„No lám, majd a piac láthatatlan keze mindent elrendez” – gondolhatjuk, amikor az uniós intézményeknél lobbizó vállalatokról olvasunk. Van azért abban némi ellentmondás, hogy azok a vállalatok, amelyek rendszeresen az állami beavatkozás visszafogását kérik, jelentős összegeket fordítanak a lobbitevékenységre.
A mesterséges intelligencia korában az elitnek már a munkás sem kell… Vajon a Big Tech közbenjárásával a Nyugat tényleg petroállammá züllik, vagy ennek van valami alulról szerveződő társadalmi ellensúlya?
A mesterséges intelligencia jövőjéről szóló viták leggyakrabban a technológiai kockázatokra vagy az etikai dilemmákra koncentrálnak. Az Anthropic körüli botrány azonban egy sokkal prózaibb tényezőt hozott felszínre: a hatalmat. Amikor egy technológia hadászati stratégiai jelentőségűvé válik, az ellenőrzés nem a fejlesztőké többé. Az atombomba története már megmutatta, hogyan zajlik ez a folyamat.
Az EU-s digitális szabályozási törvény papíron a transzparenciáról szól. Valójában azonban Brüsszel egy olyan, fokozatosan szigorodó cenzúra- és beavatkozási rendszert hozott létre, amely a másképp gondolkodást rendszerszintű kockázattá minősítheti – és annak megfelelően is kezelheti.
Ki dönt arról, mire használható egy mesterséges intelligencia? A fejlesztő magánvállalat, amely etikai kockázatot lát, vagy az állam, amely a nemzetbiztonságra hivatkozik? Az Anthropic és a Trump-kormányzat összecsapása döbbenetes választ adott: Washington saját, eddig agyonsztárolt beszállítóját minősítette hivatalosan kockázati tényezőnek.
Az amerikai technológiai elit 2025-ben nagyjából 550 milliárd dollárral lett gazdagabb, miközben a mesterséges intelligencia köré épült befektetői eufória soha nem látott méreteket öltött. Musk bebetonozta a trónját, Jensen Huang rakétasebességgel lőtt ki – de meddig fújható még a lufi?
Az EU korábbi vakhite a digitális piacok feletti szabályozásra épülő uralomban mára teherré vált: Brüsszel párhuzamosan próbál kitartani a saját normái mellett és menekülni az amerikai nyomás elől – egyre kevesebb sikerrel. Az amerikai elnök egyszerre szorítja sarokba a vámokkal Európát és számolja fel a brüsszeli modell globális befolyását.
Az amerikai gazdaság motorháztetője alatt már nem a diverzifikált ipar duruzsol, hanem egyetlen túlhajtott processzor zúg, miközben a műszerfal visszajelzői megtévesztő nyugalmat sugároznak.
Washington a kreativitást, Peking az alkalmazást tartja a verseny kulcsának. Míg az Egyesült Államok a Big Tech laborjaiban tervezi a jövőt, Kína a gyárakban és városokban építi meg a saját MI-birodalmát – a kérdés ugyanis nem az, ki fejleszti ki előbb a szuperintelligenciát, hanem hogy ki tud gyorsabban valóságot teremteni belőle.
A mesterséges intelligencia felforgatta az informatikusok munkaerőpiacát: a korábban biztos karrier mára állásvadászattá vált, ahol a belépő szintű pozíciókat egyre inkább algoritmusok veszik át.
Három nagy techcég 23 millió dolláros partnerséget kötött az Egyesült Államok egyik legnagyobb tanárszakszervezetével – nagyot kaszálhatnak rajta.
Donald Trump újra támadóállásba helyezkedett – ezúttal nemcsak Kanada, hanem az Európai Unió digitális szabályozása ellen is. A techóriásokat sújtó adók miatt felfüggesztett kanadai tárgyalások hátterében valójában egy globális játszma bontakozik ki: ki szabályozhatja a digitális világot és ki húzhat belőle hasznot?
A világ vezető techvállalatai soha nem látott mértékben vetik bele magukat a mesterségesintelligencia-fejlesztésekbe: az idén akár 300–320 milliárd dollárt is költhetnek csupán erre a területre. Úgy tűnik azonban, hogy a kínai DeepSeek jelenti a „rést a pajzson”, amely töredékáron hozott létre hasonló képességű MI-modelleket, mint a nyugati óriások.
A Szilícium-völgy legendái közül többen szerepet kapnak a Trump-kormányzatban. Az elnök olyan szinten emelte be a technológia vezéralakjait a legfelsőbb szintekre, hogy azok immár minden eddiginél jobban tudják befolyásolni a geopolitikai változásokat. Multipoláris helyett jöhet a technopoláris világrend?
Sor került Donald Trump elnöki beiktatására, amelyen számos korábbi alkotmányos és íratlan szokást megtörtek. Az esküceremónia vendéglistája jelzésértékű. Mutatjuk!
A Meta főnökénél történt valami furcsa, de megmagyarázható: az ember, aki agyoncenzúráztatta a Facebookot Biden elnök kérésének megfelelően, hirtelen a szólásszabadság harcosa lett, sőt: Trumpot Brüsszel megbüntetésére kéri.
A technológiai óriások nemcsak termékeket, hanem piacokat is uralnak, befolyásolva a versenyt és a fogyasztói szokásokat. Milyen hatással van mindez a kisebb vállalatokra és a globális gazdaságra? A technofeudalizmus korában a digitális földesurak új kihívások elé állítják a világot – de lesz-e ellensúly?
San Francisco, amely egy évtizede még gazdasági fellendülést várt az egykori Twitter beköltözésétől, kapott egy utolsó fricskát Elon Musktól. Az X főnöke péntek 13-án int búcsút végleg a városnak.
Az új, mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok a transzatlanti technológiai szakadék elmélyülését kockáztatják, ahelyett, hogy csökkentenék azt.
Küszöbön a mesterséges intelligencia forradalma, de az lassan jön el, még akkor is, ha jelenleg több nagyvállalat mintegy 400 milliárd dollárt költött ilyen fejlesztésekre. Ugyan az alkalmazottak 75 százaléka használja a mesterséges intelligenciát a gépén, ez az üzleti folyamatokra számos aggály miatt nem jellemző.
A mesterséges intelligencia piacának kibontakozásával félő, hogy a big tech cégek olyan nagy erőre tehetnek szert, hogy a saját igényeiknek megfelelően fogják torzítani a piacot. Az illetékes hatóságok világszerte le vannak maradva, pedig fel kell kötniük a gatyájukat.
Rendkívül kínos véget ért Brüsszel próbálkozása, hogy Elon Musk X platformja ellenében saját közösségi oldalt indítsanak. A nyilván sok adófizetői euróba került EU Voice két év alatt negyven felhasználót tudott felmutatni. A szánalmas produkció végül a kukában végezte.
Yanis Varoufakis, a korábbi görög pénzügyminiszter legutóbbi írásában elmagyarázza, hogy a „Big Tech’s cloud capital”, a „felhőtőke” ellen miért hatástalanok a hagyományos trösztellenes intézkedések.
Unalomig ismert az ok: a Zuckerberg-művek még mindig nem szokott le a felhasználók személyes adatainak reklámcélokra való felhasználásáról. Pedig úgy fogadkozott.
Elon Musk vérengzése a Twitternél semmi a Meta vezéréhez képest, aki 11 ezer alkalmazottat rúg ki a héten. A részvények közben zuhannak, a Facebook haldoklik. Van kiút?
