Egy nappal a kínai félvezetőipart célzó újabb amerikai korlátozások bevezetését követően már meg is érkezett Kína válasza. Peking olyan kritikus nyersanyagokra vetett ki exportkorlátozásokat, mint a gallium, a germánium, az antimon és a grafit.
Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkára Afganisztánban járt, hogy Kabult a nagyobb Eurázsiai Partnerség kulcsfontosságú elemévé tegye. Ez a vízió új kereskedelmi útvonalakat hozna létre, és segítené az intézményi partnerségek kialakítását Ázsiában. Moszkva céljai világosak, bővíteni a kereskedést Dél-Ázsiával, hogy csökkenthesse a Kínától való függőséget.
A Bloomberg alapos elemzést tett közzé arról, hogyan is működik az árnyékflotta. Az elemzők éveken át vizsgálták a feketén működő hajóhad tevékenységét, sőt annak egyik legnagyobb fészkébe, a Dél-kínai-tenger és a Malaka-szoros közötti vizekre is elmerészkedtek. Rámutattak, hogy egy óriási illegális hálózatról van szó, amelynek megregulázása ugyan számos nehézségbe ütközik, de mielőbb kívánatos lenne, mivel komoly kockázatokkal fenyeget.
Csütörtökön a földgáz európai irányadó ára 2023 novembere óta a legmagasabb szintre emelkedett. Ennek egyik oka, hogy az osztrák OMV az orosz vezetékes gázellátás esetleges leállására figyelmeztetett, a másik pedig a hirtelen jött novemberi hideg időjárás miatt megnövekedett fűtés és villamos energia iránti kereslet.
A közvélemény nyomására Törökország leállította az Izraellel folytatott eddigi gyümölcsöző kereskedését, ám a vállalatok természetesen igyekeznek megtalálni a kiskapukat, hogy az üzlet továbbra is folytatódjon. Ebben meglehetősen kreatívak, így Ankara szigorítani kényszerült, például megköveteli a török és palesztin vállalatoktól, hogy a kereskedelmi minisztériumtól kérjenek engedélyt az exportra.
Rögtön az ukrajnai konfliktus kirobbanása után Törökországtól halhattuk, hogy 2025-re új gázkereskedelmi központot hoznának létre Isztambulban. Az ötlet veleje természetesen az az igyekezet volt, hogy ezzel az európai gázéhséget enyhítenék jó pénzért az orosz gáz átcímkézésével. Az igazsághoz tartozik, hogy az ötlet kigondolói az oroszok voltak, hiszen ez segített volna kivédeni az országuk elszigetelésére irányuló nyugati kísérleteket. Mára a helyzet viszont megváltozott.
Donald Trump visszatérésével az USA és Kína között vívott kereskedelmi háború fokozódására lehet számítani. Az új elnök az első ciklusa idején már megnehezítette az ázsiai nagyhatalom dolgát, és most is erre készül. Peking viszont talán tanult az akkori lépésekből, és képes lehet megvédeni a gazdaságát az újabb csapásokkal szemben.
Az iráni háztartási gépek ágazatának közelebbi vizsgálata megmutatja, hogy a vállalatok milyen jelentősen alkalmazkodtak a szankciókhoz, kihasználva a korlátozott piac lehetőségeit. Alkalmazkodásuk ellentmond annak az általánosan elterjedt nézetnek, hogy a szankciókkal szembeni ellenálló képességet csak az állami beruházások elosztásával és a felülről irányított iparpolitikával lehet fokozni.
Bár Európa politikailag elkötelezte magát az orosz gázról való leválás mellett, továbbra is jelentős mennyiségben vásárol Moszkvától, ami alapvetően fenntartja az orosz–európai energiafüggőséget. Az Ukrajnán keresztül érkező gáz, valamint az orosz LNG-import paradox helyzetet teremt, ahol Európa közvetve mindkét háborús fél finanszírozásához hozzájárul.
