Vajon előre menekül Emmanuel Macron? A francia elnök látványos tempóban nevezi ki az embereit a hadsereg, a jegybank és a diplomáciai szolgálatok élére, miközben a közvélemény-kutatásokat 34 százalékkal vezető Nemzeti Tömörülés 2027-ben akár át is veheti a hatalmat.
Európa egyre gyorsabb ütemben veszti el a hatalmát – állítja Emmanuel Macron, aki az informális EU-csúcs előtt már „grönlandi pillanatról” és szükségállapotról beszél. A francia elnök négy pontba sűrített reformlistája az EU gazdasági szuverenitásától a közös adósságig terjed – kiegészítve az Egyesült Államokkal szembeni konfrontáció felvállalásával.
Történelmi mélyponton a közbizalom, zuhan Macron népszerűsége és egyre több francia kész végleg hátat fordítani az országnak, ahol nem csupán kormányválság bontakozik ki, hanem egy egész rendszer legitimitása kérdőjeleződik meg.
Európa betegsége éppen az a három ország, amely önjelölt orvosként hirdeti magát. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia hatalmi státuszról szőtt fantáziái mögött azonban a gyengeség, a tehetetlenség és kudarcok sorozata húzódik meg.
Emmanuel Macron egy merész és kétségbeesett diplomáciai kísérletként meghívná Hszi Csin-pinget a 2026-os G7-csúcsra. A nyugati elitklub lassan elveszíti a geopolitikai súlyát, miközben a BRICS-országok gazdasági növekedésben már messze lehagyták. A francia elnök tehát azzal próbál életet lehelni a fórumba, hogy vendégül látja annak legnagyobb ellenfelét.
A Nemzeti Tömörülés történelmi győzelmet aratott a parlamentben, miután minimális többséggel átment az 1968-as francia–algériai bevándorlási egyezmény felmondását sürgető javaslata. Bár a döntés nem kötelező erejű, szimbolikus jelentősége hatalmas: az RN most először kényszeríti térdre a kormányt egy olyan ügyben, amely a gyarmati múltat és a jövő európai migrációs politikáját is újraírhatja.
A francia kormány ezúttal túlélte a politikai paletta mindkét oldaláról érkező bizalmatlansági indítványokat, de a neheze csak most jön. Végig kell verni a költségvetést a megosztott törvényhozáson, miközben az óra ketyeg, és december 31. vészesen közelít.
Emmanuel Macron újra kinevezte a néhány napja lemondott kormányfőt, hogy legalább a költségvetést átverje a parlamenten. Franciaország a politikai és pénzügyi szakadék szélén táncol, a miniszterek nélküli miniszterelnökre azonban valószínűleg újabb bukás vár.
Emmanuel Macron ismét romhalmazt hagyott maga után. Az új francia miniszterelnök gyors bukása nem a kormány, hanem a rendszer totális csődje. Az elnök, aki bárkit lecserél, csak magát nem, már nem Franciaország vezetője, inkább hazája krízisének megtestesítője.
Franciaországban két éven belül a negyedik miniszterelnök mondott le, miután François Bayrou is távozott. Mi van mögötte?
Franciaországban ismét kormányválság fenyeget: François Bayrou miniszterelnök bizalmi szavazása várhatóan megbuktatja a kabinetet, amivel Emmanuel Macron nehéz döntés elé kerül. Választhat egy új kormányfő kinevezése, a parlament feloszlatásával egybekötött előre hozott választások vagy – bár történelmileg szinte példa nélküli – a lemondása között. A hárompólusú parlamenti erőtér azonban tartós patthelyzetet vetít előre.
Az orosz fenyegetés csak nyugati narratíva – állítja Pierre-Emmanuel Thomann, a lyoni Jean Moulin Egyetem geopolitikai doktora. Szerinte Franciaország és Európa az angolszász logikát követve elveszíti önálló stratégiai gondolkodását és aláveti magát az amerikai érdekeknek.
Friedrich Merz egyetlen ciklust sem élhet túl a hivatalában, és Franciaország lesz a következő ország, amelyik kilép az EU-ból, ami az unió összeomlásához vezethet – állítja Ian Proud volt brit diplomata.
Rendkívüli ülést tartott tegnap az Európai Unió Tanácsa, amelyen Magyarország kivételével 26 tagállami vezető írta alá az Ukrajna melletti kiállásról szóló nyilatkozatot. A háború rendezése mellett szó volt a tagországok fegyverkezésének támogatásáról.
Sem Brüsszel, sem a háborúpárti európai államok nem tudják követni Trump elnök villámtempóját az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban. Míg Washington Szaúd-Arábiában tárgyal az oroszokkal, Párizsban pánikcsúcsot tartottak az európai vezetők. Teljesen feleslegesen.
J. D. Vance amerikai alelnök nem írta alá az Artificial Intelligence Action Summit zárónyilatkozatát. Ezzel az USA szinte egyedüliként maradt ki a technológia inkluzivitását, ugyanakkor biztonságát is biztosítani hivatott szabályozásról szóló dokumentumból. Ennek az okait nyíltan közölte, üzenetet címezve az EU-nak és Kínának is.
