Az európai acélipar mély válságban van: a ThyssenKrupp 11 ezer munkahelyet szüntet meg a magas energiaárak és a kínai acélimport miatt, miközben 3 milliárd eurós beruházással zöldacélgyártásra áll át. A Dunaferr összeomlása is mutatja, hogy az EU-ban a védővámok hiánya és a zöldátállás költségei veszélyeztetik az iparág jövőjét.
Namíbia zöldhidrogén-nagyhatalommá válna, miközben saját lakosságának a fele még mindig nincs rácsatlakozva az elektromos hálózatra. A HyIron és a Hyphen két nagyon eltérő utat kínál: az egyik már termel, a másik csak ígéret – egyelőre.
Az acélipar a globális GDP 4 százalékát adja, de a károsanyag-kibocsátás 11 százalékáért felel. Mivel a zöldacél termelése drága, 2030-ra csak az új kapacitások 36 százaléka lesz árammal működő kohó, és ezek is gyakran szénalapú áramot használnak, főként Kínában és Indiában.
Kína acélipari túlkapacitása elérheti a 250 millió tonnát, lenyomva az árakat. Az EU gyártása stagnál, Dunaújváros acélüzeme pedig sajnos az utolsókat rúgja. A kínai ipar nemcsak napelemekből termel túl sokat, hanem a helyi acélipar is hatalmas túlkapacitási válságban van. Ez pedig nyilvánvalóan jelentős hatással van, illetve lesz a globális piacokra, benne természetesen az Európai […]
A német acélipar, élén a ThyssenKrupp Steel Europe-pal, válságos helyzetben van a gyenge kereslet, az olcsó ázsiai import és a magas energiaköltségek miatt, ami több mint 11 ezer munkahely megszüntetéséhez és kapacitáscsökkentéshez vezet. Eközben milliárdos beruházásokkal igyekeznek klímabarát technológiákra váltani. A szakszervezetek élesen bírálják a terveket, amelyek szerintük veszélyeztetik a munkahelyeket és Németország ipari jövőjét.
