Az elmúlt években az adat az olajhoz hasonlítható súlyt szerzett a világgazdaságban, így a következő évtized stratégiai erőforrása már maga a számítási kapacitás és az ahhoz szükséges energia lesz. Az adatközpontok körül kibontakozó verseny ma már döntő tényező az energiabiztonság, a gazdasági szuverenitás és természetesen a mesterséges intelligencia jövője terén.
Az elmúlt években az adatközpontok szerepe jócskán felértékelődött: ami korábban a digitális gazdaság infrastrukturális pillérének számított, mára a geopolitikai verseny, az energiabiztonság és az iparpolitika egyik legfontosabb elemévé nőtte ki magát. Hogy mennyire sérülékeny ez az infrastruktúra, azt az idén márciusban az Amazon Perzsa-öböl térségében működő létesítményei ellen indított iráni dróntámadás jól illusztrálta. Bár a fizikai károk korlátozottak voltak, a felhőszolgáltatások több országban napokra, egyes rendszerek esetén hetekre akadoztak. Ez az incidens rámutatott arra, hogy a 21. század digitális infrastruktúrája ugyanúgy stratégiai célponttá vált, mint korábban az olajvezetékek, a kikötők vagy az elektromos hálózatok.
Víz, energia, fegyver
A mögöttes gazdasági folyamatok mérete példátlan. A McKinsey elemzései szerint 2030-ig világszerte mintegy 6,7 ezermilliárd dollárnyi beruházásra lesz szükség az adatközpontok, az energiaellátás és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére, amelyből 5,2 ezermilliárd kifejezetten a mesterséges intelligencia kiszolgálását célozza. Önmagában a Big Four – az Amazon, a Microsoft, a Google és a Meta – idei tőkebefektetési keretösszege eléri a 630 milliárd dollárt. (Ez már meghaladja Franciaország, Németország és Nagy-Britannia együttes éves védelmi költségvetését.) A beruházások mögött egy rendkívül gyorsan bővülő piac áll. A globális adatközponti iparág éves bevétele tavaly már megközelítette a 380–390 milliárd dollárt, a következő évtized elejére pedig elérheti a 700–900 milliárdot is. Ez évi 11–13 százalékos növekedési ütem, ami messze meghaladja a legtöbb hagyományos iparág bővülését. Emellett az adatközponti rendszerekre fordított kiadások az elmúlt évben közel 490 milliárd dollárra emelkedtek, ami egyetlen év alatt csaknem 47 százalékos növekedés.
A robbanásszerű keresletet a hagyományos felhőszolgáltatások helyett a generatív mesterséges intelligencia hajtja. Míg két évvel ezelőtt az MI-szegmens a felhőpiaci költések alig 8 százalékát tette ki, mára ez az arány megközelíti a 20 százalékot. A ChatGPT, a Gemini, a Claude vagy a vállalati MI-rendszerek működtetéséhez ugyanis
nagyságrendekkel nagyobb számítási kapacitás szükséges, mint a korábbi internetes szolgáltatásokhoz.
Ez azonban egy új problémát is felszínre hozott. Az iparág fejlődésének fő korlátját ma már az elektromos energia jelenti. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése alapján az adatközpontok villamosenergia-fogyasztása a 2024-es 415 terawattóráról 2030-ra megközelítheti a 945-öt, kedvezőtlenebb forgatókönyv esetén pedig akár az 1200-at is. A Goldman Sachs számításai szerint az adatközpontok globális energiaigénye 2030-ig mintegy 165 százalékkal nőhet, tehát az MI-piacon az adatközpontok miatt az energiaellátás vált kritikus keresztmetszetté. Az USA-ban egy új adatközpont hálózati csatlakoztatása ma már gyakran négy-hét évet vesz igénybe, a techóriások erre válaszul saját elektromos infrastruktúrában kezdtek el gondolkodni. A Microsoft például húszéves megállapodást kötött a Three Mile Island atomerőmű újraindítására, amely elsősorban adatközpontokat lát majd el energiával, az Amazon megvásárolta a Talen Energy pennsylvaniai nukleáris létesítménye mellett fekvő területet (adatközpontcampust), míg a Google a Kairos Powerrel fejleszt kis moduláris atomreaktorokat (SMR). Világszerte több mint 22 gigawattnyi nukleáris kapacitást terveznek közvetlenül adatközpontok kiszolgálására, az első kereskedelmi SMR-ek pedig várhatóan a következő évtized első felében állhatnak üzembe. A legnagyobb felhőszolgáltatók így már nem tekinthetők egyszerű fogyasztóknak: saját rendszereik révén az energiaszektor meghatározó szereplőivé válnak.
