Az iráni háború átrendezi az Öböl-államok, Törökország, Kína és Oroszország mozgásterét a Közel-Keleten, a térség minden szereplője a saját biztonsága, gazdasági érdekei és szövetségi kényszerei között lavíroz.
Ali Hámenei februári halálával és fia, Modzstába márciusi hatalomátvételével a nyugati elemzők már a vészharangot kongatják: a teheráni rezsim esetleges összeomlása nyomán egy az al-Kaidához hasonló, decentralizált globális síita terrorhullámot jósolnak, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.
Irán Modzstába Hámenei személyében az eddig legfelsőbb vezető fiát választotta az ország élére. Sokak szerint az Iszlám Köztársaság történetének egyik legellentmondásosabb hatalomátadásáról van szó, mivel az eddig is befolyásosnak tartott, de hivatalos tisztséget sosem viselő vallási vezető kinevezése egyszerre ígér keményebb külpolitikát, belső hatalmi harcokat és újabb feszültségeket a Nyugattal.
Irán történelmi fordulóponthoz érkezett. Ali Hámenei halála után a háború árnyékában dől el, hogy a mérséklődés vagy a radikalizálódás felé fordul-e a teheráni rezsim. A háttérben már zajlik a hatalmi játszma, miközben a világ lélegzet-visszafojtva figyeli, ki kerül Irán élére.
Az Egyesült Államok és Izrael légicsapásai új szintre emelték az iráni konfliktust: a rezsim vezetőinek likvidálása után Teherán lezárta a Hormuzi-szorost és támadásokat indított amerikai bázisok ellen. Az várható volt, hogy a válság eszkalálódik, azt azonban kevésbé láttuk, hogy Washington elmegy-e egészen a rezsimváltásig, és hogy a világ meddig bírja a kialakulóban lévő energiapiaci sokkot.
A nukleáris fenyegetés csak ürügy? Valós lehet az érv, amely szerint Izrael légicsapásai nem az iráni atomlétesítményeket, hanem a rezsim szívét célozzák. Miközben a világ az urán százalékos tisztaságáról vitatkozik, Netanjahu célja nem a dúsítás megakadályozása, hanem az iszlám köztársaság térdre kényszerítése. De mi történik, ha a rendszer nem bukik meg?
Némi meglepetésre egy reformista jelölt, Maszúd Pezeskian nyerte az elnökválasztást Iránban, amely pragmatikus fordulatot jelent a helikopter-balesetben elhunyt Ebrahim Raiszi keményvonalas politikájához képest. Habár a legfelsőbb vezető, Ali Hamenei dönt az érdemi kérdésekben, Pezeskian nemrégiben publikált esszéje számos olyan kérdést boncolgat, ami szembemegy a központi narratívával.
Az iráni elnök halálával járó májusi helikopterbalesetet követően megtartották az iráni elnökválasztás első fordulóját, amit a reformista Maszúd Pezeskian nyert, miután a rezsimpárti szavazatok megoszlottak a három konzervatív jelölt között. Nem is annyira az elnök, mint inkább a részvétel számít a rezsimnek, hogy legitimálja hatalmát és igazolja minőségi fölényét a szunnita Öböl menti monarchiákkal szemben.
Repülőgép-balesetben meghalt az iráni elnök, Ebrahim Raiszi és külügyminisztere, Hoszein Amirabdollahian Kelet-Azerbajdzsánban. A tragédia körülményei gyanúsak, nem zárható ki az idegenkezűség sem, ám Izrael tagadja a médiában keringő vádakat. Mi várható az elkövetkező hetekben Iránban?
