A nyugat-európai nagyipari vállalatok, különösen a vegyipar helyzetét több tényező is nehezíti: a szankciós politika energiát és alapanyagokat drágító hatásai, a szigorú és költséges környezetvédelmi előírások, valamint az északi-tengeri olaj- és gázmezők fokozatos kimerülése. Az EU-s zöldátállásra ugyanis még nem volt készen sem az ipar, sem az energia-infrastruktúra.
Egy észak-skóciai tengerparti óriás olajterminál átalakítása zöldenergia-központtá csökkenti a környezeti terhelést és gyorsabb projektindítást tesz lehetővé. A töredékére zsugorodott olajtranszfer helyett most szélenergiával és e-üzemanyagokkal foglalkozik a nagy állomás, ami globális példa lehet a hasonló esetekre.
Oroszország a jégtörők helyett nukleáris meghajtású tengeralattjárókat vetne be az LNG-szállításra az északi-tengeri útvonalon, megkerülve a nyugati szankciók hatását. A projekt stratégiai és technológiai áttörés lehet, de komoly akadályai is vannak.
A napokban a britek és a norvégok az Északi-tenger offshore szélenergia-, zöldhidrogén- és szén-dioxid-tárolási (CCS) beruházásait ösztönző kormányzati megállapodást kötöttek. A régió akár öt éven belül 120 GW tengeri szélenergia-kapacitást biztosíthat, ami 120 millió otthon energiaigényét fedezné.
A brit munkáspárti kormány új adóemelési tervei, amelyek az északi-tengeri kőolajra és földgázra vonatkoznak, az érintett vállalatok szerint több ezer munkahelyet veszélyeztethetnek az energiaszektorban és a kapcsolódó iparágakban, emellett kedvezőtlen hatással lehetnek a beruházásokra. A kormány a zöldátállásra hivatkozik, és ígéri, hogy a reformok hosszú távon, a jövő iparágaiban teremtenek új munkahelyeket.