Meglepetés volt 2022 októberében, amikor Irán váratlanul bejelentette, hogy szerződést írt alá Oroszországgal 40 gázturbina szállításáról. Ez is egy lehetőség volt a szankciók alá eső termékek pótlására, viszont nemrég Putyin orosz elnök mutatta be Oroszország első nagy teljesítményű gázturbináját – egy olyan berendezést, amelynek esetében egészen mostanáig teljes mértékben az importtól függtek.
Nagy vita folyik Donald Trump egyik kedvenc eszközéről, a vámokról: vajon valóban pozitívan hatnak majd az amerikai gazdaságra?
India a nyugati szankciók következtében az utóbbi időben jelentősen növelte csúcstechnológiai exportját Oroszország felé, tavaly júliusban például 95 millió dollár értékben szállított mikrochipeket és szerszámgépeket. A tranzakciók közel 90 százalékát indiai rúpiában bonyolítják le, mivel a szankciók korlátozzák Oroszország hozzáférését nyugati devizákhoz. Moszkva hozzávetőleg 8,5 ezermilliárd rúpia (102 milliárd dollárt) bevételre tett szert, főként olajeladásából, amelyért cserébe technológiát vásárol.
Az orosz Vzgljad portál beszámolója szerint az ország a negyedik helyen áll a világ legnagyobb hústermelői között, amit egyenesen csodának minősít. Elemzésükben annak jártak utána, miképp tudták forradalmasítani az ágazatot, hogyan jutottak el az amerikai csirkecomboktól való kolosszális függéstől oda, hogy teljesen önellátóak legyenek baromfi- és sertéshúsból. Azt is elemzik, hogy ez miért nem sikerült a marhahús terén.
Az EU és az USA egyre inkább függ a Kínából származó áruktól, különösen a gépek és elektronikai eszközök terén, miközben Kína csökkentette függőségét az amerikai és az európai beszállítóktól, főként a technológiaintenzív termékek terén. Bár Kína importfüggősége ezzel párhuzamosan a világ többi része, főként a nyersanyagexportőr országok felé megnőtt, az általános importfüggőség viszonylag stabil maradt.
Sokféle szemszögből boncolgatták a libanoni csipogók felrobbantását. A kínaiak, kicsit a saját büszkeségüket is fényezve, egy katari véleményt idéztek, miszerint a jó erkölcsű és lelkiismeretes arabok már régóta kínaira cserélték az amerikai technológiai eszközöket, a személyhívók felrobbanása után pedig a saját biztonságuk miatt aggódva fognak váltani.
Hiába a nagy szavak. Európát meggyőzték, hogy szabaduljon az orosz gáztól, majd az amerikai (sokkal drágább) cseppfolyós gázzal függetlenedhet az öreg kontinens. Idén már jóval kevesebb LNG érkezett az USA-ból, mivel az ázsiai piacok magasabb árai és a rövidebb utak nagyobb csábítást jelentenek. Nincs más megoldás, mint újra az orosz gázhoz folyamodni, így tovább nőtt az orosz LNG részesedése az EU piacán.
Gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, ami nem jó hír a magyar gazdaságnak, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. Átfutva a Spiegel gazdasági rovatát, sajnos nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. A vállalatoknak rosszul megy, de az IG Metall szakszervezet mégis lényegesen több pénzt követel az alkalmazottaknak. A tárgyalások eszkalálódhatnak.
Gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, ami nem jó hír a magyar gazdaságnak, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. Átfutva a Spiegel gazdasági rovatát, sajnos nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. A Német Iparszövetség (BDI) gyógyírként milliárdos beruházásokat szorgalmaz.
Gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, ami nem jó hír hazánknak sem, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. Átfutva a Spiegel gazdasági rovatát, sajnos nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. Kifejezetten rossz hír, hogy az első fél évben jelentősen nőtt a csődök száma.
Meg kell fontolni a stratégiai nyersanyagok, például az urán, a titán vagy a nikkel külföldi piacokra történő exportjának korlátozását – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök a kormánnyal folytatott megbeszélésén.
