A COP29 klímakonferencia ambiciózus célokat tűzött ki az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, beleértve a globális energiatárolási kapacitások növelését és az elektromos hálózatok fejlesztését. A megfelelő szakképzett munkaerő hiánya azonban világszerte komoly gát a tervek megvalósításában.
A bakui COP29 klímacsúcs – rekordhosszúságú tárgyalások után – végre új klímafinanszírozási célt tűzött ki, amely évi 300 milliárd dollárt ígér a fejlődő országoknak. Bár ez a korábbi vállalások háromszorosa, a delegáltak többsége elégtelennek tartja, és a globális dél képviselői szerint ennyiből nem lehet hatékonyan szembenézni az éghajlatváltozás kihívásaival. Az eredmény felemás: fontos lépés, de nem a várt áttörés.
A COP29 deklarált, igen hangzatos célja, hogy a résztvevők egyértelmű, mérhető és ambiciózus kötelezettségvállalásokat fogadjanak el a klímaváltozás elleni intézkedések terén, vagy legalább mozduljanak el azok szélesebb körű betartatása irányába. E feladat része a klímavédelmi finanszírozás emlegetett növelése, így 2025-re a jelenlegi források tízszeresére kívánják emelni a költségkeretet.
Alig teszünk valamit a kibocsátás mérséklése érdekében, sőt a valós folyamatok épp ellentétesek a klímakonferenciákon vállalt csökkentési célokkal. Az ígéretek látványosak, ám a számok kijózanítók. A vita pedig azon megy, hogy a fejlett országok miből fizessenek tízszer-hússzor annyit a fejlődőknek, mint eddig. Ideje lenne végre a várható hatásokra is felkészülni: például az aszályok, a hőhullámok, az erdőtüzek és az áradások pusztításainak tompítására, illetve a kárenyhítésére.
A COP29 klímakonferencián, Bakuban november 11-étől a világ vezetői a klímaváltozásra fordított pénzügyi források akár tízszeresére emeléséről is tárgyalhatnak. A fő cél, hogy a fejlődő országok számára biztosítsanak forrásokat a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, de várhatóan nem jön össze elég pénz.
Az idei COP 29 klímacsúcs előtt Kína Brazíliával, Dél-Afrikával és Indiával karöltve újból felszólította a fejlett gazdaságokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának növelésére, ezzel biztosítva a fejlődő világ zöldátállásának támogatását. A legnagyobb kibocsátásért felelős fejlett gazdaságok azonban éppen szélesíteni kívánják a hozzájárulók körét, hogy csökkentsék a költségvetési terheiket.