Saját MI, közös ló
A Perzsa-öbölben márciusban végrehajtott dróntámadások rávilágítottak, hogy az adatközpontok és a mesterséges intelligencia működtetéséhez szükséges számítási kapacitás ma már olyan kulcsfontosságú infrastruktúrának számít, amelynek az ellenőrzése nemzetbiztonsági kérdéssé válik. Vagyis az MI-adatközpontok bekerültek abba a szuverenitási körbe, ahol eddig a kikötők, a villamosenergia-hálózatok vagy a távközlési rendszerek voltak.
A kulcsszó tehát világszerte a szuverenitás. Az Európai Unió 17 tagállam részvételével hét, úgynevezett AI Factory létrehozásáról döntött, amelyek célja, hogy európai kézben maradjon a fejlett mesterséges intelligenciához szükséges szuperszámítógépes kapacitás. Az EuroHPC program keretében megvalósuló beruházások már egy tudatos iparpolitikai stratégia részei: Európa ezáltal egyszerre igyekszik csökkenteni függőségét az amerikai szolgáltatóktól és a kínai technológiai ökoszisztémától. Hasonló gondolkodás figyelhető meg Ázsiában és a Közel-Keleten is. India szuverén MI-programot épít állami támogatással, Japán jelentős összegeket fordít hazai adatközponti kapacitások fejlesztésére, Szaúd-Arábia pedig az olajalapú gazdaság diverzifikációjának egyik kulcselemévé tette a mesterséges intelligencia infrastruktúráját.
A következő években így globálisan öt-hét, részben önálló MI-blokk alakulhat ki saját félvezetőellátási láncokkal, eltérő szabályozási környezettel, adatkezelési előírásokkal és felhőszolgáltatási ökoszisztémával. Nem mást jelent ez, minthogy a geopolitikai törésvonalak a digitális infrastruktúrában is lényegessé válnak.
A változás természetesen földrajzi mellett technológiai természetű is. Az elmúlt években a szegmens az MI-modellek fejlesztésére koncentrált, az Nvidia és a globális elemzők előrejelzései szerint azonban a mesterséges intelligencia piacán a hangsúly egyértelműen áttevődik a modellek betanításáról (training) azok napi futtatására és gyakorlati használatára (inference), vagyis a jövő adatközpontjainak egyrészt hatalmasnak kell lenniük, másrészt földrajzilag sokkal közelebb kell kerülniük a felhasználókhoz. Ez az olyan alkalmazások esetében lesz igazán fontos, ahol néhány ezredmásodperces késésnek is hatalmas jelentősége van. Az önvezető járművek, az ipari robotok, a valós idejű digitális asszisztensek vagy a kiterjesztett valóság rendszerei csak akkor működnek megfelelően, ha az adatközpont késlekedés nélkül képes kiszolgálni a felhasználót.
Vagyis egy a helyszíntől több száz kilométerre fekvő létesítmény ilyen esetekben már nem jelent megfelelő megoldást.
Ez viszont alapjaiban alakítja át az adatközpont-fejlesztések földrajzát. Az eddig megszokott, nagyvárosok közelében épített 50–100 megawattos komplexumok mellett nagyobb szerepet kapnak a kisebb, decentralizált adatközpontok, amelyek az ipari központok, logisztikai csomópontok vagy nagyvárosi régiók közvetlen közelében működnek.
