Első körben Mexikónak és Kanadának ment Washingtonból a 25 százalékos vámról szóló levél, majd Kína következett 10 százalékkal. Az első kettő megtorló vámokkal felel, így beleáll a kereskedelmi háborúba – utóbbi azonban feltűnően óvatos, és csak a „szokásos” feljelentést tette meg a Kereskedelmi Világszövetségnél. Azt sem gondolta komolyan.
Az Egyesült Államok az elmúlt évtizedek leszerelési hulláma után most újult erővel veti bele magát a nukleáris fegyverek kapacitásbővítésébe. A fegyverkezési verseny már meg is kezdődött, de 2026-tól brutális szintet fog lépni.
Vajon a késő bronzkori emberek tudatosították-e egyáltalán, hogy a civilizációjuk összeomlóban van? Ez a kérdés nem véletlen. Ha mi magunk – főképp a fejlett Nyugatot értve – az összeomlás kezdeti szakaszában lennénk, vajon képesek volnánk-e tudatosítani? És tennénk-e valamit ellene?
Az Egyesült Államok megkezdte a rekonstrukcióját annak a repülőtérnek, ahonnan 1945. augusztus 6-án az az atombombával felszerelt B–29-es amerikai gép szállt fel, amely ledobta Hirosimára a Little boy névre keresztelt bombát. Az amerikai hadsereg már megkezdte kiirtani az évtizedek alatt a repteret benőtt növényzetet. Ez a törekvés illeszkedik a szélesebb körű amerikai stratégiába: Kína növekvő ázsiai csendes-óceáni befolyása ellen az Egyesült Államok dollármilliárdokat fektet be új, stratégiailag kulcsfontosságú helyszínek modernizálásába, rekonstrukciójába.
Egy nukleáris háborút nagyjából úgy képzelünk, hogy az USA és Oroszország addig lövi egymást, amíg el nem pusztul a fél világ. De mi van akkor, ha Moszkva Ukrajnában teszi meg a nyitólépést? Törvényszerű lesz a válaszcsapás, vagy van más lehetőség is?