Az Nvidia mesterségesintelligencia-chipjei, mint az A100 és H100, Kínában továbbra is könnyen elérhetők, annak ellenére, hogy az USA korlátozta ezek exportját. A kisebb távol-keleti szolgáltatók alacsonyabb áron kínálják az Nvidia chipekkel működő felhőszolgáltatásokat, ami arra utal, hogy megkerülik az exporttilalmat.
Egyre gyakrabban panaszkodna az orosz importőrök, mivel az amerikai szankciók júniusi szigorítása után a kínai bankok többsége nem fogadja be a fizetéseiket. Jüanmilliárdok ragadtak az orosz–kínai tranzakciókban, ami fenyegetheti az orosz behozatalt. Persze mindenre lehet találni megoldást, a közvetítői díjak máris a nulla közeliről 6 százalékra emelkedtek. A kínaiak és mások félelme érthető, hiszen a nagyvállalataik erősen függnek az amerikai és európai piacoktól.
Kanada nyugati szövetségesei mögé sorakozva súlyos vámokat vezet be a kínai gyártású elektromos járművekre (EV), az alumíniumra és az acélra annak érdekében, hogy megvédje hazai gyártóit.
Rekordgyorsasággal fűződnek szorosabbra az azeri–orosz kapcsolatok. Putyin elnök bakui látogatásának hátterében most szó szerint a jószomszédi viszony megszilárdítása áll. A történetben a csavar, hogy Oroszországnak nagyobb szüksége van Azerbajdzsánra, mint fordítva.
Oroszország vélhetően megkezdte a cseppfolyós földgáz exportálását az Arctic LNG 2 központból, amely közvetlenül az év eleji beindítása előtt került súlyos szankciók alá. A kereskedők most érdeklődéssel figyelik, ahogy a gázszállítók befutnak az üzembe, majd onnan nyugati irányba távoznak.
Sokat hallhattunk arról, hogy Európa a szankciókkal leginkább önmagának okoz gondot. Ez legjobban egyes országok konkrét ágazatainak példáján szűrhető le, mint ahogy a finn faipar került lejtmenetbe. Csak azért, mert hiányzik nekik az a nyersanyag, ami az orosz erdőkből érkezett. Nem képesek pótolni más beszállítóktól, pedig vannak köztük már olyanok is, akik csak átcímkézik az árut.
Továbbra is milliárdos értékben áramlanak a dollár- és euróbankjegyek Oroszországba, annak ellenére, hogy a háborús szankciós csomagok keretében az USA és az EU is felfüggesztette a készpénzexportját. Az elmúlt időszakban tapasztalt forgalom leginkább nemesfémekhez, illetve Moszkva keleti szövetségeseihez köthető.
Washington egy hidegháborús szabályozás módosításához nyúl a kínai chipgyártás fejlődésének és megerősödésének feltartóztatása érdekében. A terv célja, hogy a távol-keleti gyártók minél nehezebben jussanak hozzá a szükséges technológiákhoz, szoftverekhez és alapanyagokhoz.
A nyugati megfigyelők észlelték, hogy bár Kína gazdasága nem igazán pörög, de komoly erőforrásokat mozgósítva, több területen is elkezdte felhalmozni a tartalékait, amivel kezdi magára vonni a „globális figyelmet”. Úgy vélik, ez könnyen értelmezhető a tajvani és a nyugat elleni háború előfutáraként.
Két érdekes cikk is foglalkozik az orosz reálbérek növekedésével, a fogyasztás bővülésével. Az orosz Vzgljad portál büszkén ad számot, hogy a szankciók ellenére (vagy inkább a szankciók ösztönzésére) milyen sikereket értek el a szegénység leküzdésében. A Financial Times pedig meglepő objektivitással írja le az orosz valóságot, igaz, figyelmeztet a gazdaság túlhevülésére. Már csak ezt felejtette leírni, hogy a büntetőintézkedéseknek nem sok értelmük volt.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