Mindez azonban újabb problémát hoz felszínre. Az iparág súlyosbodó munkaerőhiánnyal küzd, becslések szerint világszerte mintegy 50 ezer betöltetlen állás vár magasan képzett villamosmérnökökre, nagyfeszültségű villanyszerelőkre, gépészeti szakemberekre és adatközpont-üzemeltetőkre. A probléma elsősorban Európában és Észak-Amerikában jelentkezik, ahol az energetikai átállás és az ipari beruházások ugyanezeket a szakembereket keresik, és legalább ilyen súlyos problémát jelent az elektromos hálózatokhoz szükséges berendezések hiánya. A nagyfeszültségű transzformátorok és kábelek globális kereslete olyan mértékben nőtt meg, hogy a korábban megszokott egyéves szállítási határidők 30–60 hónapra tolódtak ki, az árak pedig 30–70 százalékkal emelkedtek.
Az adatközpontok így mindinkább elveszítik az ingatlanpiaci jellegüket, és inkább a villamosenergia-hálózatokhoz, a kikötőkhöz vagy a gázvezetékekhez hasonló, állami szempontból is stratégiai infrastruktúrává válnak, ahol a megtérülésüket az energiabiztonság, az iparpolitika és a geopolitikai érdekek alakítják.
Merj kicsi lenni!
Az adatközpontok evolúcióját a következő tíz évben számos bizonytalanság övezi, a geopolitikai feszültségektől kezdve az energiahálózatok fejlesztésén át a mesterséges intelligencia technológiai fejlődésének üteméig. Annyi azonban igen valószínű, hogy az MI fejlődésének következő szakaszát néhány gigantikus adatközpont helyett egy sokkal elosztottabb, földrajzilag diverzifikált infrastruktúra uralja majd. Míg a világ legnagyobb komplexumai a legfejlettebb modellek betanítási központjai maradnak, az új beruházások zöme kisebb, moduláris adatközpontokban valósulhat meg, amelyek, ahogy említettük, közvetlenül a nagyvárosok, ipari parkok vagy logisztikai központok közelében épülnek fel.
Ez alapjaiban írja át az infrastruktúra-fejlesztést, és az egyik legdinamikusabban növekvő terület várhatóan az előre gyártott, moduláris adatközpontok piaca lesz. Ezek néhány megawattos egységekből épülnek fel, és akár két-három hónap alatt telepíthetők, szemben a hagyományos komplexumok többéves kivitelezési idejével. Az iparági előrejelzések szerint a moduláris adatközpontok piaca a jelenlegi mintegy 42 milliárd dollárról 2035-re 170 milliárd fölé emelkedhet, a teljes adatközponti piac értéke azonban megközelítheti az 1,1 ezermilliárd dollárt.
A növekedés nyertesei ugyanakkor vélhetően nem maguk az adatközpont-üzemeltetők lesznek. Ahogy a piac bővül, a hagyományos ingatlanfejlesztéshez kapcsolódó hozamok csökkenhetnek és átalakulhatnak, illetve az infrastruktúra más szereplőihez kerülnek. A villamosenergia-hálózatokat fejlesztő vállalatok, a hűtési technológiák kidolgozói, valamint az energia- és ellátásilánc-szereplők várhatóan nagyobb részt hasítanak ki az MI-beruházásokból, mint az adatközpontok tulajdonosai. Ám ami fontosabb: egyre kevésbé lesz releváns, hogy ki képes megalkotni a legerősebb MI-modellt. Sokkal égetőbb probléma lesz, hogy ki tudja a gyakorlatban a leginkább alkalmazni, elegendő villamos energiát biztosítani hozzá, kinek lesz megfelelő elektromos hálózata, ki jut hozzá időben a transzformátorokhoz és nagyfeszültségű berendezésekhez, illetve mely országok képesek olyan szabályozási környezetet kialakítani, amely egyszerre vonzza a beruházásokat és biztosítja az ellátásbiztonságot.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
