Az Északi-sarkvidék a globális felmelegedés és a geopolitikai feszültségek miatt a nagyhatalmak versengésének kulcsterületévé vált, ahol Oroszország dominanciáját a nukleáris jégtörő flottája biztosítja, míg a NATO bővítése és Kína térnyerése fokozza a stratégiai versenyt. Az ásványkincsekben gazdag régió új kereskedelmi útvonalakat kínál, miközben területi és gazdasági viták, valamint a katonai mozgósítás formálja a biztonsági helyzetet.
Oroszország vélhetően megkezdte a cseppfolyós földgáz exportálását az Arctic LNG 2 központból, amely közvetlenül az év eleji beindítása előtt került súlyos szankciók alá. A kereskedők most érdeklődéssel figyelik, ahogy a gázszállítók befutnak az üzembe, majd onnan nyugati irányba távoznak.
Vajon melyik lehet a legbiztosabb kereskedelmi útvonal Moszkva számára, amióta Ázsia felé fordult, a Szuezi-csatornán való kereskedelem pedig egyre több kockázatot rejt? A klímaváltozás és az azeri tervek biztosan segítenek, de lássuk, hogyan!
Becslések szerint 90 milliárd hordónyi olaj és mintegy 50 ezer milliárd köbméter gáz található az Északi-sarkkörön belül – nem beszélve az elektromos átálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványokról. A klímaváltozás tesz róla, hogy ezek hozzáférhetők legyenek. A kérdés csak az, kié lesz a senkiföldje aranya.
A klímaváltozás következtében az északi sarkkör körüli tenger jégtakarója egyre inkább olvad. Ez a globális tengeri áruszállítás számára új, rövidebb útvonalak megjelenését, valamint a jelenleg elérhetetlen nyersanyagtartalékok kiaknázását jelenti.
