Friedrich Merz kutyaszorítóban van: a kormányalakítás után már nem tud hozzányúlni az alkotmányos adósságfékhez, ezért a jelenlegi béna kacsa parlamenten próbálja meg keresztülverni azt. Csakhogy ez így igen távol áll a demokratikus alapelvektől.
Három évig bírta a mesterségesen összetákolt, az első pillanattól kezdve egymással semmiben egyet nem értő, egységes gazdaságpolitikai koncepciót felmutatni nyomaiban nem tudó pártokból álló német kormánykoalíció. A kimúlás törvényszerű volt és dicstelen. A romok eltakarítása és a német gazdaság életre keltése már egy új kancellár és kormány dolga lesz.
Lindner pénzügyminiszter tényleg kormányt buktatott: Scholz kancellárnak egy koalíciós egyeztetésen fogyott el az ereje és a türelme, majd úgy döntött, kirúgja tárcavezetőjét. Németországban előre hozott választások jönnek.
Óriási, 40 milliárd eurós lyuk tátong a jövő évi német költségvetésben. A három kormánypárt hamarosan megkezdi a tárgyalásokat, de még abban sem értenek egyet, hogy miben kellene egyetérteniük. Ha azonban nem lesz konszenzusos költségvetés, az a Scholz-kabinet haláltusáját eredményezi.
Christian Lindner szerint a belátható jövőben a kormánynak semmilyen pénzügyi mozgástere nem lesz, így az egyes minisztériumok le is állhatnak az irreális kívánságlisták körmölésével.
A Scholz kancellár által meghirdetett militáns fordulattal, a Zeitenwendével csak az a gond, hogy zömében hitelből fedezik. Az összeg 2027-ig tart ki, hogy utána miből finanszírozzák a haderőfejlesztést, senki nem tudja. Az újabb kölcsön megoldás lehetne, de ahhoz alkotmánymódosítás kellene – ami a legbonyolultabb dolog lenne most.
Fűt-fát és sok milliárd eurót ígért a külföldi chipgyártóknak Berlin, ha Németországban létesítenek üzemet. Az Intel és a TSMC a német költségvetés összeomlása után már egyáltalán nem biztos a források biztosításában. Ahogyan abban sem, hogy akarnak-e még építkezni.
