A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján szeptemberben a fogyasztói árak havi alapon nem változtak. Az infláció mértéke az előző év azonos időszakához viszonyítva – júliushoz és augusztushoz hasonlóan – átlagosan 4,3 százalékot ért el.
Az árréscsökkentésnek köszönhetően az érintett élelmiszerek 20,3, míg a drogériai termékek ára 26,1 százalékkal lett kedvezőbb. A bankokra, biztosítótársaságokra és a telekommunikációs cégekre vonatkozó önkéntes árkorlátozáshoz július 1-jétől a gyógyszeripari szereplők is csatlakozhattak, így 34 nagy forgalmú, vény nélküli szabadáras és 10 vényköteles nem támogatott készítmény lett olcsóbb.
Míg a 2008-as világgazdasági válságot követően a cégek árazási stratégiája az alacsonyabb árakon, ezáltal az úgynevezett költségérzékeny vásárlók megtartásán alapult, az utóbbi pár évben inkább az árrés növelése lépett a gazdaságpolitikájuk előterébe, még akkor is, ha ez kevesebb eladást jelent. A vezetők bevallják, hogy manapság többször emelik az árakat, és ezt addig tervezik tenni, ameddig csak lehet. Az eredmény? Még nagyobb infláció.
Ahogyan a világ több részén , a multinacionális vállalatok Görögországban is az inflációt ürügyül használva emelik az áraikat, ezáltal pedig komoly „extraprofitra” tehetnek szert, míg a fogyasztók azok, akik a legjobban szenvednek a tartós árszínvonal-növekedéstől. A kabinet válasza pénzbirságok formájában érkezett, persze ezek lényegesen elmaradnak azon extraprofitoktól, amelyeket e cégek zsebeltek be az utóbbi időben. Továbbá kiderül az is, hogy nem csak a vállalati szféra, hanem a tartós inflációnak köszönhetően a kormány is jobb gazdasági eredményeket mutathatott be.
Az orosz alkoholgyártók azt kérik a kormánytól, hogy legalább 7 százalékkal emelje meg a nemzeti ital minimálárát.
A kartellezésnek vannak sokkal elegánsabb formái is. Az Amazon és a húsárrögzítési ügyben folytatott trösztellenes vizsgálat azt mutatja, hogy az inflációt valószínűleg az adatmegosztás formájában megvalósuló együttműködés is növeli.
