Németország ipara minden válság után alacsonyabb növekedési pályára kerül. A korábbi exportkirályság recseg-ropog, az energiaárak nem tudnak lenyugodni, a szabályozás és a bürokrácia pokollá teszi a vállalatok működését, Kína pedig alázatos vevőből mindent legyaluló exportnagyhatalommá vált. Ahogy a dolgok állnak, a stagnálás lenne az új normális.
Majdnem húsz év kellett hozzá, de a bankok visszaszerezték az emberek bizalmát – sőt, tavaly a válság előtti szintet is túlszárnyalták a leginkább sújtott országokban. De vajon tartós fordulatról beszélhetünk, vagy csak a gazdasági fellendülés kozmetikázza a számokat?
Bár az Egyesült Államok gazdasága folyamatosan növekszik, páran mégis elkezdtek aggódni. David Rosenberg, a Rosenberg Research közgazdásza szerint nő a recesszió kockázata, mivel az általa vizsgált 20 recessziós mutató 45 százaléka veszélyes folyamatokat jelez. 2022-ben még csak azok 10 százaléka adott okot aggodalomra.
Minden gazdasági válság kihívások elé állítja a gazdasági szereplőket, különösen azokat, akik hosszabb távon kénytelenek szembenézni a munkanélküliséggel. Milton Friedman, a neves közgazdász szerint a munkanélküliség mértéke jól tükrözi a kormányzati teljesítményt. Ebben a cikkben a 2008-09-es pénzügyi válság és a 2020-21-es koronavírus válság válaszintézkedéseit hasonlítjuk össze a munkanélküliség szempontjából. Az elemzés során kiderül, hogy a munkanélküliség drasztikus növekedését a 2010-es kormányváltás állította meg, a jelenlegi rendszerben arányosan többen jutnak álláskeresési támogatáshoz, mint a korábbi, balliberális kormányzat idején, és hogy a jelenlegi álláskeresési támogatás rövid távon jelentősebb segítséget nyújt, mint a 2010 előtti rendszer.
