A mesterséges intelligencia jövőjéről szóló viták leggyakrabban a technológiai kockázatokra vagy az etikai dilemmákra koncentrálnak. Az Anthropic körüli botrány azonban egy sokkal prózaibb tényezőt hozott felszínre: a hatalmat. Amikor egy technológia hadászati stratégiai jelentőségűvé válik, az ellenőrzés nem a fejlesztőké többé. Az atombomba története már megmutatta, hogyan zajlik ez a folyamat.
A legújabb iparági átrendeződések rávilágítanak arra, hogy a globális technológiai szektor és a nemzetbiztonsági érdekek egybeolvadása visszafordíthatatlan fázisba lépett.
Az Anthropic nemes egyszerűséggel beperelte a Pentagont, Pete Hegseth védelmi minisztert és még pár szövetségi szervezetet, amiért nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánították. Az egykor agyonsztárolt MI-cég nem enged az elveiből.
Ki dönt arról, mire használható egy mesterséges intelligencia? A fejlesztő magánvállalat, amely etikai kockázatot lát, vagy az állam, amely a nemzetbiztonságra hivatkozik? Az Anthropic és a Trump-kormányzat összecsapása döbbenetes választ adott: Washington saját, eddig agyonsztárolt beszállítóját minősítette hivatalosan kockázati tényezőnek.
Tesztek szerint az új kínai alkalmazás nagyobb valószínűséggel ad leírást veszélyes dolgokról, mint más mesterséges intelligenciák.
