A britek már megbánták, hogy kiléptek az Európai Unióból, a norvég kormány pedig már a csatlakozásról fantáziál. Eközben Montenegró hamarosan a 28. tagország lesz, Izlandon pedig népszavazást tartanak arról, hogy újraindítsák-e a tárgyalásokat. Mindez azt mutatja, hogy a „fokozódó nemzetközi helyzetben” egyre vonzóbbá válik az uniós tagság.
Egy észak-amerikai ország az Európai Unióban? A kérdés már nem provokáció. Kanada esete ugyanis a legveszélyesebb precedenst teremtheti meg azzal, hogy Európa a saját tagállamai szövetsége helyett globális politikai térré válik.
Ambiciózus előadást tartott a német külügyminiszter, Johann Wadephul arról, hogyan szeretné megreformálni az Európai Uniót a versenyképesség megerősítése és a gyorsabb döntéshozatal érdekében. Hatpontos tervezetében hangzatos célokat tűzött ki, de a realitások ezektől még lehet, hogy távol vannak.
Bár Marta Kos bővítési biztos épp az integrációs tervekkel van elfoglalva, a Nyugat-Balkán integrációja körül nem sok minden történik. Pedig az EU bővítéspolitikájának hitelességét már az is visszaadná, ha legalább Montenegró megkaphatná a jól megérdemelt 28. EU-s tagországi címet.
Az EU bővítése geopolitikai válaszúthoz érkezett: miközben Brüsszel stratégiai okokból gyorsítaná a Nyugat-Balkán integrációját, a demokratikus normák gyengülése fékezi a folyamatot. Albánia esete rávilágít a dilemmára – a stabilitás ára a jogállamiság visszaszorulása lehet. A döntés Európa és Magyarország biztonsági, gazdasági érdekeit egyaránt érinti.
Aleksandar Vučić szerb államfő múlt csütörtökön Belgrádban találkozott Gert Jan Koopmannal, az Európai Bizottság Szomszédságpolitikai és Bővítési Főigazgatóságának vezetőjével. A megbeszélés középpontjában egyebek mellett az ország európai uniós csatlakozásának folyamata állt. Egyéb miniszterekkel folytatott találkozók után Koopman a szerb ellenzék vezetőivel is találkozott.
Jelenleg az Európai Unió 8 országnak adta meg a tagjelölti státuszt. A legnagyobb fejtörést Ukrajna okozza méreténél, gazdaságszerkezeténél fogva. Kérdés, hogy ha végső soron választani kell, akkor az EU inkább Ukrajna, vagy a nyugat-balkáni országok bebocsátására voksolna-e?
Az utóbbi hetekben felerősödtek az Ukrajna EU-tagsága körüli viták. A szegény, háború sújtotta ország hatalmas terhet ró a mai tagokra. Továbbá a nyugat-balkáni, az unióhoz hosszú ideje csatlakozni kívánó államokról teljesen megfeledkeznek Brüsszelben, így ezek más gazdaságok felé kacsingatnak.
Minden szem Orbán Viktorra szegeződött az EU-csúcson, mindenki arra várt, hogyan szavaz Magyarország Ukrajna EU-s csatlakozási tárgyalásainak megkezdésével és az 50 milliárdos kijevi segéllyel kapcsolatban.
Az EU-s pénzügyminiszterek az előzetes egyeztetéseken sürgős javításra dobták vissza az Európai Bizottságnak a 2021–2027-es uniós költségvetés bővítésére írt javaslatot. Az összegek növelésekor túl vastagon fogott Ursula von der Leyen ceruzája, a tagállamok többsége pedig a radírt követeli. És ott van még pluszban a magyar kormány…
Az Európai Tanács elnöke, Charles Michel is érzi, hogy nagyon komolyra fordult a játék. Hogy megmentse a decemberi EU-csúcsot, hétfőn Budapestre siet, ahol Orbán Viktorral tárgyal majd.
Az Európai Bizottság vezetője ismét Kijevben bukkant fel, hogy személyesen tapsolja meg Zelenszkij elnököt az EU-s csatlakozási erőfeszítések miatt. Szerinte minden rendben lesz. Az ukránok szerint is, mert Magyarország úgyis rábólint majd mindenre.
Jean-Claude Juncker szerint nem lesz itt semmiféle uniós csatlakozás, az ilyen ígéretek Ukrajna felé szimpla hazugságok. Kijev ki sem látszik a korrupcióból, a csatlakozáshoz szükséges eddigi eredményei pedig szánalmasak.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke azt javasolta Szlovéniában, hogy határozzanak meg egy céldátumot, ameddig az unió komolyan elkezdhet új tagok felvételével foglalkozni. Párizs viszont ragaszkodik a többsebességes Európa ötletéhez.
