Scott Bessent pénzügyminiszter összevonta a szemöldökét, majd egy nap alatt kiosztotta a szövetségeseit. Az EU-t konkrétan Ukrajna elárulásával vádolja, míg a kanadai miniszterelnököt karrierista technokratának titulálta.
A kanadai miniszterelnök Davosban azt hirdette, hogy a „kevésbé hatalmasak ereje az őszinteségben rejlik”, csakhogy a saját külpolitikája pont ezt cáfolja: Katar, Kína, a fegyverüzletek és a Covax‑dilemma – ha ez a középhatalmak új útja, akkor a képmutatás fényes jövő előtt áll.
Davosban Javier Milei az álszent eszmék temetését hirdette meg: szerinte a hatékonyság és az igazságosság közötti dilemma hamis, hiszen egy igazságos rendszer hatékony, és ami hatékony, az igazságos. Azaz a szabadságra épülő kapitalizmus a Nyugat megújulásának záloga lehet?
Az amerikai elnök a Világgazdasági Fórumon visszavonulót fújt, és úgy döntött, egyelőre békén hagyja Grönlandot. Se büntetővámok, se fegyveres megszállás. Davosban mégsem halt meg a világ.
Egy nappal az amerikai elnök előtt Ursula von der Leyen lépett színpadra Davosban, egy olyan Európa képviseletében, amely a Trump 2.0-ban már kizárólag engedményekkel próbálta stabilizálni amerikai kapcsolatait. A grönlandi fenyegetés azonban világossá tette, hogy Washington nem partnerséget, csupán gyengeséget lát ebben a taktikában – ahogyan az Európai Bizottságban is.
Lesz annak valami diszkrét bája, amikor az antiglobalista Nigel Farage tockosokat oszt ki a davosi globalista elitnek. Nem beszélve Trumpról, aki közli majd velük, hogy személyesen cserél le mindent és mindenkit. Is.
Megérkezett a Világgazdasági Fórum 2026-os kockázati jelentése, vele együtt a szokásos világvége-hangulat. A jelentés egy fájdalmas beismerő vallomás a neoliberális világrend alapjainak széteséséről.
Donald Trump előre figyelmeztette a Világgazdasági Fórumot, hogy el sem megy Davosba, amennyiben nem veszik ki a programból a „woke jellegű” eseményeket és előadásokat. Megtették, az elnök így ott lesz pár hét múlva az elitek elitjének csúfolt találkozón.
