Az amerikai–orosz szembenállásnak mélyebb történelmi gyökerei vannak. A brit birodalom annak idején Indiát védte az orosz előrenyomulással szemben, az USA pedig 1945 után Eurázsia szárazföldi összekapcsolódásától. Ukrajna ennek a logikának az egyik kulcspontja.
Az orosz közéleti és stratégiai gondolkodásban az elmúlt időszakban ismét előtérbe került az eurázsianizmus és a hozzá kapcsolódó szkíta örökség gondolata. Ez a múltidézés azonban inkább tűnik intellektuális pótcselekvésnek és legitimációs kényszernek, mint működőképes geopolitikai programnak.
Az USA földrajzi elszigeteltsége lehetővé tenné, hogy a globális hatalmi státusza elvesztése nélkül visszavonuljon Eurázsiából, de azzal kockáztatná egy új eurázsiai hegemón felemelkedését. A dilemmát feloldhatná egy tengeri-légi gát kiépítése a szövetségesei révén, ami illeszkedik az amerikai geostratégiai prioritásokhoz.
Ismét kézzelfogható eredményekkel bővült a magyar–kazah stratégiai együttműködés: hét újabb megállapodás született vállalkozásfejlesztési, mezőgazdasági, digitalizációs és tudományos területeken – jelentette ki Varga Mihály a magyar–kazah üzleti kerekasztalt követően Budapesten. A pénzügyminiszter hangsúlyozta: elkötelezettek vagyunk a gazdasági semlegesség mellett, amely lehetővé teszi a magyar cégek terjeszkedését mind a nyugati, mind pedig a keleti piacokon.
Az ötödik Eurázsia Fórumot tartották Budapesten november 21-én, a Magyar Nemzeti Bank közreműködésével. Az eseményen az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) alelnöke a multilaterális fejlesztési bankok fontosságát emelte ki, a kazah és kínai küldöttek pedig a globális kihívásokkal szembeni közös fellépés fontosságát hangsúlyozták.
“A politika lényege az ütemérzék, kis országként pedig nem mulaszthatunk el egyetlen fontos ütemet sem” – mondta Orbán Viktor az Eurázsia Fórum nyitóünnepségén. A miniszterelnök rávilágított, hogy Európa elbizonytalanodott és a változások vesztesévé vált. Az eurázsiai együttműködés azonban új lehetőségeket kínál, amelyek kiaknázása által újra meglovagolhatjuk az átrendeződés hullámait.
Az elmúlt hónapokban Törökország érdeklődése a BRICS-csoporthoz való csatlakozás iránt jelentős vitákat váltott ki a geopolitikai elemzők és a nemzetközi politikai döntéshozók körében. Mi motiválja az eurázsiai állam érdeklődését a BRICS-országok iránt? Milyen előnyökkel és kihívásokkal járhat egy ilyen lépés, és hogyan illeszkedik mindez Ankara tágabb geostratégiai célkitűzéseihez?
A január 29-ei brüsszeli befektetői fórumon az európai és nemzetközi pénzintézetek 10 milliárd eurós befektetésről állapodtak meg, amelyet az Európát és Kínát összekötő középső folyosó fejlesztésére fordítanak. Ez jelenti a legrövidebb szárazföldi összeköttetést Kína és Európa között, jelentősége pedig az orosz–ukrán háború miatt igencsak felértékelődött. A fő haszonélvező a regionális hatalmi ambíciókat dédelgető Törökország.
Megtartották a SPECA bakui csúcstalálkozóját, amelyen a tagállamok eltökéltségüket fejezték ki az ENSZ-program által elindított integráció mélyítése ügyében, és amelyen Szijjártó Péter megfigyelőként vett részt. A találkozón a gazdasági együttműködés kapta a legnagyobb hangsúlyt.
A Budapesten megrendezett Eurázsia Fórumon Matolcsy György, az MNB elnöke és Varga Mihály pénzügyminiszter is köszöntőbeszédet mondott. A jegybankelnök felvázolta hazánk helyét az új világrendben, kifejtette, hogyan teremthetünk win-win-win helyzetet, helyesnek vélte, hogy hazánk kezdeményezte Európából a párbeszédet a kelettel. Varga Mihály arról beszélt, hogy hazánk kapuszerepet tölt be Európa és Ázsia között.
A világunk egyre inkább a multipolaritás felé tolódik, amelyben a globális gazdaság meghatározó szereplőjévé válik Kína és az eurázsiai térség. A világhírű amerikai közgazdász, Jeffrey Sachs az Eurázsiának adott interjújában beszélt az orosz–ukrán háború hosszú távú hatásairól és az Egyesült Államok csökkenő hegemón dominanciájáról. Véleménye szerint a magyar miniszterelnök tisztán látja a világ helyzetét.
