Az arany ötezer dollár fölé emelkedett, ebbe pedig a piac egyszerre árazza be a menekülőeszköz-keresletet és a monetáris rend körüli bizonytalanságot. A dollár mellett érdemes szélesebb körben kitekinteni: az olaj és a búza terén jóval visszafogottabb a mozgás, tehát mindez több mint egy szimpla dollárgyengülés.
A hét ábrája
Ősszel látványosan felpörgött a kínai–orosz aranykereskedelem. A rekordösszegű tranzakciók mögött egy mélyebb geopolitikai és monetáris fordulat rajzolódik ki: az államok egyre nyíltabban készülnek egy bizonytalanabb, konfliktusosabb pénzügyi világrendre. Az arany „aranykora” tehát az instabilitást vetíti előre.
A szudáni háborús övezetekből kitermelt arany rejtett útvonalakon – csempészek, milíciák és közvetítők között – mozog, mielőtt elérné az Egyesült Arab Emírségeket, ahol pénzzé és befolyássá alakítják. Ez a kereskedelem, amely az államok összeomlásában gyökerezik és fegyveres csoportok támogatják, ma a Perzsa-öblöt Afrika legsebezhetőbb pontjaihoz köti.
A második negyedév tanulsága, hogy a globális tartalékkezelés nem sprint, hanem maraton. Bár a tartalékeszközökben a dollár hányada csökkent, erre a magyarázat mégsem az euró arányának a növekedése.
Az arany árfolyamának rekordemelkedése nemcsak a befektetők biztonságkeresését tükrözi, hanem mélyebb bizalmi válságot is jelez a globális pénzügyi rendszerrel szemben. A dollár gyengülése, a központi bankok aranyvásárlásai és a növekvő infláció mind arra utal, hogy a világ új gazdasági korszak küszöbén áll.
A globális pénzügyi rendszerben egy történelmi átrendeződés zajlik, ahogy a központi bankok az amerikai állampapírok helyett egyre nagyobb arányban választják az aranyat, jelezve egy új, többpólusú monetáris korszak kezdetét.
A Száhel-övezetben uralkodó katonai junták egyre keményebben lépnek fel a nagy nyugati bányavállalatokkal szemben. Jogi korlátozások és vezérigazgatói letartóztatások fenyegetik a legnagyobb nyugati vállalatokat. Eközben a kínai és az orosz partnerek előtt új lehetőségek nyílnak a térségben.
A befektetési arany szárnyal a világpiacon, az ára október végéig 2754 dollárra emelkedett unciánként (88,5 dollár/gramm). Mindez ahhoz vezetett, hogy az aranytermékek kínai kiskereskedelmi ára is grammonként 800 jüan (112 dollár) fölé emelkedett. Az ékszerboltok kénytelenek bezárni, mert a kínai fogyasztók ennyit már nem szánnak erre, miközben eddig hagyományosan sok aranyat (főleg ékszert, nem befektetési fémet) vásároltak.
Az elmúlt évtizedben az orosz és a kínai jegybank növelte legdinamikusabban az aranytartalékát, így globálisan már az ötödik, illetve hatodik legnagyobb mennyiséget tudhatják magukénak. Moszkva és Peking szándékai mögött a tartalékaik dollártól való diverzifikációja húzódik meg. Ugyanez, bár kisebb mértékben, más olyan, főként a globális délhez tartozó állam esetében is megfigyelhető, mint India és Törökország.
1971-ben a Bretton Woods-i rendszert felváltotta a fedezetlen pénzen alapuló gazdaság. Azóta válságos utakon jár a világgazdaság és a helyzet egyre inkább reformokért kiált. Lássuk, milyen trendek vették kezdetüket az új pénzügyi rendszer bevezetése óta és mik voltak ezek hatásai hosszú távon.
Továbbra is milliárdos értékben áramlanak a dollár- és euróbankjegyek Oroszországba, annak ellenére, hogy a háborús szankciós csomagok keretében az USA és az EU is felfüggesztette a készpénzexportját. Az elmúlt időszakban tapasztalt forgalom leginkább nemesfémekhez, illetve Moszkva keleti szövetségeseihez köthető.
A kínai fogyasztók érzékelik a gazdaságukban rejlő kockázatokat, elkerülik a külföldi luxusmárkákat, a prémium importált brandek helyett inkább az olcsóbb hazai felé fordulnak. Viszont hiába a gazdasági bizonytalanság, a kínaiak aranyvásárlása pörög, ami rekordmagasságba emelte az árakat.
A kamatlábak várhatóan alacsonyabb szintre süllyednek majd, miután az infláció mérséklődni kezdett. Így a befektetők újra a részvény- és árupiac felé fordulhatnak. A magánbefektetők számára izgalmas év következik. Azt, hogy potenciálisan milyen területen érdemes befektetni, ebből a cikkünkből tudhatja meg.
Már magában a felvetésben két állítás van elrejtve: az egyik, hogy az orosz aranybányászat megtalálta a megoldást a nyugati szankciókra, a másik pedig, hogy valamiért Kína növeli az aranytartalékait, de ezzel nem szeretné borzolni a kedélyeket.
Az átalakuló világgazdasági és globális rendben nem csak a gazdasági, demográfiai és katonai súlypont tolódik el. Az arany áramlásában is láthatunk egy nyugatról keletre való eltolódást, igaz a régi mondás: „az arany oda megy, ahol a pénz van”.
2022-ben a geopolitikai kockázatok és a magas infláció komoly kihívások elé állították a befektetőket. Míg az arany relatív biztonságot nyújtott, az ingatlanok és kriptovaluták nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
