A Fehér Házban feléledt a régi ösztön: ha nem tudsz együttműködni egy kormánnyal, buktasd meg. Donald Trump Venezuela-politikája így gyorsan átfordult tárgyalásból fenyegetésbe. A Fehér Ház rezsimváltásban gondolkodik, a kérdés viszont nem az, hogy képes lesz-e megdönteni Maduro uralmát. Inkább az, mi jön utána.
Biden Fehér Háza erő helyett a gyengeséget mutatta meg, miközben egy életek százezreit követelő, és számára az afganisztáni kivonuláshoz hasonló csődöt eredményező proxyháborúban játszotta tovább az eljátszhatatlant. Ez már a végjáték.
Marco Rubióval az amerikai külpolitika visszatér az aktívabb és nyersebb erőpolitika irányvonalához, különös hangsúlyt fektetve Kína megfékezésére és a demokrácia védelmére. A Trump-adminisztráció az izoláció helyett proaktív stratégiát alkalmaz majd, célul tűzve ki az USA globális befolyásának erősítését. Rubio az amerikai vezető szerep megszilárdítására törekszik majd az új multipoláris világrendben.
Bárki is lesz az Egyesült Államok következő elnöke, Joseph Stiglitz közgazdasági Nobel-díjas professzor máris írt neki egy levelet, tele intelmekkel – valamint Washington jelenlegi kül- és gazdaságpolitikai törekvéseinek időnként kifejezetten éles bírálatával.
Van-e még bármennyi esélye az Egyesült Államoknak visszaszerezni azt a globális hegemóniát, amely látványosan csúszik ki a kezéből? Vissza lehet-e kerülni a trónra, amelyet többtucatnyian fűrészeltek alatta? Létezik-e diplomáciai konfliktuskezelés az izompolitikán túl?
