A nemzetközi kereskedelem sakktábláján Kína ismét új stratégiákkal lépett elő, hogy megerősítse gazdasági pozícióját a globális porondon. Miközben az Egyesült Államok és az Európai Unió felől érkező nyomás új vámok és technológiai korlátozások formájában fokozódik, Kína intenzív diplomáciai és gazdasági aktivitással keresi a „B tervet”.
A Lowy Institute publikálta az ázsiai hatalmi rangsorról szóló jelentését, amelynek során az intézet a régió 27 országának relatív erejét vizsgálta, 131 indikátort figyelembe véve. Az index szerint Kína pozíciója jelentősen javult, csökkentve a különbséget az Egyesült Államokkal szemben, ami a geopolitikai átrendeződés Ázsiában tapasztalható hatásait tükrözi.
Sok éven át tartó tárgyalásokat követően az Egyesült Királyság visszaadja utolsó afrikai kolóniáját Mauritius állama számára. A kérdéses terület a Chagos-szigetek, amelyek egyike egy fontos brit–amerikai katonai támaszpont otthonául szolgál.
Délkelet-Ázsia országai Kína és a Nyugat között egyensúlyoznak, kiélvezve azt, hogy Washington és Peking egyaránt stratégiai partnerként tekint a régióra. Vajon meddig kell még várni a közös fellépésükre?
A Bloomberg bennfentes embereket idézve megállapítja, hogy több európai ország fontolgatja az afganisztáni nagykövetségének újranyitását, csaknem három évvel a csúfondáros nyugati kivonulás után. Igaz, ez a tálibok diplomáciai elismerését vonná maga után. Persze nagy a kísértés, az országnak ugyanis érdekes a geopolitikai fekvése, és nem megvetendő az ott lévő ásványi kincs, amiért Kína és Oroszország már be is jelentkezett.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
Hozzávetőleg 9-10 millió helyi nézőt, míg a képernyők előtt több milliárd szurkolót mozgat meg a németországi foci-Eb. A várt 4 milliárd eurós közvetlen turisztikai bevétel az éves ágazati bevételek bő tizede, de ugyanilyen fontosak a várható közvetett hatások. Jól jön az országimázs-javulás, hiszen a német gazdaság bajban van, a munkaerőpiac pedig motivációs problémákkal is küzd.
Egy jó argentin–spanyol labdarúgómeccs mindig esemény a foci szerelmesei számára. Ám most más összecsapás váltott ki izgalmakat: a Pedro Sánchez és Javier Milei között két hete zajló sértegetések a nemzetközi sajtó címoldalára kerültek.
A csendes-óceáni Új-Kaledónia szigetein kiéleződtek a feszültségek a francia hatóságok és az őshonos kanak közösség között, amely már öt ember halálát követelte. Egy nem várt szereplő is belépett a konfliktusba, ugyanis Franciaország Azerbajdzsánt okolja a kialakult helyzetért. Mégis hogyan lehetséges ez, mi köze van az azerieknek ehhez a konfliktushoz?
A két állam 75 éves kapcsolatfelvételének méltó megünneplése volt Hszi Csin-ping kínai elnök magyarországi látogatása – emelte ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Az ázsiai vezető és Orbán Viktor miniszterelnök számos új partnerségi, együttműködési és kereskedelmi megállapodást írt alá, amely mind azt a célt szolgálja, hogy kölcsönös előnyök mellett előmozdítsa hazánk gazdasági fejlődését.
A nyugati világrend túlélése veszélyben van, de annak fenyegetése most nem Kína vagy Oroszország irányából közeledik. A Nyugat külpolitikai kettős mércéje most újra erodálja belülről a nemzetközi jogrendet. Az orosz–ukrán háború, a Gázai övezet fegyveres konfliktusai és a napokban felerősödött Izrael–Irán-szembenállás egyaránt rámutatott arra, hogy a nemzetközi jog érvényesítése eltérő módon zajlik a nyugati és a nem nyugati értékrendet képviselő szereplőkkel szemben. Az igazságos világrend igazságos jogérvényesítést követel.
