Az Egyesült Államok fokozódó nyomása sem tántorítja el Kínát attól, hogy továbbra is Oroszországból vásároljon nyersolajat. Szeptemberben a behozatal több mint négy százalékkal nőtt, miközben az amerikai vásárlásokat Peking teljesen felfüggesztette.
Az EU és az USA új szankciós lépései felborítják a globális energiapiaci kompromisszumokat, visszaszorítják az orosz olaj európai importját, miközben ellátási zavarokat, árrobbanást és geopolitikai átrendeződést idéznek elő. Ennek terhét végső soron az európai fogyasztók fogják viselni.
Nagy érdeklődés mutatkozik Türkmenisztán iránt a diplomáciai térben. Ennek egyik oka az állam stratégiai elhelyezkedése, amely a jó ideje forrongó Közel-Kelettel szomszédos. Az Asgabat körüli geopolitikai nyüzsgést az iráni–izraeli konfliktus fellángolása pezsdítette fel.
A mesterséges intelligencia (MI) robbanásszerű növekedése teljesen új irányba tereli az USA energiapiacát. A technológia fejlődésével a villamos energia iránti igény jelentősen növekedett, ami újra a fosszilis tüzelőanyagokra helyezte a hangsúlyt. De vajon ez hogyan egyeztethető össze az Egyesült Államok környezetvédelmi céljaival?
Miközben Kína energetikai lábnyoma növekszik, az ázsiai nagyhatalom a diverzifikált ellátás fenntartására törekszik. Kína óriási befolyást gyakorol mind energiaszállítóként, mind fogyasztóként a globális energiapiacra. Az orosz–ukrán háború miatt egyre nagyobb az orosz energiaáramlás Kínába, mindeközben Peking okosan, a kereslet kielégítése érdekében igyekszik több országra támaszkodni.
Az USA és az Európai Unió csak kullog Peking után, amely a Covid okozta gazdasági leállás ellenére is világelső a megújuló energia finaszírozásában.