Emmanuel Macron és Olaf Scholz Trump miatt találkoztak, ahol Európa egységét hangsúlyozták az amerikai vámfenyegetésekkel szemben, amelyek lehet, hogy csupán tárgyalási eszközként szolgálnak. A francia–német kapcsolatok helyreállítása mindenesetre előfeltétele a hatékony európai válaszlépésnek.
Az év végéhez közeledve összegyűjtöttük a legolvasottabb cikkeinket. Vélemény rovatunkban az Emmanuel Macron háborús eszkalációval fenyegető ötletéről szóló cikk ment a legnagyobbat.
A Barnier-kormány három hónap után bukott meg egy bizalmatlansági indítvány miatt, miután a költségvetés kapcsán egy alkotmányos kiskapuval való próbálkozás szembefordította a kormányt a Nemzeti Tömörüléssel. Új választások kiírására júliusig nincs lehetőség, így Franciaország politikai patthelyzettel, gazdasági instabilitással néz szembe. Az események az euróövezet egészére kihatással lehetnek, tovább mélyítve a problémát.
Az Európai Politikai Közösség Budapesten tartotta ötödik ülését. A csúcstalálkozón az EU és NATO képviselői mellett Volodimir Zelenszkij is részt vett. A fő témák között az európai versenyképességről, az ukrajnai háborúról és az illegális migrációról esett szó. Az ezt követő informális EU-csúcson elfogadták a Budapesti Deklarációt. Természetesen minden téma Donald Trump visszatérésének fényében került terítékre.
Emmanuel Macron szerint az Európai Uniónak 2-3 éve van arra, hogy megakadályozza az USA és Kína teljes dominanciáját, különben súlyos geopolitikai lemaradásba kerül. A francia elnök sürgeti az EU-t, hogy egyszerűsítse a szabályozásait és erősítse a belső piacait, miközben figyelmeztet, hogy Washington és Peking jelentős befektetési előnyre tett szert. Emellett Macron hazájában is nehézségekkel küzd.
Emmanuel Macron európai befolyása gyengülni látszik az európai és francia parlamenti választási vereségek után, amelyet Thierry Breton uniós biztos távozása is súlyosbított. A francia elnök mozgástere korlátozott, hiszen Michel Barnier-t, a republikánus ellenzék képviselőjét kérte fel kormányalakításra, így kisebbségi kormányzás várható. Ez a belpolitikai instabilitás végeredményben Macron európai szerepét is erodálhatja.
A Károly királynak szervírozott félmillió eurós homárvacsi még hagyján, de ki itta meg azt az egy nyomorult üveg Château Mouton Rothschildot, amelyből egyetlen palack 212 ezer forint?
A francia választások némiképp meglepetéssel zárultak, miután az Új Népfront szerezte a legtöbb mandátumot. Az első körben győztes Nemzeti Tömörülés a harmadik helyen végzett, annak ellenére, hogy országosan mindkétszer a legtöbb szavazatot kapta. Macron elérte a célját, de káoszba taszította országát, mivel egyik nagy politika erő sem tudott többséget szerezni. Merre tovább, Franciaország?
Liberté, Égalité, Fraternité – és persze a nyugdíjkorhatár kérdése. Macron hatalmasat hibázott, amikor úgy gondolta, a szavazók nem büntetik meg azért, amit tavaly tett.
Franciaországban, miután a Le Pen és a Bardella vezette Nemzeti Tömörülés magabiztosan nyerte az előre hozott nemzetgyűlési választás első fordulóját, a Macron-féle Ensemble és a lehető legkülönfélébb baloldali pártokat tömörítő Új Népfront háttéralkut kötött – igaz, ez felhördülést váltott ki mindkét táborban.
Franciaországban a törvényhozási szavazásokra új koalíciók alakultak. Macron szövetségeket kötne, hogy elszigetelje a fő esélyes Nemzeti Tömörülést, és elkerülje, hogy abszolút többséget szerezzenek, hiszen akkor egy ellentétes párszínezetű kormánnyal kellene együtt dolgoznia legalább egy évig. Az egykor olyan államférfiak, mint Charles de Gaulle vezette ország az instabilitás küszöbére került. Franciaország elveszett, vagy van még visszaút?
A francia elnök néhány nappal az előre hozott parlamenti választások előtt polgárháborúval riogat, amennyiben számára kedvezőtlen eredmény születik. Macron mondatai időzített bombaként hatnak a gazdaságra is: az egyébként is teljes pánikban fetrengő részvénypiacnak másra sincs szüksége, mint összeomlást vizionáló rettegtetésre.
Amennyiben Le Pen pártja nyer az előre hozott parlamenti választásokon, Jordan Bardella lehetséges miniszterelnök egyetlen francia katonát sem engedne ukrán területre, de a nagy hatótávolságú rakéták átadása sem szerepel a terveiben.
Az Olaszországban rendezett G7-es csúcs elsődleges célja a zárolt orosz jegybanki vagyon Ukrajnának átjátszása volt. Az Egyesült Államok szemtelenül próbált trükközni, amit az EU gyomra nem vett be. A nagy bejelentés mögött így még mindig nem állnak ott a konkrétumok.