Zavar van az adásban: előbb a francia elnök háborús héjaként veri a harci dobot, majd váratlanul békegalambként ír le pár kört, és arról beszél, hogy a nyári olimpia ideje alatt a fegyvereknek hallgatniuk kell. Végül izzadt macsóként, bokszkesztyűvel a kezén méregeti a fekete öves cselgáncsozó Putyint. A világsajtó valahogy így látja a szerepeket állandóan összekeverő Macront.
Amikor a különböző országok befolyásáról van szó, a katonai képességek, a technológiai fejlettség vagy a gazdasági erő mellett gyakran megfeledkezünk a diplomácia fontosságáról. Manapság azonban a blokkosodás és az évtizedeken keresztül uralkodó világrend átalakulása közepette a soft powernek, a puha hatalomnak ez az eszköze egyre hangsúlyosabbá válik. A Global Diplomacy Index (GDI) elnevezésű projekt célja, hogy megmutassa, mely ország hány képviseletet működtet a világban és hogy ezek hol találhatók. Magyarország előkelő helyen szerepel a missziók számának tekintetében.
Olvasóink is biztosan felfigyeltek arra, hogy egyre több vietnámi, thai vagy éppen koreai étterem nyílik a környezetünkben. Ez nem csupán a véletlen műve, hanem bizonyos esetekben egy jól átgondolt diplomáciai, geopolitikai stratégia része. De vajon mi köze van a diplomáciának az ételhez? Mi az a gasztrodiplomácia és miért a pad thai ennek az ékes példája? Az alábbi cikkben ennek járunk utána.
Kína „hidak” építésében reménykedik Európával való kapcsolatai terén, miközben súlyos fenyegetéseket fogalmaz meg Tajvan felé. A belga miniszterelnök pekingi látogatása során a kínai elnök és a külügyminiszter egyaránt az EU-val való szorosabb együttműködés szükségessége mellett tettek hitet.
India tárgyalásokat folytat Délkelet-Ázsiában az energia határokon átnyúló megosztásáról, ami része annak a törekvésnek, hogy jelentős villamosenergia-exportőrré váljon. Ez illeszkedik az ország Kínával való rivalizálásába, illetve alátámasztja azt, hogy India a jövőben mint kiegyensúlyozó állam kaphat szerepet a két szuperhatalom közti versengésben.
A volt francia elnök egy interjúban keményen bírálta mind Macron, mind az EU Ukrajna-politikáját. A proxyháború helyett a diplomáciában hisz, Ukrajna EU-s csatlakozását pedig hiú ábrándnak nevezte.
Az Európai Unió és Szerbia közötti együttműködés erősödik, különösen a zöldrégió és az oktatás területén, míg Szerbia gazdasági teljesítménye és EU-csatlakozási folyamata jelentős változásokon megy keresztül. A koronavírus-járvány ellenére az IMF optimista a következő öt évben várható gazdasági növekedést illetően.
Már áprilisban Richard Haass és Charles Kupchan a leghitelesebb bizonyítékokkal próbáltál igazolni: Oroszországnak végül – igaz politikai és területi engedményekkel – hamarosan el kell jutnia egy békeszerződésig. A Rand és a Pentagon szivárogtatása után újabb agrumentum: már az amerikaiaknak is elege van a háborúból. Elemzésükben szó esik arról is arról is – hogyan azt a Makronóm korábban megírta – , hogy az egész háborúskodásnak Ukrajna után Európa a legnagyobb vesztese.
Törökország a háború kezdete óta fokozatosan előnyös helyzetbe hozta saját magát, és mindkét féllel jó kapcsolatokat ápol, miközben a szankciókat egyes cégek a törökökön keresztül kerülik ki.
