Peking stratégiai célja Tajvan egyesítése, de a gazdasági kockázatok, a kínai közvélemény háborúellenessége és Hszi Csin-ping örökségépítése inkább a békés nyomásgyakorlás felé tereli Kínát. A katonai fölény és az egyesüléshez kínált ösztönzők Tajpej mozgásterét szűkítik, ahogy az amerikai félvezetőipari önellátás és a Hormuzi-szoros válsága is Pekingnek kedvez.