A britek már megbánták, hogy kiléptek az Európai Unióból, a norvég kormány pedig már a csatlakozásról fantáziál. Eközben Montenegró hamarosan a 28. tagország lesz, Izlandon pedig népszavazást tartanak arról, hogy újraindítsák-e a tárgyalásokat. Mindez azt mutatja, hogy a „fokozódó nemzetközi helyzetben” egyre vonzóbbá válik az uniós tagság.
Az Egyesült Királyság unióból való kilépése után öt évvel megszületett a Gibraltár-megállapodás, amely a spanyol–gibraltári határellenőrzések eltörlésével megkönnyíti napi több ezer ingázó életét. A történelmi kompromisszum gazdasági fellendülést ígér, de új problémákat is hozhat: Madrid először kap szerepet a Gibraltárra érkezők schengeni ellenőrzésében, amit britek közül néhányan a spanyol befolyás erősödéseként értékelnek.
Trónfosztás történt a logisztika terén, a britek a drága holland megoldás helyett Lengyelországot választották az uniós piac felé vezető kapuként. Hogy rajzolja át Varsó Európa kereskedelmi térképét?
A Nyugat politikáját egyre inkább egy bal- és jobboldalon egyszerre erősödő, rendszerellenes gondolkodás formálja. A Financial Times elemzése szerint a tartós stagnálás és a beszűkült társadalmi mobilitás elhitette a választókkal, hogy minden nyereség mások vesztesége. Ha a növekedés és a lakhatás válsága nem oldódik meg, a zéró összegű politika évtizedekre meghatározhatja a nyugati demokráciák jövőjét.
A legfrissebb adatok szerint a britek már megbánták a brexitet. A közvélemény szerint bár az új munkáspárti kormánynak nincs felhatalmazása arra, hogy visszavezesse Nagy-Britanniát az EU-ba, a legtöbben mégis támogatnák azt. Ezzel csak az a probléma, hogy nem lehet ki- és belépkedni egy szervezetbe a pillanatnyi hangulat függvényében.
Giorgia Meloni miniszterelnök reméli, hogy az intézkedés eloszlatja a helyi aggodalmakat, hogy a külföldiek okozták a lakhatási költségek emelkedését.
A brexit után a jelenleg ellenzékben lévő brit Munkáspárt fontolóra vette, hogy kiterjesszék a választójogot az uniós polgárokra, valamint a 16-17 évesekre.
