A nyersanyagok geopolitikája
Ki birtokolja azokat az ásványi erőforrásokat, amelyekre a globális energiaátmenet, az ipari termelés és a modern technológiák épülnek? A válasz unalomig ismert: elsősorban Kína.
Ki birtokolja azokat az ásványi erőforrásokat, amelyekre a globális energiaátmenet, az ipari termelés és a modern technológiák épülnek? A válasz unalomig ismert: elsősorban Kína.
A zöldátállás folyamata cseppet sem romantikus, a lítium, a kobalt, a grafit és a ritkaföldfémek ugyanis olyan országokban koncentrálódnak, amelyek némelyike finoman szólva sem a globális rend stabil pillére – ennek ellenére ők diktálják majd az átmenet feltételeit.
Az év végéhez közeledve összeszedtük a tíz legolvasottabb cikkünket. A hatodik arról számolt be, hogy miként bukott el Zelenszkij terve, amely szerint ásványkincsekkel fizetett volna a Nyugat támogatásáért.
Afrika nagyobb országai és regionális csoportosulásai egy ambiciózus tervet gondoltak ki. Létrehoznának egy új valutát, amelyet a kritikus ásványok fedeznének. Az új fizetőeszközt segíthetné a földrész technológiai fejlődését és a gazdasági növekedést.
Pénteken egyelőre dugába dőlt a nagy ukrán-amerikai nyersanyagalku, aminek a tárgyát az orosz sajtó még az aláírás előtt igyekezett kétségbe vonni, és ehhez még Putyin felkínálta az amerikai vállalatokkal való együttműködés lehetőségét is.
A Bloomberg bennfentes embereket idézve megállapítja, hogy több európai ország fontolgatja az afganisztáni nagykövetségének újranyitását, csaknem három évvel a csúfondáros nyugati kivonulás után. Igaz, ez a tálibok diplomáciai elismerését vonná maga után. Persze nagy a kísértés, az országnak ugyanis érdekes a geopolitikai fekvése, és nem megvetendő az ott lévő ásványi kincs, amiért Kína és Oroszország már be is jelentkezett.
Az afrikaiaknak régóta ígérik, hogy a kereskedelem liberalizációja felgyorsítja a növekedést és a strukturális átalakulást. Ehelyett csökkentette a földrész szerény termelési kapacitásait, az ipart és az élelmezésbiztonságot. Jomo Kwame Sundaram, az ENSZ volt gazdaságfejlesztési főtitkárhelyettese szerint a termelés kapacitásának növelése nélkül visszafelé sülhet el a piacok teljes megnyitása.
Norvégia a környezetvédők és természettudósok legnagyobb tiltakozása ellenére még nagyobb fokozatra kapcsol a mélytengeri erőforrások kiaknázásának terén. Egy új törvényjavaslatuk lehetővé tenné, hogy az eddig nem használt tengerfenéki területeken is végezhessenek földgáz-, kőolaj-kitermelést, valamint különféle, a zöldmegújuláshoz fontos ásványkincsek bányászatát, utóbbit elsőként a világon. A tervezetben kijelölt terület nagy része sarkvidéki részeket fed le, ahol a nemzetközi jog szerint Norvégiának joghatósága van az ásványkincsek kiaknázására.
Megint egy olyan stratégiai alapanyagra vethetnek ki korlátozó intézkedést, amelynek Peking a legnagyobb termelője és exportőre – és persze nélkülözhetetlen az elektromosjármű-iparban.
Az afrikai államokkal kötendő megállapodások az Európai Unió azon erőfeszítéseinek része, hogy több lábon álljon az ásványi kincsekhez való hozzáférésben. A most két országgal – a Kongói Demokratikus Köztársasággal és Zambiával – tető alá hozott partnerségi egyezség aláírására várhatóan október végén, az unió brüsszeli beruházási csúcstalálkozóján kerül sor.