanitárius kérdések, a biztonsági garanciák és azok ellenőrzési mechanizmusai, valamint az újbóli eszkaláció megelőzésének módja. Ha az „Isztambul 2.0” előrelépést hoz, elengedhetetlen lesz a rugalmasság, tekintve, hogy a felek követelései a harctéri helyzet változásával együtt változni fognak.
Először is Asztanának már van tapasztalata a párbeszéd előmozdításában, ideértve a 2013-as iráni és amerikai kormányok közötti tárgyalási fordulót is, amely végül az iráni békemegállapodáshoz vezetett. Kazahsztán emellett otthont adott az asztanai békefolyamatnak is a szíriai konfliktus lezárása érdekében.
A korábbi tűzszünetek és tárgyalási folyamatok – köztük az Isztambul 1.0 – kudarcából levont tanulságok kulcsfontosságúak lesznek a továbbiakban. Például Tokajev egy közelmúltbeli nyilatkozatában kiemelte a nemzetközi garanciavállalók fontosságát a békefolyamat és a jövőbeli tűzszünetek fenntarthatóságának biztosításában.
Egyelőre mindkét fél több harctéren is folytatja a harcokat, beleértve a rakétákkal és támadó drónokkal végrehajtott, a másik ország területének mélyére irányuló csapásokat. Ráadásul vitatható, hogy Kijev és Moszkva milyen mértékben áll készen arra, hogy tárgyaljon a konfliktus befejezéséről – vagy legalábbis megállapodjanak egy olyan tűzszünetről, amelyet mindkét fél tiszteletben tart.
Kazahsztán tűzszünetet célzó támogatása elengedhetetlen feltétele annak, hogy megakadályozzák az emberéletek további elvesztését, a polgári infrastruktúra megsemmisülését, a civil lakosság szenvedését, valamint a természeti környezet további rombolását. Egy tartós, az érintett felek által tiszteletben tartott tűzszünet lehetővé tenné a humanitárius segítség eljuttatását az érintett közösségekhez, a kritikus polgári infrastruktúra újjáépítését, valamint elősegíthetne más, alacsony szintű bizalomépítő intézkedéseket is, például a fogolycserét.
SA kazah kormány számos okból érdekelt abban, hogy szerepet vállaljon a békefolyamatban, hiszen globális ambíciókkal rendelkező országként a közvetítői szerep minden bizonnyal javítja Asztana nemzetközi megítélését. Ráadásul a konfliktus folytatódása és kiterjedése hatással lesz az áruforgalomra Eurázsiában, ami negatívan érinti Kazahsztán érdekeit is. Jó példa erre, hogy egy olajszállító tartályhajó ellen július 30-án a Fekete-tengeren, a Kaszpi-tengeri Csővezeték-konzorcium (CPC) tengeri terminálján végrehajtott dróncsapás arra kényszerítette Kazahsztánt, hogy (ismét) felfüggessze a kazah olajszállítást. Vagyis ukrán háború (legalább ideiglenes) leállítása nem csupán Kijev és Moszkva érdeke, de azoké is, akik Eurázsiában és azon túl érintettek a konfliktusban.
A kazah elnök javaslata, amely az újraindított isztambuli békefolyamat keretében a párbeszéd előmozdítására irányul, dicséretre méltó, azonban kétséges, hogy ez az ötlet hozhat-e előrelépést, tekintettel a harctéren kialakult jelenlegi helyzetre és az érintett felek álláspontjára. A háború már négy éve tart, az európai béke pedig még mindig elérhetetlennek tűnik.
Végre valaki megszólalt
A kazah javaslat jelentősége, hogy egy Oroszországgal szoros kapcsolatokat fenntartó, ugyanakkor önálló külpolitikára törekvő középhatalom próbál diplomáciai mozgásteret teremteni az orosz–ukrán háborúban. Kazahsztán azért van különleges helyzetben, mert Moszkva stratégiai partnere, egyúttal Ukrajnával és a nyugati államokkal is működő kapcsolatokat tart fenn, ezért elfogadhatóbb közvetítő vagy tárgyalási helyszín lehet, mint számos nyugati vagy oroszbarát szereplő.
Az „Isztambul 2.0” ugyanakkor jelenleg inkább diplomáciai keret, mint reális béketerv, hiszen a harcok intenzitása, a felek egymással nehezen összeegyeztethető területi és biztonsági követelései, valamint a kölcsönös bizalom hiánya miatt rövid távon kicsi egy átfogó békemegállapodás esélye. Reálisabb lehet egy korlátozott tűzszünet, a fogolycsere, egy energetikai infrastruktúrát érintő megállapodás vagy más bizalomépítő intézkedés, amely később egy szélesebb tárgyalási folyamat alapjává válhat.
Asztana számára azonban már maga a kezdeményezés is stratégiai haszonnal járhat, mivel azzal egyrészt növelheti a saját külpolitikai súlyát, másrészt demonstrálja a Moszkvával szembeni autonómiáját anélkül, hogy szembefordulna Oroszországgal. Ez jól illeszkedik abba a külpolitikai stratégiába, amelyben egyszerre próbál jó kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, Kínával, az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal.
A kezdeményezés Kazahsztán gazdasági és energiabiztonsági érdeke is, ugyanis a háború mélyen érinti az eurázsiai infrastruktúrát, ami azért lényeges, mert az olajexportjának jelentős része orosz területen és a Fekete-tengeren keresztül jut el a világpiacra. Ráadásul a CPC-t érő támadások Kazahsztán gazdasági biztonságát is veszélyeztethetik.
Tokajev fellépése így túlmutat egy újabb békefelhíváson: azt jelzi, hogy a háború elhúzódása növekvő költségeket ró az Oroszország környezetében fekvő államokra is, amelyek emiatt aktívabb diplomáciai szerepre törekedhetnek. Ha Asztana képes lenne elősegíteni Moszkva és Kijev között akár csak egy korlátozott megállapodást, az Kazahsztánt a posztszovjet térség egyik legfontosabb diplomáciai középhatalmává emelné.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
