Az agrárvilág középpontja egyértelműen Ázsiában van. A világ 5,2 ezermilliárd dolláros mezőgazdasági termeléséből Kína 1,9 ezermilliárdot, India 573 milliárdot állított elő: a két ország együtt a globális termelés közel felét adja. Az Egyesült Államok csak bronzérmes.
A mezőgazdaság a világ egyik legnagyobb és legmeghatározóbb iparága. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2024-es (utoljára rendelkezésre álló, teljes feldolgozású) adatai alapján a globális mezőgazdasági termelés értéke 5,2 ezermilliárd dollár volt.
Ez a hatalmas összeg azonban meglehetősen egyenlőtlenül oszlik meg a világ országai között. Kína önmagában 1,9 ezermilliárd dollárnyi mezőgazdasági termelést állított elő, ami a globális érték 35,6 százaléka, vagyis a világ agrárgazdaságának több mint egyharmada egyetlen országban koncentrálódik. Még látványosabb az előny, ha az ázsiai óriást a lista következő három szereplőjével hasonlítjuk össze. India 573 milliárd, az Egyesült Államok 451 milliárd, Brazília pedig 204 milliárd dolláros termelési értéket ért el. A három ország együtt 1,228 ezermilliárd dollárnál jár,
Kína tehát önmagában nagyobb területet működtet, mint India, az Egyesült Államok és Brazília együttvéve.
A világ négy legnagyobb agrárgazdasága egyébként együtt csaknem a 60 százalékát adja a globális termelési értéknek.
A FAO mutatója a mezőgazdasági termelés értékét jelenti, nem pedig az agrárexportot vagy az élelmiszeripar teljesítményét. A különbségek így az egyes országok egyedi mezőgazdasági modelljeiben keresendők. Kína például hatalmas belső piacot lát el, míg számos mezőgazdasági termékből importőr is. Brazília ezzel szemben erősen exportorientált: a szója, a cukor, a kávé, a hús és más termékek révén a világ egyik legnagyobb élelmiszer- és takarmányexportőre.
India második helye az ázsiai pozíció szempontjából legalább ilyen fontos. Az ország 573 milliárd dolláros mezőgazdasági termelése a világ teljes értékének a 10,9 százaléka, így Kínával együtt a két ázsiai ország a globális mezőgazdasági kibocsátás közel felét adja. Ráadásul India szerepe a következő évtizedben várhatóan tovább növekszik. Az OECD–FAO előrejelzése szerint 2034-ig az ázsiai csendes-óceáni térség adhatja a globális agrárbővülés több mint felét, India pedig a térség növekedésének legerősebb motorjává válhat.
Az Egyesült Államok 451 milliárd dolláros termelési értékkel a harmadik helyen áll. Az amerikai mezőgazdaságot a kiemelten magas termelékenység, a fejlett gépesítés, az egyre intenzívebb technológiai háttér, a hatékony logisztika és az erős exportkapacitás jellemzi, éppen ezért az ország a globális piac egyik legfontosabb beszállítója is. Ugyanez fokozottan igaz Brazíliára, amely 204 milliárd dolláros termelési értékével ugyan csak a negyedik helyen szerepel, bizonyos agrártermékek világpiacán azonban meghatározó a pozíciója. Indonézia 145 milliárd dollárral az ötödik, Törökország 92 milliárddal a hatodik, Oroszország 87 milliárddal a hetedik helyen áll.
Európa ismét csak más modellben működik, kontinensünkön nincs Kínához vagy Indiához hasonló domináns agrárhatalom, inkább több jelentős termelő osztozik a piacon. Franciaország 82 milliárd, Spanyolország 64 milliárd, Németország 60 milliárd, Olaszország pedig 56 milliárd dolláros mezőgazdasági termelési értékkel szerepel a top 20-ban.
A már említett okok miatt a lista legfontosabb következtetése az, hogy a globális mezőgazdaság súlypontjai nem feltétlenül ott vannak, ahol a legnagyobb exportőrök. Kína azért a legnagyobb termelő, mert óriási a saját fogyasztása, Brazília és az Egyesült Államok viszont azért meghatározó, mert hatalmas exportálható többletet képes előállítani. Ez a különbség válsághelyzetben válik igazán fontossá. Háború, aszály, energiaársokk vagy az ellátási láncok megroppanása esetén ugyanis nem feltétlenül az számít, hogy melyik ország termel a legtöbbet, hanem az, hogy melyik képes stabilabban exportálni.
Az elmúlt esztendőkben az ukrajnai háború (a fekete-tengeri gabonakereskedelem zavarai), az energia- és műtrágyaárak berobbanása, valamint a szélsőséges időjárás megmutatta, hogy mennyire sérülékeny a globális élelmiszer-ellátási rendszer. A mezőgazdaság így visszakerült oda, ahová a geopolitikában mindig is tartozni hivatott: a stratégiai erőforrások közé.
***
Kapcsolódó:
