A Lengyelország és Litvánia közötti keskeny földsáv ismét a katonai stratégák és a média figyelmének középpontjába került mint a potenciális orosz agresszió célpontja. Bár a régió stratégiai jelentősége vitathatatlan, és a NATO védelmi tervezésének egyik kulcsfontosságú eleme, alaposabb elemzés után több nyomós érv is szól az ellen, hogy Moszkva valóban inváziót fontolgatna ezen a területen.
A legtöbben figyelmen kívül hagyták az Európai Parlament múlt heti állásfoglalását az európai védelem jövőjéről szóló fehér könyv egyik pontjáról. Az ugyanis hangsúlyozta a keleti pajzs és a balti védelmi vonal fontosságát.
A Szovjetunió összeomlása után a balti államok egy gazdasági csodát vittek végbe, köszönhetően a skandináv országok befektetéseinek. Az utóbbi időben azonban megfordult a folyamat a vélt orosz fenyegetettség miatt.
A Rail Baltica a tervek szerint Tallinntól Varsóig biztosítja majd a balti államok szorosabb kapcsolódását az európai infrastruktúrába. Amellett, hogy összhangban van az uniós klímacélokkal, a projekt az esetleges katonai mozgósításokat is meggyorsítja. Kérdés, hogy lesz-e rá elég forrás, és mikor készül el teljesen.
A balti országok erősen beleálltak a háborús retorikába, az orosz Vzgljad portál pedig vizsgálta a balti vasúttársaságok helyzetét. Bizonyosan van elfogultság az írásukban, de reálisan szemlélve túl nagyot nem lódítanak.
Litvánia, Észtország és Lettország kilépnek a 16+1 együttműködésből.
Három balti állam jelentette be távozási szándékát a 16+1 együttműködésből.
