Egy történelmi egyezség keretében Japán és az Egyesült Államok július végén közös erőfeszítést tett a jen megerősítésére.
A jen gyengülése Japánban már komolyabb gazdasági problémává vált, a gyenge árfolyam ugyanis drágítja az importált energiát és nyersanyagokat, ami közvetlenül emeli a háztartások megélhetési költségeit. A szigetország kiszolgáltatott ebben a helyzetben, mert az energiaimportjának jelentős része a Közel-Kelethez kötődik, az iráni konfliktus és a magasabb olajárak azonban növelik a dollár iránti keresletet. A jenre ráadásul az is nyomást gyakorol, hogy a japán kamatszint alacsony a nyugati kamatokhoz képest, így a befektetők számára vonzó marad a jenben olcsón felvett pénz külföldi befektetése.
A Bloomberg szerint a japán hatóságok április végén közel 74 milliárd dollárt költöttek a jen erősítésére, de a hatás gyorsan megszűnt, majd a fizetőeszköz leértékelődése folytatódott. Július 23-án a jen 163,99-es szintig gyengült a dollárral szemben, amivel 1986 óta nem látott mélypontra süllyedt.
Ez indította el a közös beavatkozást: Japán becslések szerint július 30-án 53 milliárd dollárt, másnap pedig további 34 milliárdot fordított a jen védelmére. Washington ismeretlen mennyiségű eurót adott el, majd abból szintén jent vett pénzügyileg megtámogatva Tokiót. Ezt követően a japán fizetőeszköz rövid időre 155,23-ig erősödött, de két héten belül a nyereség nagy része eltűnt, így az árfolyam ismét 159 körül mozog.
Az ügy amerikai oldala azért érdekes, mert Japán a világ legnagyobb külföldi amerikaiállampapír-tulajdonosa, ezért ha Tokió nagy mennyiségben adna el amerikai kötvényeket jen vásárlásához, az megnyomhatná az amerikai hozamokat. Ez Washington számára azért lenne kellemetlen, mert az amerikai állampapírpiac már eleve érzékeny állapotban van a magas inflációs várakozások és a geopolitikai bizonytalanság miatt, vagyis a gyenge jen Amerika problémájává is vált.
Ezért logikus, hogy az Egyesült Államok a közös intervenció során eurót adott el jenért, nem dollárt. Barry Eichengreen amerikai közgazdász szerint az amerikai fél attól tartott, hogy ha Japán nagy mennyiségben ad el amerikai állampapírokat a jen védelmére, az felnyomhatja az amerikai hozamokat, ami drágíthatta volna az USA finanszírozását. Ezért került előtérbe a FIMA repo eszköz is: ezen keresztül a külföldi jegybankok az amerikai állampapírjaikat fedezetként használhatják, és dollárhoz juthatnak anélkül, hogy el kellene adniuk azokat.
A beavatkozás legfőbb üzenete, hogy a dollár nem olyan sérthetetlen, mint azt gondolnánk. A globális tartalékdeviza-rendszer alapja eddig az volt, hogy az amerikai állampapírpiac hatalmas és bármikor használható, a jegybankok pedig azért tartanak dollártartalékot, mert az amerikai kötvényeket válsághelyzetben is gyorsan pénzzé lehet tenni. A mostani beavatkozás viszont azt mutatta, hogy Washington már egy szövetséges tartalékhasználatát is óvatosan kezeli, ha az nyomást gyakorolhat az amerikai hozamokra.
Természetesen ez nem jelenti a dolláralapú rendszer megszűnését, hiszen a világ továbbra is használni fogja a dollárt, mert a jelenlegi rendszerben nincs teljes értékű helyettesítője. Az amerikai fizetőeszköz súlya ettől még jelentős marad, de a kizárólagos bizalom gyengülhet. A változás inkább abban áll, hogy egyre több állam gondolkodhat a tartalékai diverzifikációjában. A mostani jenintervenció éppen ezt a pszichológiai határt érinti: ha a dollártartalék használata politikai vagy piaci kockázattá válik, akkor a tartaléktartók előbb-utóbb alternatívákat keresnek, ami felgyorsíthatja a már most is látható dedollarizációs folyamatokat, amelyben az országok csökkenteni akarják a dollárral szembeni kitettségüket.
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
